DARK LEGION INTERVIEW - MICHAEL ROSENTHAL

So Mike, do you still recall how did you discover metal music? What were the records, that helped you discovering metal? I was into punk before I got into metal. I first started listening to metal when the punk/metal crossover scene started. The first metal bands that I listened to were Slayer and Sacrifice, as well as some punk bands that had metal elements, like Direct Action, D.R.I., and Corrosion of Conformity. When did you decide becoming a musician? Did you pick up the drums right from the start or…? I started playing music when I was 12 years old. I played guitar first, but started playing drums early on. I joined my first band as a drummer when I was 13 years old (a Toronto punk band called Random Killing). Which drummers did have the biggest effect on you? Were you self-taught by the way? Other than drummers in local punk bands, the first drummer that had a big effect on me was Stewart Copeland. I still love his playing to this day. I took a few lessons in the very beginning but then learned on my own and through playing in punk bands. I took some other drum lessons later on, but I'm mostly self-taught. How do you view or what do you think about, that bands, such as RUSH, ANVIL, RAPID TEARS, KILLER DWARFS etc. were the earliest Canadian bands and the put the country on the map of metal? I really wasn't into those bands. At that time, I wasn't into metal, so they didn't have an effect on me. At which point and how did the Canadian metal scenes, such as Quebec, Toronto, Ottawa etc. come into being? I was initially into the punk scene in Toronto which was amazing at that time, with bands like Direct Action, Sudden Impact and Chronic Submission. By the time I got into metal, the scene was already strong, so I don't know much about how it started. Let we stay by Toronto because you are from the city of the Maple Leafs, what do you recall of the late ’70s/early ’80s Toronto scene? Did the aforementioned bands open the doors for younger outfits, such as SACRIFICE, INFERNAL MAJESTY, LETHAL PRESENCE, MASSACRE, DEATH MILITIA, BEYOND etc.? I first started going to shows and playing in bands in the early-to-mid 80s. But yes, I would think that those other bands definitely had an influence on Sacrifice and the other bands that you mentioned. To which extent were you familiar with these bands? How deeply were you involved in the underground scene? I was very familiar with all of these bands and used to go see them a lot. I was very involved in the underground scene at that time and saw a lot of amazing shows at venues like Larry's Hideaway in Toronto. How did the whole DARK LEGION story start exactly? How did you get together? Did you already know each other earlier or…? Sean Tracy and I were in a punk band together called Lab Animals in the early-to-mid 80s. When that band broke up, we were both starting to get into metal and so we decided to start Dark Legion. Did the band’s line up consist of Sean Tracey on vocals, Mark Watts on guitar, Mark Faria on bass and you on drums right from the start or did you go thru some line up changes? Yes, that was the initial lineup of Dark Legion. We didn't go through any line up changes before that. Mark Faria joined the band, after he left DEATH MILITIA, but he was also involved in MASSACRE, correct? How did come, that while in his previous acts he was playing on guitar in DARK LEGION he became the bassplayer? Hmm, I can't remember if Mark Faria was in Massacre. Maybe he was. And maybe he was the guitar player. I'm really not sure. Sorry! But he was only the bass player in Dark Legion from the start (he never played guitar in that band). Mark Watts is the brother of SACRIFICE’s bassist Scott Watts, isn’t he? He sure is! At which point did bassists Craig Young (ex-ASSOCIATION AREA), Colin Gerrad and guitarists Ken Wakefield (ex-OVERTHROW) and Kevin Smith (ex-HOLOCAUST) play in the ranks of the band? At some point, Sean Tracy and Mark Faria left Dark Legion and we moved in a bit of a new direction. Colin Gerrard and Ken Wakefield were in the second incarnation of the band, and Kevin Smith and Craig Young were in the final line up. Who did do/draw the cool logo? I'm pretty sure that it was Harry Tong, who also did a lot of the early artwork for many bands in Toronto. Did you start writing originals or were you jamming on covers? What bands would you mention as your most important influences? We were always focused on originals only. Some of our influences were Discharge, Direct Action, Sacrifice, Slayer, Celtic Frost and Venom. In March 1986 you recorded a demo titled „Psychosis” and it was engineered by Steve X, produced by also him and the band, was it studio or a home-made recording? I mean, did you record it in a studio or at your rehearsal place? It's a long time ago so it's hard to remember all of the details! I'm pretty sure that the recording was done in our rehearsal space and not in a studio. Steve X had some recording equipment - I think it was done on a 4-track recorder. Do you still remember how was the demo recorded and how long did the recording sessions take? I can't remember! (see above) How would you describe the demo and what do you think about it after 29 years of its releasing? I would describe the demo as sounding just like we did at that time, which was very raw. We were just getting into metal and writing songs in that genre for the first time. Do you agree with, that the music was raw, fast and aggressive and contained a lot of punk/hc elements? It was definitely raw and aggressive, and had a lot of punk/hardcore elements for sure. Since me and Sean came from a punk background, that was a big part of what we were into and what we had already been playing. How did the demo sound like? It sounds like inexperienced raw extreme metal! Was the demo shopped around back in the day? Was it distributed thru the fanzine/tapetrading network? We never shopped the demo to labels, but it was definitely sent around the world a lot through tapetrading and fanzines. We used to get orders from all over the place. Were you known locally or also in other parts of Canada or perhaps outside of Canada? Dark Legion never played outside of Toronto, but we were known in a lot of places through tapetrading and fanzine articles. I have a DARK LEGION foutracks rehearsal (but without any date), featuring „P. O. W.”, „Dark Legion”, „Scream” and „Impaler”, was „P. O. W.” a brandnew track? Did you have perhaps some songs written, that never saw the light? There were tons of other songs that were never released. We used to record a lot of them on tape players to see how they sounded and just to have them recorded for ourselves. Was there perhaps recording a second demo in mind? With the second and third line-ups, we recorded quite a bit and there were definitely plans for other demo releases and maybe even record releases. It never made it to that point though. Have you ever gigged with DARK LEGION? Did you have the opportunity becoming an opener acts before bigger bands, such as SACRIFICE, INFERNAL MAJESTY etc.? Dark Legion played a lot of local shows with other local bands, and yes, we were lucky to get to open for some amazing bigger bands, like Sacrifice and Blind Illusion. Did you consider yourselves talented, experienced musicians? Not really! We were inexperienced and were just figuring it all out back then. We were proud of what we were doing for sure though. In 2006 Evil Legend Records released „You can’t kill what’s already dead: Anthology 1985 – 1988” of DEATH MILITIA, did you never think about to re-release the „Psychosis” demo with live recordings and unreleased materials? Have you ever got an offer considering the re-releasing of your materials? I've had people mention this idea to me over the years, but no, it's not something that I've ever considered doing. I moved on after that, and I've always been focused on the music that I'm involved with at the time as opposed to focusing on releasing things from the past. At which point and why did the band’s story come to an end? Did you take part on a friendly term at the end? Yes, it ended on good terms more-or-less. I don't remember exactly when or why we broke up, but I think we may have stopped the band when I joined Sacrifice. Are you still in touch with each other? What about the former DARK LEGION members these days? I'm really not in touch with any of them much these days, so I'm not sure what they're up to now. I'm sure you can find them though! How would you sum up DARK LEGION’s career? Are you proud of being the member of the band? I would say that we were playing exactly the kind of music that we wanted to play, and we were really fortunate to get quite a bit of attention for a new band. We were lucky to get to play a lot of really great shows and we learned a lot! Thanks for the interview!

DARK LEGION PICTURES

KREATOR - 1989

KREATOR - EXTREME AGGRESSION (NOISE - 1989)

Noha a ’80-as évek legvégén a thrash metal a megfáradás, kiégés jeleit mutatta, a műfaj nagyágyúi (pl. Slayer, Testament, Dark Angel) bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani, van még bennük bőven muníció. Ha csak szigorúan ’89-re fókuszálunk, akkor az olyan lemezek, mint a Practice What You Preach, a Leave Scars, a The Years Of Decay, a Beneath The Remains, az Alice In Hell, az Annihilation Of Civilization – a teljesség igénye nélkül – világosan igazolták, hogy – a fentebb említett sorokat megcáfolva - a thrash színteret korai még temetni. Ami Európát illeti, az öreg kontinens is kitermelt pár klasszikust 1989-ben, a No More Color, az Agent Orange, a The New Machine Of Lichtenstein, a Shattered Existence az európai thrash színtér hírnevét öregbítette. És természetesen az Extreme Aggression is. Nagyon jót tett a bandának, hogy a Terrible Certainty-t Jörg „Tritze” Trzebiatowski gitáros csatlakozásával már négyesben vették fel, sokkal energikusabb, brutálisabb lett a Teremtő, mint korábban volt. Ez azonban önmagában kevés lenne, mert zeneileg is sokat fejlődtek, amelyet az Extrém Agresszió fényesen igazol. Minthogy az Endless Pain-től kezdve minden évben jelent meg Kreator kiadvány, az Extreme Aggression-t megelőzően, mintegy bemelegítésként megjelent a Sound Waves 1 válogatás (rajta a Motörhead-del, a Kreator-rel (After The Attack), a Stupids-zal és a Celtic Frost-tal) és az Out Of The Dark…Into The Light Ep, szintén egy vadonatúj felvétellel, az Impossible To Cure-ral. Mindenekelőtt a hangzásuk lett töményebb, ami nem is csoda, mert az 1989 január-februárjában, a hollywoodi Music Grinder stúdióban rögzített korong felvételeit Randy Burns thrash producer guru irányította. Az album abból a szempontból is jelentős volt a csapat karrierjében, hogy az 1987-ben, a D. R. I.-val lezavart amerikai turnét követően jelentős tengerentúli fanatikusra tett szert a zenekar, eme albummal pedig gyakorlatilag megvalósították az amerikai áttörést. Az áttörés letéteményese pedig a megklippesített, az Akropolisznál forgatott Betrayer volt, amely rendszeres rotációban forgott akkoriban az MTV Headbanger’s Ball műsorában. Jó szokásukhoz híven, kőkeményen, brutálisan nyitnak a címadó szerzeménnyel, ami – címéhez méltóan – extrém és agresszív, lendületes és gyors. Már e tétel bizonyítja a fejlődést, az előrelépést, mert egyrészt megjelentek a csapat muzsikájában a dallamok, másrészt nemcsak a brutális gyorsaságra törekedtek, hanem váltásokkal is tűzdelik a szerzeményt. A No Reason To Exist egyes részletei, dallamai a Coma Of Souls-on szereplő People Of The Lie alapjait jelentették, letaglózó erővel sújt le az itt-ott késői, Release From Agony korszakos Destruction-t idéző Love Us Or Hate Us illetve Stream Of Consciousness, doomos, lassan, kimérten menetelő súlyos, fenyegető tétel a Some Pain Will Last, gyilkos a Bringer Of Torture, megadja a kegyelemdöfést a Fatal Energy, tehát a Kreator minden szempontból feljebb lépett. Mille és Tritze riff tornádója, szólói, Ventor változatos, agresszív dobolása egy ereje teljében lévő, parádés formát mutató Kreator-t fest(ett) le ezen a korongon. Rob Fioretti basszugitáros mindig is a szürke eminenciás szerepét töltötte be a zenekarban, a háttérbe visszahúzódva, magabiztosan pengette futamait, Mille acsarkodó, nyers éneke pedig a thrash színtér és a Kreator védjegye lett és ez volt az a pillanat illetve ez az a korong, amikor/amelyen kvázi vokalista lett, tehát Ventor nem vett részt a szerzemények feléneklésében. Aki úgy gondolta, hogy innen már nincs feljebb tévedett, mert volt, hiszen az egy évvel későbbi Coma Of Souls-zal végleg a thrash elit ligájába masíroztak és pályafutásuk addigi szakaszára feltették a koronát. Aztán jöttek a ’90-es, majd a ’00-es évek változó minőségű lemezekkel, de elkötelezettségüket, kitartásukat mi sem illusztrálja jobban, minthogy ma is aktívak, napjaink színterének résztvevői, az utóbbi 3-4 évben pedig újra bomba formában vannak.

IN LOVING MEMORY OF JEFF HANNEMANN - PICTURES

RUNNING WILD - 1985

RUNNING WILD - BRANDED AND EXILED (NOISE - 1985) - 30TH ANNIVERSARY OF THE RECORD

Kétségtelen, hogy az Accept 1982-ben a Restless And Wild lemezzel, azon belül is a Fast As A Shark nótával egy új, addig nem ismert stílust honosított meg és engedett útjára a heavy metalon belül, a speed metalt. Stefan Kaufmann őrületes két lábgépes témái mindenkit váratlanul és felkészületlenül értek, viszont zenekarok ezreire lett, volt hatással. Ezzel egy időben indult el, bontakozott ki a német heavy/speed, majd később a thrash metal színtér. Gyakorlatilag Németországban ugyanaz volt a helyzet, mint a Nagy Britanniában a New Wave Of British Heavy Metal mozgalom létrejöttével. A menekülő vad története 1976-ban kezdődött, amikor Hamburgban Rolf „Rock ’n’ Rolf” Kasparek énekes/gitáros, Uwe Bendig gitáros, Matthias Kaufmann basszusgitáros és Wolfgang „Hasche” Hagemann dobos életre hívták a Granite Hearts névre keresztelt hard rock formációt, a Running Wildot pedig egy Judas Priest nóta alapján 1979-ben vették fel és ezzel egy időben a zene fokról fokra kezdett el keményedni. A Hansa város egyébként komoly szerepet játszott a német underground színtéren, többek között a Grave Digger, a Holy Moses, az Iron Angel, a Mania illetve később az Assorted Heap is innen indult el. 1981-ben a Rock From Hell demóval debütáltak, majd 1982-ben egy rövid időre feloszlottak, Rock ’n’ Rolf és Hasche azonban nem adták fel a küzdelmet, Gerald „Preacher” Warnecke gitáros és Stephan Boriss basszusgitáros személyében új tagok érkeztek, így a csapat folytathatta pályafutását. Magasabb sebességfokozatra kapcsoltak és semmit sem bízva a véletlenre, 1983-ban kettő, 1984-ben pedig egy demót készítettek. Eme felvételeknek köszönhetően kerültek az az idő tájt startoló Noise Recordshoz, szerepeltek a kiadó Rock From Hell – German Metal Attack illetve Death Metal válogatás albumain, egyre nagyobb népszerűségre és ismertségre szert téve. 1984 igen termékyen év volt a csapat számára, hiszen a fentebb említett demón és Death Metal kompiláción kívül a Heavy Metal Like a Hammerblow demo válogatást, a Victim Of States Power Ep-t valamint debütáló korongjukat, a Gates To Purgatory-t jelentették meg. Nem sokkal a bemutatkozó anyag megjelenése után Preacher távozott a zenekarból, akitől a stafétát Majk Moti vette át. 1985 nyarán a berlini Casablanca stúdióban került sor a Branded And Exiled felvételeire, a keverés augusztusban a szintén berlini Hansa stúdióban folyt, a kész album pedig ősszel került a boltok polcaira. A Gates To Purgatory sátánista/okkult szöveg és zenei világát követte, folytatta a banda ezen a korongon, egy centivel sem tértek le az általuk kijelölt útról. A Branded And Exiled 36 percben elővezetett 8 szerzeménye egy hibátlan, klasszikus, üresjáratok nélküli dalcsokrot eredményezett, amellyel a Running Wild gyakorlatilag begyújtotta a rakétákat és lettek ezáltal világszerte ismertek. (Olyannyira, hogy még az amerikai Kick Ass Monthy fanzine 26. számában is írt róla Bob Muldowney (R. I. P.)). Mindegyik nóta a főnök nevéhez fűzödik, mindösszesen kettőt jegyez Stephan Boriss, a Realm Of Shdesben közreműködött, míg az Evil Spiritet egy az egyben ő írta. A nyitó címadó tétel – Gods Of Iron – Realm Of Shades trió tulajdonképpen nem térnek el egymástól. Mindegyikük középtempóban megfogalmazott, laza csuklókkal elövezett riffekkel, szólókkal, lendületes ritmusokkal megtámogatott felvételek. Fő erénye az volt a korai Running Wildnak, hogy rendkívül fogós dallamokkal, együtténekelhető refrénekkel operáltak, szinte első hallás után kiverhetetlenül rögzültek a rockerek, metalosok hallójárataiban, melyeket Rock ’n’ Rolf egyedi, sajátos, azonnal felismerhető, senkiével sem összekeverhető hangján adott elő. Ezt követően a Mordor lassít a tempón, egyben ekkoriban a csapat legismertebb, legkedveltebb, legismertebb dalaihoz tartozott, a koncertekről sosem hiányzott. A korong leggyorsabb tétele a Fight The Oppression, ez egy vérbeli speed téma, számomra az album csúcspontja, legjobbja. Az Evil Spirit a Mordorhoz hasonló lassabb, kimértebb szerzemény, az albumot pedig a korai Running Wild himnusza, a demókról ismert Chains And Leather zárja le. Amíg a Saxon farmerről és láncokról dalolt, addig a Running Wild bőrőkről és láncról, de a lényeg ugyanaz, mindkettő a metal történelem legjobb dalai közé tartozik. Hangzásban sincs különbség a Gates To Purgatory és a Branded And Exiled között, mindkettőn a jellegzetes, dinamikus, rifforientált, de tiszta német megszólalás jellemzi, amely annyira jellemző volt a korai heavy/speed csapatokra. Igen komoly promóció, reklámhadjárat követte a lemez megjelenését, amellyel a csapat gyökeret vert a metal színtéren és bebiztosította jövőjét. Felléptek az 1985. szeptember 14.-én, St. Goarshausenben (Freilichtbühne Loreley) megrendezett Metal Hammer fesztiválon, ahol a Heavy Pettin’-nel, a Metallica-val, a Nazareth-tel, a Pretty Maids-szel, a Restless-szel, a Tyran’ Pace-szel, a Warlockkal, a Savage Grace-szel és a Venommal játszottak (eme bulijuk jelent meg később kalózkiadványként Black Demons On Stage címmel), majd a Mötley Crüe Theater Of Pain turnéján voltak nyitózenekar, a Scorpions, az Accept és a Destruction után negyedik német bandaként eljutva az USA-ba. A harmadikként, 1987-ben kiadott Under Jolly Roger szintén klasszikus lett, itt viszont a zenekar már valamelyest szigorodott, a sátánista/okkult image-et pedig átvette egy kalózos tematika, amellyel szintén rengeteg bandát inspiráltak és amely a mai napig megmaradt. Ezután a felállás megváltozott, a ritmusszekció távozott (Hasche megnyitotta Rockfabrikot Ludwigsburgban), de a helyükre érkezett Jens Becker basszusgitárossal illetve Stefan Schwarzmann dobossal készített, 1988-ban megjelentetett Port Royal már nem ütötte meg az első három korong színvonalát. 1989-re még utoljára felszívták magukat, a szintén klasszikus Death Or Glory mindenképpen kielégítette a Running Wild hívők igényét (igaz a lemezen már nem Stefan Schwarzmann, hanem Iain Finlay dobolt), ezzel viszont a banda el is lőtte az összes puskaporát, a kalózhajó léket kapott, azt ezt követően megjelent kiadványaik csak közepesek voltak. Ettől függetlenül pályafutásuk előtt le a kalappal, az egyik legkitartóbb, legelkötelezettebb, rajongóikhoz a leglojálisabb bandáról van szó (gondoljunk csak a metal mentes ’90-es évekre), Rock ’n’ Rolfnak mindenképpen a Heavy Metal Hall Of Fame-jében a helye. Az idén 30 éves Branded And Exiled a metal történelem egyik legnagyobb, zenekarok ezreire a legnagyobb hatást kifejtő alkotás, de hogy a Running Wild életmű legjobbja, az teljesen biztos.