KREATOR - EXTREME AGGRESSION (NOISE - 1989)

Noha a ’80-as évek legvégén a thrash metal a megfáradás, kiégés jeleit mutatta, a műfaj nagyágyúi (pl. Slayer, Testament, Dark Angel) bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani, van még bennük bőven muníció. Ha csak szigorúan ’89-re fókuszálunk, akkor az olyan lemezek, mint a Practice What You Preach, a Leave Scars, a The Years Of Decay, a Beneath The Remains, az Alice In Hell, az Annihilation Of Civilization – a teljesség igénye nélkül – világosan igazolták, hogy – a fentebb említett sorokat megcáfolva - a thrash színteret korai még temetni. Ami Európát illeti, az öreg kontinens is kitermelt pár klasszikust 1989-ben, a No More Color, az Agent Orange, a The New Machine Of Lichtenstein, a Shattered Existence az európai thrash színtér hírnevét öregbítette. És természetesen az Extreme Aggression is. Nagyon jót tett a bandának, hogy a Terrible Certainty-t Jörg „Tritze” Trzebiatowski gitáros csatlakozásával már négyesben vették fel, sokkal energikusabb, brutálisabb lett a Teremtő, mint korábban volt. Ez azonban önmagában kevés lenne, mert zeneileg is sokat fejlődtek, amelyet az Extrém Agresszió fényesen igazol. Minthogy az Endless Pain-től kezdve minden évben jelent meg Kreator kiadvány, az Extreme Aggression-t megelőzően, mintegy bemelegítésként megjelent a Sound Waves 1 válogatás (rajta a Motörhead-del, a Kreator-rel (After The Attack), a Stupids-zal és a Celtic Frost-tal) és az Out Of The Dark…Into The Light Ep, szintén egy vadonatúj felvétellel, az Impossible To Cure-ral. Mindenekelőtt a hangzásuk lett töményebb, ami nem is csoda, mert az 1989 január-februárjában, a hollywoodi Music Grinder stúdióban rögzített korong felvételeit Randy Burns thrash producer guru irányította. Az album abból a szempontból is jelentős volt a csapat karrierjében, hogy az 1987-ben, a D. R. I.-val lezavart amerikai turnét követően jelentős tengerentúli fanatikusra tett szert a zenekar, eme albummal pedig gyakorlatilag megvalósították az amerikai áttörést. Az áttörés letéteményese pedig a megklippesített, az Akropolisznál forgatott Betrayer volt, amely rendszeres rotációban forgott akkoriban az MTV Headbanger’s Ball műsorában. Jó szokásukhoz híven, kőkeményen, brutálisan nyitnak a címadó szerzeménnyel, ami – címéhez méltóan – extrém és agresszív, lendületes és gyors. Már e tétel bizonyítja a fejlődést, az előrelépést, mert egyrészt megjelentek a csapat muzsikájában a dallamok, másrészt nemcsak a brutális gyorsaságra törekedtek, hanem váltásokkal is tűzdelik a szerzeményt. A No Reason To Exist egyes részletei, dallamai a Coma Of Souls-on szereplő People Of The Lie alapjait jelentették, letaglózó erővel sújt le az itt-ott késői, Release From Agony korszakos Destruction-t idéző Love Us Or Hate Us illetve Stream Of Consciousness, doomos, lassan, kimérten menetelő súlyos, fenyegető tétel a Some Pain Will Last, gyilkos a Bringer Of Torture, megadja a kegyelemdöfést a Fatal Energy, tehát a Kreator minden szempontból feljebb lépett. Mille és Tritze riff tornádója, szólói, Ventor változatos, agresszív dobolása egy ereje teljében lévő, parádés formát mutató Kreator-t fest(ett) le ezen a korongon. Rob Fioretti basszugitáros mindig is a szürke eminenciás szerepét töltötte be a zenekarban, a háttérbe visszahúzódva, magabiztosan pengette futamait, Mille acsarkodó, nyers éneke pedig a thrash színtér és a Kreator védjegye lett és ez volt az a pillanat illetve ez az a korong, amikor/amelyen kvázi vokalista lett, tehát Ventor nem vett részt a szerzemények feléneklésében. Aki úgy gondolta, hogy innen már nincs feljebb tévedett, mert volt, hiszen az egy évvel későbbi Coma Of Souls-zal végleg a thrash elit ligájába masíroztak és pályafutásuk addigi szakaszára feltették a koronát. Aztán jöttek a ’90-es, majd a ’00-es évek változó minőségű lemezekkel, de elkötelezettségüket, kitartásukat mi sem illusztrálja jobban, minthogy ma is aktívak, napjaink színterének résztvevői, az utóbbi 3-4 évben pedig újra bomba formában vannak.