BISON B. C.
Dark Ages
(Metal Blade)

A kanadai csapat, két évvel bemutatkozó lemeze a Quiet Earth után, idén második albumát készítette el. Véleményem szerint a mai, kortárs, extrém metal mozgalom egyik legjobb csapatáról van szó, akik –második lemezük ellenére- még csak az út elején járnak. Egy internetes honlap stoner metalként tünteti fel a zenekart, amely szerintem abszolút téves. Ha már mindenáron skatulyázni kell(ene) a Bison B. C.-t, akkor a sludge lenne a legmegfelelőbb jelző, de csak részben, mivel más hatásokból is táplálkozik muzsikájuk. Ahhoz, hogy a bemutatkozó koronghoz hasonlítsam ezt a lemezt, ahhoz kevésszer és felületesen hallgattam meg a Quiet Earth-öt, így jelenlegi benyomásaimat, tapasztalataimat tükrözi írásom. Roppant súllyal és erővel szólalnak meg James Gnarwell és Dan And gitárosok riffjei valamint Masa Anzai basszusgitáros és Brad MacKinnon dobos ritmusai, melyek a Neurosist juttatták eszembe és ezt a párhuzamot erősíti az is, hogy a gitárosok töltik be az énekesi posztot, posztokat. Felváltva üvöltik a sorokat, úgy, ahogy az a Neurorsisnál is megfigyelhető. Badarság lenne azonban egy kézlegyintéssel, egy szimpla Neurosis kópiával elintézni a csapatot, hiszen az ólomsúllyal menetelő doom/sludge riffeket hc-s, esetleg hagyományos metal elemekkel ötvözik, mint pl. a harsonával indító Stressed Elephantban vagy a Fear Cave-ben. Akusztikus bevezetőkkel, részekkel is találkozunk, mint a Melody, This Is For You-ban valamint a Wendigo Pt. 3 (Let Him Burn)-ben, mely a Quiet Earth-ön elkezdett dal harmadik része. A Neurosis mellett a Mastodon és a Kylesia hatása is érződik, tehát a kortárs színtér színe-java komoly hatással van/volt a kanadai fiatalokra. Szerintem igazándiból a harmadik lemez dönti majd el a Bison B. C. életképességét, rátermettségét –a Metal Blade-nél nagyon jó helyük van- de nem lennék meglepve, ha a Neurosis vagy a Mastodon magasságába katapultálnák magukat a következő anyaggal.
Leslie 9