My actual playlist

1. WITCHBURNER: Bloodthirsty Eyes 2. ASPHYX: Everything 3. KILL WITH HATE: Voices Of Obliteration 4. FLOTSAM AND JETSAM: Doomsday For The Deceiver 5. 1349: Beyond The Apocalypse 6. BATHORY: The Return 7. ABHORRENCE: Completely Vulgar 8. PHLEGETHON: Drifting In The Crypt 9. NUCLEAR ASSAULT: Game Over 10. BELIAL: Wisdom Of Darkness Ep/Never Again

Top 20 metal records of 2012 - 2012 legjobb 20 metal albumai

1. CANDLEMASS: Psalms For The Dead 2. KILL DEVIL HILL: Kill Devil Hill 3. ASPHYX: Deathhammer 4. TESTAMENT: Dark Roots Of Earth 5. GRAND SUPREME BLOOD COURT: Bow Down Before The Blood Court 6. SYMPHONY OF SYMBOLS: Stupefying Beliefs 7. BLACK COUNTRY COMMUNION: Afterglow 8. CANNIBAL CORPSE: Torture 9. HOODED MENACE: Effigies Of Evil 10. KILL WITH HATE: Voices Of Obliteration 11. DESASTER: The Arts Of Destruction 12. HAIL SPIRIT NOIR: Pneuma 13. NEUROSIS: Honors Found In Decay 14. ABIOTIC: Symbiosis 15. ARKAIK: Metamorphignition 16. EARTHEN GRAVE: Earthen Grave 17. ROOM OF THE MAD ROBOTS: I, Stray 18. CHAPEL OF DISEASE: Summoning Black Gods 19. SINISTER: The Carnage Ending 20. ST. VITUS: Lille: F-65

The best metal releases and sum up of 2012 - 2012 legjobb metal kiadványai és értékelése

Újabb egy év telt el. Sem olvasóinkat, sem kollégáimat nem akarom untatni, de ez év szeptemberéig azért jelentkeztem kevesebb írással, mert egy nagyon súlyos magánéleti problémákkal teli 18 hónapon vagyok túl és az eltelt időszakban nem volt időm illetve kedvem írni a Kronos Mortus-ra. Jobban mondva hat évvel ezelőtt elkezdődött egy magánéleti pokoli körforgás, melynek kicsúcsosodása volt az eltelt 18-19 hónap. Mindenekelőtt köszönetemet és hálámat fejezem ki főszerkesztőnknek Northwar-nak, aki mindvégig mellettem állt, támogatott és nem rúgott ki a szerkesztőségből komoly csúszásaim ellenére sem. Úgy tűnik felálltam a padlóról, a sorok rendeződtek és a régi munkakedvvel, fanatizmussal vetem magam újra a munkába. Az idei év metal termését illetően, volt miből válogatnunk. Mindezek ellenére, egészségtelennek tartom, hogy az események az Internet hatására ennyire felgyorsultak, amit a „saját bőrünkön” is tapasztalhatunk, hiszen majdnem 1000 feldolgozatlan anyag áll a rendelkezésünkre. A kiadók pedig csak küldik, küldik a hallgatni valókat. Félreértés ne essék, nem panaszkodom, csak nem tartom jónak, hogy havonta 15-20 album jelenik meg, amiről írni kellene. Ráadásul több mint a felük hulladék. Aki velem egykorú –közel a negyedik X-hez-, tudja jól, hogy a ’80-as, de még a ’90-es évek közepéig nem volt jellemző ez a tömegtermelés. Mindenki meg akarja magát mutatni, prezentálni, képviselni akarja magát a színtéren? Nem tudom. Lényeg, hogy abnormális a jelenleg kialakult helyzet és nem hiszem, hogy ez a jövőben változni fog. Ami 2012-t illeti, nem volt egyszerű az év végi Top 20 összeállítása. Az már nagyjából áprilisban eldőlt, hogy az új Candlemass korong lesz az év lemeze, melyet a Kill Devil Hill bemutatkozása és az Asphyx új anyaga követ, onnantól kezdve mondhatni napról-napra változott a helyzet. Rengeteg albumot dolgoztam fel, hallgattam meg idén is és nagyon nehéz volt a választás. Elsősorban death metal fronton volt túlkínálat, rengeteg zseniális death metal album látott idén napvilágot. Mivel elsősorban az extrém zenékért rajongok, értelemszerűen a death, thash és black metal kiadványokat követtem figyelemmel, de mivel –ugyanakkor- zeneileg mindenevőnek tartom magam (csak legyen jó muzsika) a többi stílust (power, doom, progresszív, stoner stb.) próbáltam figyelemmel kísérni. Időhiány miatt voltak olyan zenék, amiről lemaradtam, nem szereztem tudomást, esetleg megvannak, de nem sikerült azokat meghallgatnom, ezért a 20-as listám egy kicsit „elhamarkodott”. Ha 40-et kellett volna (vagy kellene) összeírnom, könnyebb lenne a helyzet(em). Mit várok 2013-tól? Metalt, metalt és még több metalt. Az eddig befutott anyagok közül a Convulse visszatérő Ep-je és az új Witchburner album nagyon süti, a „többit” pedig majd meglátjuk. Remélem a Black Sabbath tényleg megjelenteti lemezét Ozzy-val, örülnék végre egy vadonatúj Bolt Thrower albumnak is, remélem lesz új Hail Of Bullets anyag is és még napestig sorolhatnám kívánságaimat. Úgy gondolom, 2013-ban sem maradunk kitűnő hallgatnivalók és meglepetések (legyen szó pozitívról vagy negatívról) nélkül és remélem jó koncerteknek sem leszünk híján. Mivel év végén a hazai death metal színtér (pl. Kill With Hate, Effrontery) azt mutatta, hogy az itthoni death metal bandákban megvan a potenciál az áttörésre, remélem egyre többen állnak majd be a sorba és vesznek róluk példát, hogy ma, az Internet korában is érdemes zenélni, cd-t kiadni. Bízom abban, hogy a magyar metal színtér fejlődése töretlen marad, hiszen az idei év kiválóan bizonyította, mennyi zseniális bandánk –stílustól függetlenül- van (pl. Aebsence, Dreams After Death, Witchcraft, Room Of The Mad Robots, Symphony Of Symbols, Angertea, Sin Of God), amelyek egytől-egyig nyugati színvonalú produkciót tettek le a fémzene asztalára. Kívánok olvasóinknak és kollégáimnak békés, boldog, sikerekben és fémzenében gazdag, boldog új esztendőt!

My current faves

1. WINTER: Into Darkness/Eternal Frost Ep 2. CONFESSOR: Condemned/Confessor Ep 3. PUTRID: Re-Exhumation 4. GRAND SUPREME BLOOD COURT: Bow Down Before The Blood Court 5. UNHOLY: Everything 6. HORSE LATITUDES: Awakening 7. NEUROSIS: Honor Found In Decay 8. THERGOTHON: Stream From The Heavens 9. EXHUMATOR: With Last Greetings demo 10. SKEPTICISM: Stormcrowfleet

Actual faves

1. MALEVOLENT CREATION: The Ten Commandments 2. IMMORTAL: At The Heart Of Winter 3. CONVULSE: World Without God 4. DEICIDE: Once Upon A Cross/Serpents Of The Light 5. SINISTER: Cross The Styx 6. GORGOROTH: Pentagram/Antichrist 7. NECROMANTIA: Crossing The Fiery Path/Scarlet Evil Witching Black 8. MONSTROSITY: Imperial Doom 9. PHLEBOTOMIZED: Immense, Intense, Suspense 10. CANNIBAL CORPSE: Eaten Back To Life

Actual playlist

1. KREATOR: Terrible Certainty 2. MORBID ANGEL: Altars Of Madness 3. ABIOTIC: Symbiosis 4. NILE: Amongst The Catacombs Of Nephren-Ka 5. DARK ANGEL: Darkness Descends 6. TESTAMENT: Dark Roots Of Earth 7. ASPHYX: The Rack 8. SLAYER: Seasons In The Abyss 9. MORGOTH: Resurrection Absurd/The Eternal Fall 10. PESTILENCE: Consuming Impulse

Kreator, Morbid Angel, Nile, Fueled By Fire - review - Budapest, Petőfi Hall, 2012. 11. 22.

Mit lehet egy ilyen csomaghoz, turnéhoz hozzáfűzni? Azonkívül, hogy minden brutális zenére éhes, brutális zenéért rajongó fanatikus igényét kielégíti, semmit. Ez így történt aznap este. Kielégültünk. Mégpedig maradéktalanul. Azt olvastam az egyik műsorújságban, hogy „egyesek szerint az elő zenekarok funkciója az, hogy fellépésük alatt a koncertlátogatók szociális életet éljenek és a főattrakcióra formába hozzák magukat a bárpult környékén. Akadnak azonban olyan turné összeállítások, ahol ez szinte kivitelezhetetlen. Mégpedig azon okból kifolyólag, hogy a fellépők mindegyike óriási név.” Nagyon okos volt a turnét összeállító promoter (manager), mert három gyilkos bandát egy este, egy színpadon látni nem piskóta (három legyet egy csapásra), de kvázi prédaként bedobni eléjük a Fueled By Fire-t, nem feltétlenül volt jó döntés. Legalábbis szerintem. Mert akkor a Nile előtt ne lépett volna fel senki sem, így a zenekarokat hosszabb műsoridőhöz juttatva vagy egy, a szakmát már régóta űző csapat (pl. Testament, Sadus (tudom ez bizarr), a nemrég újjáalakult Morbid Saint, Sacred Reich, Immolation, Aura Noir, Desaster – a teljesség igénye nélkül) jött volna el. Lehet, hogy ez így túl erős és említett brigádok sem éppen a bemelegítés szerepét hivatottak betölteni, nem az elő zenekar szerepére ítéltettek, kárhoztattak, de ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy mindhárom fellépő potenciális headliner. Noha alapvetően semmi bajom a Fueled By Fire-rel és mielőtt azzal vádolnátok, hogy alapból elítélem a zenekart, előítélettel viseltetve, esélyt sem adva nekik tekintettem meg fellépésüket, elárulom, hogy ez nem így van, mert kedvelem zenéjüket, még ha naponta nem is hallgatom meg nyolcvanötször lemezeiket. Ettől függetlenül állítom, az idézőjelbe tett kitétel nem áll rájuk, már csak azért sem, mert ők még nem tettek le annyit az asztalra, mint a „többiek”. Ezzel együtt a Fueled By Fire programjával semmi gond sem volt, Rick Rangel énekes/gitáros és népi zenekara korrekt kis old school thrash bulit prezentált. Zenéjük egy kisebb klubban szerintem –már csak az otthonosabb, undergroundabb légkör miatt is- jobban átjön, szó nem érhette a ház elejét, lelkesen, vehemensen nyomták nótáikat. Kellőképpen vezették fel az estét, de mi is tudtuk, ők is tudták, ez a nap nem róluk szól. A Nile precíziós gyilkoló gépe tarolt, hengerelt. Egyiptomi kultúrából, mitológiából táplálkozó, itt-ott doom-os váltásokat, betéteket felvonultató tételeiket (pl. Sacrifice Unto Sebek, Defiling The Gates Of Ishtar, Sarcophagus) elképesztő volt első ízben megtapasztalni, átélni. Karl Sanders és Dallas Toller-Wade gitárosok, valamint az új basszusgitáros Todd Ellis egyaránt hörögtek (Dallas vitte közülük a prímet), ontották az összetettebbnél összetettebb, gyilkos riffeket, szólókat, George Kollias pedig a death metal dobolás legfelső szintjét mutatta be szerkója mögött. Közhely, de igaz, nemcsak lemezen, de élőben is profi a zenekar, igen nagyot játszottak. Egy éven belül másodszor láttam kis hazánkban a Morbid Angel-t, mi ez, ha nem a death metal rajongók kényeztetése? Immortal Rites nyitány World Of Shit (The Promised Land) zárás. Közötte professzionális, kíméletlen, szuperszonikus mészárlás, hasonlóan a tavalyi Club 202-ben lezajlott koncerthez, ezúttal sem adtak kegyelmet a beteg angyalok, úgy lemészároltak minket, mint egyszer. Agy eldob, szem –kis túlzással- könnyben, szív hevesen ver, eszmélet elveszt. Kövezzetek meg: nem hiányzik Pete „Commando” Sandoval dobos. Még akkor sem, ha Tim Yeung ma roppant pontatlanul, gyatrán, formán kívül ütött. El ne higgyétek ám! Jelen death metal színterünk dobosainak krémjéhez tartozik, egyértelműen az első ötben, de inkább az első háromban foglal helyet. Láttatok már dobost, aki a komplex, váltásokkal tűzdelt témák előadása közben, melyet játszi könnyedséggel és eleganciával tesz, headbangelni? Na ő ilyen. Trey Azagthoth gitáros szokásához híven haját maga elé engedve pengette a klasszikus riffeket, szólókat, helyét egy percre sem hagyta el és ugyanez mondható el a másik bárdistáról, Thor Anders „Destructhor” Myhren-ről is. Egyedül David Vincent basszusgitáros/énekes engedett meg magának némi mozgást, de ő sem vitte túlzásba. Egy nagyon ütős, hibátlan death metal koncertet adtak, ezúttal nem szerepeltek programjukban a tavalyi album techno/industrial tételei, azokat most hanyagolták, az egy évvel ezelőtti alkotásról az Existo Vulgoré és a Nevermore képviseltették magukat. A Fall From Grace, a Maze Of Torment, a Lord Of All Fevers And Plague, a Chapel Of Ghouls, a Where The Slime Live vagy a God Of Emptiness nem igényelnek különösebb kommentárt, a death metal irányadói, mérföldkövei, megismételhetetlen mestermunkái. Értelemszerűen a Steve Tuckerrel készített albumok kompozícióinak előadását nem erőltetik, most is csak a Bil Ur-Sag csendült fel, de mekkora lenne, ha a jövőben a zseniális Gateways To Annihilation-ról is (egyáltalán melyik Morbid Angel lemez nem zseniális?) játszanának pár finomságot? Megmondom őszintén, továbbra is hiányoltam a szetből két nagy favoritomat, a Thy Kingdom Come-ot és az Eyes To See, Ears To Hear-t, sőt ezúttal Angel Of Disease sem volt. Hozzáteszem azt is –még ha nem is tartozik szervesen a koncerthez-, hogy a buli utáni dedikálásra csak Tim és David jöttek ki, a többiek sehol, fotózkodni pedig nem lehetett velük. Arcom, arcom… Kétségtelen azonban az is, hogy az elhangzott dalok kárpótoltak, a Morbid Angel még ha akarna sem tudna rossz koncertet adni, igaz ilyen nótákkal, technikai tudással, felkészültséggel a tarsolyban, közel lehetetlen feladat. Ezek után csak azt kívánom, jöjjenek jövőre is. Meg azután, meg azután, meg azután… Az i-re a pontot a Teremtő tette fel, azaz koncertjükkel megkoronázták az estét, bearanyozták napomat. Azon régi Kreator rajongók közé tartozok, akiknél a Coma Of Souls óta megállt az idő, de a Kreator mégiscsak Kreator, látni kellett őket, nem volt mese, ráadásul –a Nile-lal egyetemben- most volt hozzájuk először szerencsém. A nagyszerű háttérrel megspékelt színpadra kisétált csapat egy roppant velős és durva másfél órával ajándékozott meg minket. A Depeche Mode Personal Jesus klasszikusát intróként felhasználva az új lemez Mars Mantra – Phantom Antichrist párosával kezdtek és innentől kezdve nem volt megállás, egy osztályon felüli thrash buli szem- és fültanúi lehettünk. Az új lemezről még a From Flood Into Fire, a Civilization Collapse, a United In Hate és a Death To The World került terítékre, ilyetén az új korong fele elhangzott. Értelemszerűen óriási lelkesedést, ovációt váltottak ki a thrasherekből az ős klasszikusok és az „újabb keletű” szerzemények (pl. Enemy Of God, Hordes Of Chaos, Phobia, Violent Revolution) és az a benyomás lett úrrá rajtam, hogy így és itt élőben ezek a számok sokkal jobban ütnek és hengerelnek, mint otthon cd-n. Azt ellenben nem értem, hogy, amikor a ’80-as évekből illetve ’90-ből származó felvételek (pl. Extreme Aggression, People Of The Lie, Pleasure To Kill, Coma Of Souls/Endless Pain) csendültek fel, a Terrible Certainty-ről miért nem játszottak, az miért számít mostohagyereknek? Persze tudom én, hogy roppant nehéz feladat egy minden igényt kielégítő programot összeállítani, főleg egy Kreator-nak, mert ha két napig, non stop nyomnák, akkor is maradna az emberben hiányérzet. Kíváncsi vagyok (lennék), mikor vezetik (vezetnék) elő mondjuk a Blind Faith-et, a Toxic Trace-t, a Behind The Mirror-t, az Under The Guillotine-t vagy uram bocsá’ az After The Attack-ot? Persze ne legyek telhetetlen, örüljek neki, hogy láttam őket és örülök is neki. Mindvégig fényárban úszott a színpad így elég nehéz volt fotózni, ellenben nagyon látványos volt. Az akciót a főnök, Mille Petrozza énekes/gitáros irányította, aki a színpad minden pontján feltűnt, Ventor dobos mindkét oldalán egy mikrofonállványt helyeztek el egy emelvényen, így természetszerűleg ott is, onnan is tudott énekelni. Christian „Speesy” Giessler basszusgitáros és Sami Yli-Sirniö gitáros egyaránt kivették részüket a produkcióból, ők is bemozogták a színpadot, míg Ventor kőkemény, feszes dobolással járult hozzá a show-hoz. Amennyiben jól emlékszem rá, a Betrayer-t akusztikus pengetés vezette fel, a Flag Of Hate és a Tormentor pedig a kegyelemdöfést, a koncert végét jelentették. Így utólag könnyű már okosnak lenni, de ez a buli köröket vert a tavalyi Destruction koncertre, egyszerűen leradírozták Schmier-éket. Mindegyik zenekar kifogástalanul szólalt meg, roppant tömény, vaskos, brutális hangzással megtámogatott koncertekben részesültünk. Gyilkos koncert volt, thrash metal felsőfokon, ahogy kell, ahogy a Kreator tudja.