RUNNING WILD - BRANDED AND EXILED (NOISE - 1985) - 30TH ANNIVERSARY OF THE RECORD

Kétségtelen, hogy az Accept 1982-ben a Restless And Wild lemezzel, azon belül is a Fast As A Shark nótával egy új, addig nem ismert stílust honosított meg és engedett útjára a heavy metalon belül, a speed metalt. Stefan Kaufmann őrületes két lábgépes témái mindenkit váratlanul és felkészületlenül értek, viszont zenekarok ezreire lett, volt hatással. Ezzel egy időben indult el, bontakozott ki a német heavy/speed, majd később a thrash metal színtér. Gyakorlatilag Németországban ugyanaz volt a helyzet, mint a Nagy Britanniában a New Wave Of British Heavy Metal mozgalom létrejöttével. A menekülő vad története 1976-ban kezdődött, amikor Hamburgban Rolf „Rock ’n’ Rolf” Kasparek énekes/gitáros, Uwe Bendig gitáros, Matthias Kaufmann basszusgitáros és Wolfgang „Hasche” Hagemann dobos életre hívták a Granite Hearts névre keresztelt hard rock formációt, a Running Wildot pedig egy Judas Priest nóta alapján 1979-ben vették fel és ezzel egy időben a zene fokról fokra kezdett el keményedni. A Hansa város egyébként komoly szerepet játszott a német underground színtéren, többek között a Grave Digger, a Holy Moses, az Iron Angel, a Mania illetve később az Assorted Heap is innen indult el. 1981-ben a Rock From Hell demóval debütáltak, majd 1982-ben egy rövid időre feloszlottak, Rock ’n’ Rolf és Hasche azonban nem adták fel a küzdelmet, Gerald „Preacher” Warnecke gitáros és Stephan Boriss basszusgitáros személyében új tagok érkeztek, így a csapat folytathatta pályafutását. Magasabb sebességfokozatra kapcsoltak és semmit sem bízva a véletlenre, 1983-ban kettő, 1984-ben pedig egy demót készítettek. Eme felvételeknek köszönhetően kerültek az az idő tájt startoló Noise Recordshoz, szerepeltek a kiadó Rock From Hell – German Metal Attack illetve Death Metal válogatás albumain, egyre nagyobb népszerűségre és ismertségre szert téve. 1984 igen termékyen év volt a csapat számára, hiszen a fentebb említett demón és Death Metal kompiláción kívül a Heavy Metal Like a Hammerblow demo válogatást, a Victim Of States Power Ep-t valamint debütáló korongjukat, a Gates To Purgatory-t jelentették meg. Nem sokkal a bemutatkozó anyag megjelenése után Preacher távozott a zenekarból, akitől a stafétát Majk Moti vette át. 1985 nyarán a berlini Casablanca stúdióban került sor a Branded And Exiled felvételeire, a keverés augusztusban a szintén berlini Hansa stúdióban folyt, a kész album pedig ősszel került a boltok polcaira. A Gates To Purgatory sátánista/okkult szöveg és zenei világát követte, folytatta a banda ezen a korongon, egy centivel sem tértek le az általuk kijelölt útról. A Branded And Exiled 36 percben elővezetett 8 szerzeménye egy hibátlan, klasszikus, üresjáratok nélküli dalcsokrot eredményezett, amellyel a Running Wild gyakorlatilag begyújtotta a rakétákat és lettek ezáltal világszerte ismertek. (Olyannyira, hogy még az amerikai Kick Ass Monthy fanzine 26. számában is írt róla Bob Muldowney (R. I. P.)). Mindegyik nóta a főnök nevéhez fűzödik, mindösszesen kettőt jegyez Stephan Boriss, a Realm Of Shdesben közreműködött, míg az Evil Spiritet egy az egyben ő írta. A nyitó címadó tétel – Gods Of Iron – Realm Of Shades trió tulajdonképpen nem térnek el egymástól. Mindegyikük középtempóban megfogalmazott, laza csuklókkal elövezett riffekkel, szólókkal, lendületes ritmusokkal megtámogatott felvételek. Fő erénye az volt a korai Running Wildnak, hogy rendkívül fogós dallamokkal, együtténekelhető refrénekkel operáltak, szinte első hallás után kiverhetetlenül rögzültek a rockerek, metalosok hallójárataiban, melyeket Rock ’n’ Rolf egyedi, sajátos, azonnal felismerhető, senkiével sem összekeverhető hangján adott elő. Ezt követően a Mordor lassít a tempón, egyben ekkoriban a csapat legismertebb, legkedveltebb, legismertebb dalaihoz tartozott, a koncertekről sosem hiányzott. A korong leggyorsabb tétele a Fight The Oppression, ez egy vérbeli speed téma, számomra az album csúcspontja, legjobbja. Az Evil Spirit a Mordorhoz hasonló lassabb, kimértebb szerzemény, az albumot pedig a korai Running Wild himnusza, a demókról ismert Chains And Leather zárja le. Amíg a Saxon farmerről és láncokról dalolt, addig a Running Wild bőrőkről és láncról, de a lényeg ugyanaz, mindkettő a metal történelem legjobb dalai közé tartozik. Hangzásban sincs különbség a Gates To Purgatory és a Branded And Exiled között, mindkettőn a jellegzetes, dinamikus, rifforientált, de tiszta német megszólalás jellemzi, amely annyira jellemző volt a korai heavy/speed csapatokra. Igen komoly promóció, reklámhadjárat követte a lemez megjelenését, amellyel a csapat gyökeret vert a metal színtéren és bebiztosította jövőjét. Felléptek az 1985. szeptember 14.-én, St. Goarshausenben (Freilichtbühne Loreley) megrendezett Metal Hammer fesztiválon, ahol a Heavy Pettin’-nel, a Metallica-val, a Nazareth-tel, a Pretty Maids-szel, a Restless-szel, a Tyran’ Pace-szel, a Warlockkal, a Savage Grace-szel és a Venommal játszottak (eme bulijuk jelent meg később kalózkiadványként Black Demons On Stage címmel), majd a Mötley Crüe Theater Of Pain turnéján voltak nyitózenekar, a Scorpions, az Accept és a Destruction után negyedik német bandaként eljutva az USA-ba. A harmadikként, 1987-ben kiadott Under Jolly Roger szintén klasszikus lett, itt viszont a zenekar már valamelyest szigorodott, a sátánista/okkult image-et pedig átvette egy kalózos tematika, amellyel szintén rengeteg bandát inspiráltak és amely a mai napig megmaradt. Ezután a felállás megváltozott, a ritmusszekció távozott (Hasche megnyitotta Rockfabrikot Ludwigsburgban), de a helyükre érkezett Jens Becker basszusgitárossal illetve Stefan Schwarzmann dobossal készített, 1988-ban megjelentetett Port Royal már nem ütötte meg az első három korong színvonalát. 1989-re még utoljára felszívták magukat, a szintén klasszikus Death Or Glory mindenképpen kielégítette a Running Wild hívők igényét (igaz a lemezen már nem Stefan Schwarzmann, hanem Iain Finlay dobolt), ezzel viszont a banda el is lőtte az összes puskaporát, a kalózhajó léket kapott, azt ezt követően megjelent kiadványaik csak közepesek voltak. Ettől függetlenül pályafutásuk előtt le a kalappal, az egyik legkitartóbb, legelkötelezettebb, rajongóikhoz a leglojálisabb bandáról van szó (gondoljunk csak a metal mentes ’90-es évekre), Rock ’n’ Rolfnak mindenképpen a Heavy Metal Hall Of Fame-jében a helye. Az idén 30 éves Branded And Exiled a metal történelem egyik legnagyobb, zenekarok ezreire a legnagyobb hatást kifejtő alkotás, de hogy a Running Wild életmű legjobbja, az teljesen biztos.