2015. január 30., péntek

SLAYER - SHOW NO MERCY (METAL BLADE - 1983) - IN LOVING MEMORY OF JEFF HANNEMAN

SLAYER Show No Mercy 1983 (Metal Blade) Idén, január 31.-én töltötte volna be 51. életévét Jeff Hannemann. Majd' két évvel halála után is nehezen fogjuk fel, hogy már nincs velünk, nincs közöttünk, sosem hallunk tőle már vijjogó, brutális riffeket, horzsoló szólókat. A metal történelem egyik legmeghatározóbb alakja távozott az élők sorából, óriási hatást gyakorolva zenészek ezreire és páratlan karriert, betöltetlen űrt hagyva maga után. 1981-ben Huntinton Parkban (Los Angeles) két, akkor 17 esztendős fiatalember, nevezetesen Jeff Hanneman és Kerry King gitárosok életre hívtak egy bestiát, amely a Slayer nevet kapta a keresztségben. Egy évvel később csatlakozott hozzájuk a 20 esztendős, chilei származású Tomás Enrique Araya Diaz basszusgitáros/énekes és a 17 esztendős, kubai születésű David Vincent Lombardo dobos, mellyel létrejött minden idők egyik legnagyobb, legsúlyosabb, az extrém metal színtérre jelentős befolyást gyakorló zenekara. A fiatalok kezdetben a NWOBHM mozgalom vonalán indultak el illetve Jeff hc/punk hatásokat hozott magával, majd egy 1982-es Metallica koncert győzte meg őket, hogy gyorsabban, súlyosabban játszanak. Korai demóikat követően, melyekkel Los Angeles környékén népszerű koncert bandává váltak (egy koncert erejéig a Dark Angelben is megfordult Bob Gourley helyettesítette Lombardo-t), 1983-ban mutatkoztak be a legendás Metal Massacre III. válogatáson (Aggressive Perfector), majd az év végén világra szabadították a Show No Mercy-t. Roppant találó a cím, ugyanis a Slayer tagjai semmi könyörületet sem mutattak. Ahhoz, hogy az album jelentőségét megértsük, egy kicsit vissza kell repülni az időben. A NWOBHM kezdett lecsengeni, a Metallica hatására egyre több és több gyors zenét játszó alakulat került a felszínre, ami a thrash metal kialakulását eredményezte. Ha jól belegondolunk, a ’83-as év legkeményebb kötésű lemezei az Anvil Forged In Fire-je, a Raven All For One-ja, a Metallica Kill ’em All-ja és az Accept Balls To The Wall-ja voltak. Nem beszélve arról, hogy Los Angeles zeneileg abszolút megosztott volt, hiszen ez idő tájt alakult ki a thrash vs. glam/haj bandák versengése. A Track Record stúdióban, 1983 novemberében rögzített és kevert Show No Mercy 8 óra alatt került felvételre, hogy csökkentsék a stúdiós költségeket, amely egyben megmagyarázza a gyenge hangzás minőséget. (A Kill ’em All ehhez a produkcióhoz képest valósággal szétrobbantotta a hangfalakat). A hangzásbeli fogyatékosság ellenére klasszikus született, mind az extrém (thrash) metal színteret, mind magát a Slayert tekintve ezen a lemezen tétetett le minden: Tom Araya vérfagyasztó sikolyai, a King/Hanneman páros vijjogó váltott szólói, horzsoló, brutális riffjei, Dave Lombardo technikás, precíz dobolása egyből a szélsőséges zenék elit ligájába katapultálta a Slayert és bevonultak a fémzene történelem könyvébe, megkerülhetetlen hatássá, útmutatókká avanzsáltak. Felesleges az albumot analizálni, a színtérre gyakorolt hatása önmagáért beszélt. Roppant gonosz, fenyegető, vészjósló hangulatot sugárzó, sátánista szövegekkel átszőtt tételek kaptak helyet a korongon, olyanok, mint a mindent maga alá söprő, az albumot nyitó Evil Has No Boundaries (e tételben a későbbi Dark Angel ütős Gene Hoglan háttér vokálozott, aki a korong turnéján a csapat fény technikusa illetve road-ja volt és akit felkértek, hogy a ’84-es Haunting North America turnén legyen Lombardo dob technikusa, de zenei karrierje egyengetése érdekében elutasította a feladatot), a The Antichrist, a kimértebb Die By The Sword, a Fight Till Death, a mindenható Black Magic vagy a The Final Command. 1983. december 3.-án történelem, legenda született, ugyanis ezen a napon jelent meg a Show No Mercy, egyben egy fiatal zenekar diadalmenete kezdődött el. Meghódították az Államokat, majd Európát, végül leigázták az egész világot. Hivatalos az is, hogy a Metallica-n kívül a Slayert „dolgozták fel” a legtöbben, a legtöbbször. 2013. május 2.-án gyász borult a metal világára, hiszen a legfontosabb alappillér eltávozott az élők sorából. Nyugodj békében Jeff Hanneman!

Nincsenek megjegyzések: