Actualy playlist

1. SPIRITUAL BEGGARS: Another Way To Shine 2. MAGMA RISE: Man In The Maze 3. DARK ANGEL: Darkness Descends 4. FLOODGATE: Penalty 5. AUTOPSY: The Headless Ritual 6. DISMEMBER: Complete Demos 7. CYNIC: Focus 8. LEGACY: Full Scale Invasion 9. XENTRIX: Shattered Existence 10. SIEGES EVEN: Cycles

Actual playlist

1. BLACK SABBATH: 13 2. BLACK SABBATH: Black Sabbath 3. BLACK SABBATH: Paranoid 4. BLACK SABBATH: Master Of Reality 5. MOOD: Slow Down 6. DOWN: Nola 7. BLACK SABBATH: Vol. 4 8. BLACK SABBATH: Sabbath Bloody Sabbath 9. TROUBLE: IV. 10. ST. VITUS: Children Of Doom

Actual playlist

1. BLACK SABBATH: 13 2. OZZY OSBOURNE: The Ultimate Sin 3. G/Z/R: Plastic Planet 4. MERCILESS: The Awakening 5. ASPHYX: The Rack 6. FANATIC ATTACK: Waiting To Rot 7. MEMORY GARDEN: Doomain 8. S. D. I.: Sign Of The Wicked 9. ANVIL: Hope In Hell 10. MEZZROW: Then Came The Killing

AGGRESSIVE MUTILATOR INTERVIEW WITH MIKAEL HOLM

So Mikael, what was your idea/goal to form AGGRESSIVE MUTILATOR two years ago? From where come the idea to establish the band? Hello and thanks for doing this interview and for being interested in our music. I am a very big fan of hard music and drawing so it was natural that I wanted to play myself and do my own artwork. And I always have liked horror-movies, monsters, vampires, skeletons and ghost-stories so this music fits me very well. To be creative, you could say was the main reason to establish this band. Also a reason to start it was to use it as a way to speak. I am a bit shy and this is one of my ways to speak. What bands would you cite as your musical influences? Oh thats many diffrent band. Both member in Aggressive Mutilaor like hardrock from the seventies most of all. Thats what influenceses us to play. Right now I am very much in to Queen, and have been since i was like 13. I love there first two albums, they are masterpices. But For Aggressive Mutilator the inspiration, music wise, mostley comes from bands like, Entombed, Treblinka, Holocausto, Mayhem, Sepultura, Nifelheim, Celtic Frost/Hellhammer and Bathory, you get it!. Also a lot of punk is a big influence, like Sex Pistols and the Clash and other swedish raw punk bands like Moderat Likvidation and Rövsvett. Is it your first band or did you play already in previous acts before? No, I played in some other bands long time ago. But none of them made any progress so they died without any significant remark. And also this was before I got in to Black Metal. Do you consider AGGRESSIVE MUTILATOR a project or a –so called- normal band? From the begining it was a projeckt, when I was the only member. But now that we are two members and have released a lot of demos it is moore like a band nowdays. Would you say, that you want the flame of old school thrash/black metal keeping alive? Yes you could say that. We are both not interested in making radical changes in the sound. It is also easier for the listener, so they know what the are listening to. If you like a big and fat production then you shold listen to someting else, we make this mucis for those who really like primitive and raw old school BM. I read on your bandcamp site, that the free creativity is important and also the minimalistic artwork, how would you comment it? Thanks for asking, because the creativity is one of the most important thing in this band. You are free to make you own thing and with a artwork that you would like yourself. We can mix punk and BM as we like. The artwork in inspired by Swedish bands from the eighties like Nihlist and Morbid. In 2012 you released three demos and a single, from which the first demo Skull Torture and the Gutpuking – Satan’s Hammer 7” was recorded only by yourself, how did that happen? What about the recording sessions as a whole? Yes the first two releases did by myself, I did not had anyone to play with.. I am very thankfull for playing with Micael Zetterberg now, he knows this music very well an have played in etablished bands also. All of our recording have been done very fast. We mostly do them in our rehersal room, with like 2 microphones. First we record drums and guitar on one track. Then we add like 3 moore tracks on top of that. And then some mixing and then it is finsihed. At which point did Micael Zetterberg join the band who also takes part in bands, such as TERRORAMA, WARDENCLYFFE, but also played in SPETALSK and FORGOTTEN WORDS? Is he a session musician or a full time member? We meet at work (the cemetary) an he knew I was playing and was into same kind of music, so we started to play togheter. It is not so many people here in Norrköping which are into this kind of music. Didn’t you think about to have a second guitarist or a permanent drummer or bassist in the band? Do you continue/do AGGRESSIVE MUTILATOR as a two-piece act? Yes maybe we will take in other members if we will play live sometime. But it is very hard to find somone who really like this kind of primitive/extreme music in our town. Now Micael is playing bass-guitar and drums and I do the vocals and guitar and it is working fine for our recordings. Crushed By Tyranny and War Of Extermination were released also in 2012, were the songs ready, when Micael joined the band or did he also have the opportunity to write some tunes or parts? On those two recordings we have done it all toghter. Micael has done all drums and also written some of the songs. How do you view that War Of Extermination is bringing many good old memories from a time long lost? Thanks for the fine words, sound very fine that it does. We are both big Bathory fans and hope that this in some way can refer do that period. This year you released They Want To Cut Off My Head, is it a better representation of the band in your opinion? Yes that one is our best release so far. Raw production, simpe songs and angry vocals. This is how we want to sound. Is this last release a big leap forward compared to the previous ones? Yes we think so, the earlier one are fine but this one is the best we think. Better songs and a more raw recording. How do you view, that you has been very active since the inception of AGGRESSIVE MUTILATOR and it’s nice to hearhow the music’s quality is taking part and progresses from release to release? Thanks for appreciating the progress in our music. We want to put focus on the making of the music. When we are playing it is just focus on the songs, no jamming. We want the music to be the important thing. The joy of beeing some guys in a room playing toghter, having fun, is not the most importat thing. This is usualy what destroyes the cretivity, when focus is on the fun in playing rather then on being creative. We are rather listening to somone who have something interesting to say than to somone who are a skilled guitar player. The base is a some kind of „I don’t give a fuck” attitude, isn’t it? Yes thats right, we don care what other thinks about this. Of cours it is important when people like it, it makes us very glad. But we dont play and hoping that all people will like us. That not what we intend to do, that everyone should like us. But (as said) we get happy when people into this kind of music, appreciate it. Do you have a very own expression and sound? Not really, the music is not so orginal. But the lyrics maybe are a bit diffrent than other BM band. They are about terror, sickness, racism and native american rituals, for example. No trendy occultism, grim reallity... Crushed By Tyranny was a promotional CD-R, while the other stuffs were released on tape, was your goal perhaps to send the material to attract some label interests or…? We have 3 release on the way. Blazing obscurity record in costa rica will release our first recorings on one tape. It will be out now in april 2013, hopefully. Then we have one release on Extinction productions in chile. That well be a tape with both ”war of extermination” and ” they want to cut of my head”. Will also be out soon, hopefully this spring. In the summer of 2013 we will be on a compilation tape released by Swedish label ”To the death”. It will be a follow upp to the compilation tape ”Nidingsdåd och andra muntrationer” tape. Why are your releases limited? Are they sold out? Oh that is becuse I got lazy and did get tired of copying tapes, after have done like 120 tapes. Did all the layouts by myself and did all of the artworks, but I like working with that. There are some tapes left to order from www.ihate.se. Metal label/distro from Norrköping Sweden. What about your new/next effort Death Toll 6? Can you say some details about it? It was finished just some days ago, 4 new song and 1 cover (Massacra by Hellhammer).The songs are as good as on the last tape. Maybe better. It also have amazing artwork made by Klaudiusz Witczak from Poland, Who also have done artowk for SABBATH from Japan. The artwork is inspired by the Thin Lizzy - Fighting album cover. We are looking for someone to release it now. Do you plan to record and release a full length record too? We hope we will be able to do that, but we have not got any final signs from any record label yet. Sweden has/had a lot of cool old school influenced thrash/death/black metal bands, such as HYPNOSIA, NIFELHEIM, MAZE OF TORMENT, SUICIDAL WINDS, GUILLOTINE, DEFLESHED, TERRORAMA to name a few, they left their mark on the underground scene, made a name for themselves, what do you think about them? How do you view the present Swedish underground movement/scene as a whole? We very much like Hypnosia, Nifelheim So there are som really great bands out here. There was many great metal bands from here in the past, but now we dont really know, we are not so familar with Swedens underground scene around here. Mikael, thank a lot for your answers, anything to add that I forgot to mention? Thank you Leslie, Very fine questions hope you like the answers and that people in Hungary will be interested to listening to Aggressive Mutilator. Here you can see our upcoming release by Blazing Ocurity Records. http://blazingobscurity.blogspot.se/

AGGRESSIVE MUTILATOR

Current Playlist

1. DEATH: Scream Bloody Gore/Leprosy 2. BARBED WIRE: Demo '91 3. ANTHRAX: State Of Euphoria 4. DEAF DEALER: Keeper Of The Flame/Journey Into Fear 5. MOONLESS: Calling All Demons 6. RAZOR: Evil Invaders/Malicious Intent 7. MINOR THREAT: Complete Discography 8. ACCEPT: Balls To The Wall/Metal Heart 9. HYPNOSIA: Everything 10. BLACK FLAG: Damaged

Actual playlist

1. SEPULTURA: Schizophrenia 2. OBITUARY: Slowly We Rot 3. INFERNÖ: Downtown Hades/Utter Hell 4. KREATOR: Terrible Certainty 5. SODOM: Agent Orange 6. BEWITCHED: Diabolical Desecration/Pentagram Prayer 7. MALEVOLENT CREATION: The Ten Commandments 8. UNDERTAKING: V12BB4U Demo 9. AURA NOIR: Deep Tracts Of Hell/Out To Die 10. GUILLOTINE: Under The Guillotine

Obituary - Cause Of Death

Nem hiszem, hogy 1989-ben akadt brutálisabb, szélsőségesebb lemez a Slowly We Rot-nál. Szinte üstökösként robbant be az Obituary a death metal színpadára és vált azonnal a műfaj egyik legmeghatározóbb alakulatává. Sokat nem tököltek, nem ültek a babérjaikon, hiszen 1990 tavaszán újra stúdióba vonultak és felvették az 1990. szeptember 19.-én megjelent második hangzóanyagukat, a Cause Of Death-et. Az eredetileg Executioner-ként 1984-ben Brandon-ban alakult zenekar (nevüket 1986-ban Xecutioner-re változtatták, mert már létezett akkoriban egy Boston-ban működő Executioner és 1988-tól használják az Obituary-t miután leszerződtek a Roadrunner-hez) a death metal stílus egyik úttörője. A korai Celtic Frost, Venom, Possessed muzsikáján nevelkedett srácok (a korai években Mark Vito, Jerry Tidwell, JP Chartier gitárosok és Jerome Grable basszusgitáros is megfordultak a csapat soraiban) célja az volt, hogy az elődökhöz hasonlóan beteg, brutális, intenzív, nyers muzsikát hozzanak létre, melyet a Slowly We Rot-on tökéletesen valósítottak meg, de ezt megelőzően demóikkal illetve a Raging Death válogatásalbummal már magukra irányították az extrém metalért rajongó fanatikusok figyelmét. A halál okát megéneklő lemez mind zeneileg, mind személyileg komoly változásokat mutatott. Egyrészt a Slowly We Rot-on szereplő Daniel Tucker basszusgitáros helyét a Hellwitch-ből elcsábított Frank Watkins vette át, másrészt a Massacre-t megalapító Allen West-et (átmenetileg szállt csak ki a csapatból) a Death-ből érkezett James Murphy váltotta a gitárnál, harmadrészt pedig a dalok hosszabbak, kiérleltebbek lettek, mint a Slowly We Rot szerzeményei, ugyanakkor a brutalitásból, a súlyosságból semmit sem engedtek. Magyarán sokat fejlődtek, melynek elsőszámú letéteményese a Spiritual Healing-en (is) bizonyított/bizonyító James Murphy volt, akinek belépése lehetővé tette a banda zenei továbblépését. Az olyan tételek, mint az Infected, a Body Bag, a Dying, a Chopped In Half, a címadó darab vagy a Turned Inside Out világosan bizonyítják be, hogy mennyit nyert a zenekar James csatlakozásával, harmóniái, síri dallamai fantasztikus szólói rengeteget dobnak a dalokon. Trevor Peres megbízható ritmusozása, James Murphy-vel kiegészülve, koponyarepesztő riffelése, Frank Watkins vastag, mélyen dohogó basszusfutamai és Donald Tardy technikás dobolása tovább emeli a kiadvány fényét, színvonalát, John Tardy hörgésénél pedig nem létezett extrémebb 1990-ben, vérfagyasztó, hátborzongató hangja a death metal műfaj és az Obituary védjegye lett. Mindezek mellett a lemez gonosz, vészjósló atmoszférát, hangulatot sugall (pl. Memories Remain). A Find The Arise képében egy régi dal is szerepel a korongon, ez a tétel a ’86-os Xecutioner demóról származik és ez szerepelt a Raging Death válogatáson is, mintegy remekül példázva a fentebb említett, a dalok felépítésében bekövetkezett fejlődést, változást. Leróva tiszteletüket a Celtic Frost előtt egy briliáns Circle Of The Tyrants feldolgozást tettek fel a lemezre, az viszont érdekesség, hogy a Slowly We Rot-on hallható Intoxicated-et eredetileg a Cause Of Death-hez szánták. Az ultra súlyos doom, középtempós és gyors, a thrahs-ből merítő témák tökéletes ötvözetei a szerzemények, magas színvonalon elővezetve, melyek közül a Celtic Frost hatása a legmarkánsabb. A Michael Whelan készítette borító egy H. P. Lovecraft gyűjteményből, a Bloodcurdling Tales Of Horror And The Macabre-ból származik és amelyet a The Tomb And The Doom That Came To Sarnath brosúrák, puhafedelű könyvek egy részéhez is felhasználtak. Amúgy a Sepultura Beneath The Remains-éhez szánták a képet eredetileg, de a Roadrunner az Obituary-nek engedélyezte először, hogy felhasználhassa borítónak, habár egy évvel a Beneath The Remains után jelent meg a Cause Of Death, így a Sepultura egy másik Michael Whelan képet választott legklasszikusabb lemezük borítója gyanánt. Scott Burns ezúttal is pengeéles, tömény, brutális hangzást hozott össze a Morrisound stúdióban, a sound maga alá temet mindent és mindenkit. A dalszerzésért hárman feleltek, a Tardy testvérek és Trevor Peres, egyedül a Dying-ot jegyezték közösen. A két évvel későbbi (újra Allen West-tel a soraikban) még magasabb szintre lépett a zenekar a The End Complete-tel, hiszen ez lett minden idők legtöbb példányszámában elkelt death metal lemeze. Csak az USA-ban 100000 példány fogyott belőle, míg világszerte negyedmillió példány került értékesítésre. Noha a World Demise sem lett rossz, az már nem feltétlenül találkozott a rajongók ízlésével, ahogy a Back From The Dead sem, a Dead koncertalbum után nem sokkal pedig a tagok egyéb zenei elfoglaltságai miatt fel is oszlottak. Ez a leállás nem tartott sokáig, hiszen 2003 óta újra aktívan dolgoznak, lemezeket készítenek és noha jelen kiadványaikkal nem forgatják már fel fenekestől a death metal színteret, az viszont egyértelmű, hogy első három korongjuk a műfaj alappillérei, a stílus koronázatlan királyai.

Sacred Reich - Surf Nicaragua

A phoenix-i csapatot 1985-ban alapította Phil Rind basszusgitáros/énekes/szövegíró. Rind érdeke, célja egy társadalmilag tudatos és politikai speed metal zenekar létrehozása volt. Társai Jeff Martinek és Jason Rainey gitárosok, Greg Hall dobos valamint Dan Kelly énekes lettek, de mire eljutottak a Draining You Of Life demo felvételéig és kiadásáig, Jeff helyére Wiley Arnett került. A demóval egy csapásra megalapozták hírnevüket, a másodgenerációs thrash hullám éllovasai közé emelkedtek. Megjegyzem, nem voltak közel a tűzhöz, ugyanis Arizona nem számított akkoriban az amerikai metal fellegvárának, Phoenix-ben rajtuk kívül a Flotsam & Jetsam és a Nuclear Death került be az underground körforgásba, míg Tucson-ból az Atrophy tűnt fel akkoriban. A demót eredetileg Dan énekelte volna fel, de miután nem tudta kifizetni a stúdióidő rá eső részét, így végül Phil Rind énekelt a felvételen. A zenekar a négyszámos felvételt két dallal megtoldva újra megjelentette, mely verzió eljutott a Metal Blade-ig, akik egyrészt lehetőséget kínáltak nekik, hogy szerepeljenek a Metal Massacre VIII válogatáson, másrészt pedig leszerződtették a csapatot. Nem beszélve arról, hogy a demo a legkeresettebb felvételek egyike lett, volt akkortájt. Bemutatkozásuk 1987. október 13.-án történt, ekkor került a boltok polcaira Ignorance debütáló alkotásuk. Intenzív, gyors, feszes tempókon alapuló thrash muzsikájuk értelemszerűen akkor már nem számított forradalmian újnak, de az erő, a lelkesedés, a tűz és kiváló nóták a thrashereket a banda mögé állították. Miután Jason Newstead kiszállt a Flotsam & Jetsam-ből, hogy Cliff Burton halálát követően a Metallica-hoz csatlakozzon, Phil Rind segítette ki átmenetileg a csapatot, a Slayer pedig 1987 januárjában, Tony Scaglione (ex-Whiplash) távozása miatt Greg Hall-t kérte fel, hogy doboljon náluk, de ez sosem történt meg, mivel Dave Lombardo visszatért az Ölőkhöz. Még egy adalék az Ignorance-hez, a Sacred Reich volt a Metal Blade történetében az első thrash zenekar, akiknek felajánlották, hogy a Capitol terjeszti a lemezüket. Majdnem napra pontosan egy évvel később, október 4.-én jelent meg a Surf Nicaragua Ep, véleményem szerint a legjobb, legklasszikusabb Sacred Reich kiadvány. Ott indul a történet, hogy Paul Stottler fantasztikus borítót készített a lemezhez, számomra minden idők legjobb borítója az Exhorder Slaughter In The Vatican-jával és a Possessed The Eyes Of Horror-jával egyetemben. Szemben az első lemezzel, ezúttal nem a zenekar látta el a produceri teendőket, hanem Bill Metoyer felelt a hangzásért, ezáltal az Ep erősebben, teltebben szólal meg, mint az Ignorance. Egy bombabecsapódás hangja után indul az anyag a címadó szerzeménnyel. A négy és fél perces tétel a zenekar legjobb, a thrash metal műfaj pedig egyik legjobb darabja. Gyors riffekkel, ritmusokkal kezdődik a szám, melyekre Rind gyorsan hadarja, köpködi a sorokat, majd a sebesség alábbhagy, a banda lassúba vált át, mintegy jammelésbe, majd jön a meglepetés, mivel a nótába a Dirty Dancing-ben is hallható Wipe Out dal (a The Surfaris volt az eredeti elkövetője) egy részletét szőtték bele megspékelve a Hawaii 5-0 tétel dobrészletével. Amit és ahogy Greg Hall dobol, az elmondhatatlan! Ezután visszatérnek a gyors részek és véget ér a dal. Ezt követően a One Nation egy kimért, lassabb, de gyors, kapkodós részeket is felvonultató téma, ezt a Soulfly dolgozta fel 3 című lemezükön. A promo single-ként is megjelentett Black Sabbath feldolgozáshoz a War Pigs-hez nem tettek hozzá semmit sem, ugyanakkor el sem vettek belőle, az eredetihez hűen interpreteálja a csapat a klasszikust. A gyors, váltásokkal díszített Draining You Of Blood-ot a demóról mentették át, ebben a tételben is a sebesség dominál. Vitathatatlan, hogy a zenészek hangszereik alulértékelt képviselői, a Rainey/Arnett páros kizárólag a legnagyobbakal említhető egy lapon. Phil Rind érdes, karcos hangja sokkal inkább illene egy hardcore bandába, de kétségtelen, hogy azonnal felismerhető, a Sacred Reich védjegyévé vált. 1989-ben picture disc-en is kijött az anyag, majd 1995-ben a Metal Blade az Ignorance és a Death Squad élő változataival megbónuszolva újra kiadta az Ep-t, de egy nyomás hibából kifolyólag (kizárólag a cd verzióra tervezték a koncert számokat) minden formátumra felkerültek a számok. Hozzáteszem még, hogy a hangzás, a hangszeres játék és tudás a Testament-et juttatta eszembe, talán nem véletlenül viselte anno a promo fotókon Wiley Arnett a Testament The New Order pólóját. Hiába készítettek ezután is jó anyagokat (mondjuk az Ignorance és a Surf Nicaragua színvonalát már nem érték el szerintem), a nagy áttörés sajnos elmaradt, Greg Hall-t Dave McClain váltotta a dobfelszerelés mögött, az Independent-en már ő játszott. Értelemszerűen a ’90-es évek őket is kinyírták és ugyan Greg Hall visszatért, a zenekar 2000-ben feloszlott. 2006-ban alakultak újjá, de csak koncerteket, fesztivál fellépéseket vállalnak, lemezt nem adnak ki. Sajnos az őket megillető elismerést sosem kapták meg, ettől függetlenül a Surf Nicaragua thrash klasszikus, örök kedvencem.

Nasty Savage - Indulgence

A floridai metal színtér a death metal bandákról vált híressé a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején, azonban az ő megjelenésük előtt is dolgoztak már metal bandák Florida-ban. Noha ezen csapatoknak semmi közük sem volt a death metalhoz, kvázi megágyaztak a death metal hordáknak, megnyitották előttük a kapukat. Kikről is van szó? Pl. Savatage, Powersurge, Nasty Savage. A Nasty Savage ’84-es Wage Of Mayhem demójával és eszement koncertjeivel irányította magára a metalosok figyelmét, ezeknek köszönhették hírnevüket. Nemcsak a demo és a koncertek, hanem az Iron Tyrant és a Metal Massacre VI válogatások is segítettek a zenekar népszerűsítésében, mely utóbbi lehetőség eredményezte a Metal Blade-del köttetett szerződést. Bemutatkozó anyaguk, a ’85-ös Nasty Savage egy nagyon jól sikerült alkotás volt, de a két évvel későbbi Indulgence még jobb, sőt, egyenesen a legjobb, legklasszikusabb albumuk lett. Keményebbek, összetettebbek lettek a nóták az első albumhoz viszonyítva, a virtuozitás, a technikás megközelítés teljes pompájában tündököl az anyagon, ha úgy tetszik, szigorodott a Nasty Savage. Az első korongot felbőgőző Fred Dregischan helyét a magyar származású Dezső István Bartha vette át, akinek komoly szerepe volt abban, hogy a zenekar egy komplexebb irány felé forduljon. (Megjegyezném, a banda mindig peches volt a basszusgitárosokkal, mindegyik kiadványukon más kezelte a hathúros hangszert, ráadásul 1988-ban, az Abstract Reality-n játszó Chris Moorhouse halálos közúti balesetet szenvedett). Kezdeném azzal, hogy ők nyitották meg a kaput a Morrisound stúdióhoz a death metal bandáknak. Kevesen tudják, de a Nasty Savage korong volt az első album, melyet a Morrisoundban rögzítettek és az Indulgence-t is itt vették fel. A Jim Morris segítségével rögzített anyag vastagon, pengeélesen, töményen, súlyosan szól, minden hangszer tisztán vehető ki, a basszusgitár sem tűnt el a süllyesztőben. Folytatnám azzal, hogy minden idők legalulértékeltebb zenészeihez fűződik a lemez, hiszen sem a Curtis Beeson dobos Dezső István Bartha basszusgitáros alkotta ritmusszekció, sem a Ben Meyer/Dave Austin gitáros duó nem kapta meg az őket teljes joggal megérdemlő elismerést. Teljesítményük a pazar és fantasztikus jelzőknél kevesebbel nem illethető. A csapat központi figurája a pankráció művész „Nasty” Ronnie Galetti énekes volt, az egyik legszuggesztívebb frontember, aki a hátán hordott a Föld és a metal szakma. Magasai, falsettói, sikolyai King Diamond-ra emlékeztetnek, ugyanakkor olyan mélyre nem tudott lemenni, mint a Gyémánt Király. Kőkeményen, súlyosan nyitja a lemezt a Stabbed In The Back. Miután a Slayer és a Dark Angel 1986-ban a maximumot hozta ki a thrash metalból, magyarán náluk gyorsabban, brutálisabban, kíméletlenebbül, súlyosabban már nem lehetett ezt a muzsikát tálalni (maximum kopírozni, másolókból pedig akadt bőven pl. Viking), a thrash bandák rá lettek kényszerítve arra, hogy új utat, irányt találjanak maguknak. Ha úgy vesszük, ennek két következménye lett: az egyik a dallamos, technikás bay area-i thrash, a másik pedig az elvont, progresszív hatásokat is felvonultató techno thrash. Eme utóbbinak egyik alapköve az Indulgence. Pazarul kidolgozott riffek, szólók, agyafúrt, ravasz, rétegzett ritmusképletek és egy, a stílusban az addig szokatlan, furcsa hang jellemzi a nyitótételt illetve az összes többit. Bizarr hangulattal, dallamokkal, váltásokkal átszőtt nóták szerepelnek a lemezen (Divination, Indulgence, Incursion Dementia, Distorted Fanatic) az ember pedig csak ámul és bámul, hogy miket muzsikálnak össze ezek a zenészek. A Metal Massacre VI. és a demóról is ismert, talán legnépszerűbb Nasty Savage dal, az XXX erre az albumra került fel. Mindvégig középtempóban menetelnek a felvételek, gyors tekerés, reszelés még csak mutatóban sincs, talán az Inferno nevezhető a lemez leggyorsabb dalának. A Hypnotic Trance, címéhez hasonlóan hipnotikus révületet áraszt, a záró, szimplán ?-re keresztelt darab, pedig egy instrumentális felvétel. Hallható, hogy a progresszív rock komoly hatással volt a muzsikusokra, azonban ügyeltek arra, hogy a gyakori váltások, összetett témák ne zavarják meg a hallgatót, a dallamok segítséget, kapaszkodót jelentenek a dalok befogadásához. Domináns szerep jut a basszusgitárnak, Dezső István Bartha progresszív hatású, dohogó futamai kitűnően hallhatóak és a dalszerzésben is kivette részét, az Inferno és a ? az ő nevéhez fűződnek, előbbi teljes egészében, utóbbit pedig Curtis Beesonnal és Dave Austinnal jegyezte. Meggyőződésem, hogy annak idején ez a korong nem ment el Jeff Waters mellett, rengeteget tanult, tanulhatott az Annihilator ettől a zenekartól és mestermunkától. Nevetséges, de igaz: Dezső István Bartha édesapja fenyegetése révén rákényszerült, hogy hagyja el a bandát, mert nem ad neki semmit sem az örökségből. Ezt követően még egy Ep (Abstract Reality – 1988) és egy harmadik lemez (Penetration Point – 1989) jelent meg a zenekartól. Az Ep-t követően Európa turnéra indultak az Exumer és az Atomkraft társaságában (ez volt a European Blitzkrieg) és ugyan underground szinten sok rajongójuk volt, kultikus státuszt vívtak ki maguknak, az Ep után a Metal Blade ejtette őket, ami –és Chris Moorhouse halála- tulajdonképpen megtörte a csapat karrierjét, a Rotten Records képtelen volt azt a segítséget, reklámot és promóciót biztosítani a Penetration Point-nak, mint a Metal Blade. ’90 körül a banda fel is oszlott, a zenészek azonban nem szakítottak teljesen a muzsikálással, hiszen Curtis Beeson a Festerben, a Havoc Mass-ben illetve nem olyan régen a Denial Fiend-ben volt érdekelt, Ben Meyer kisegített az Acheron-ban, de az ő nevéhez fűződött a Gardy-Loo! és a Lowbrow is, Ronnie Galetti az Infernal-t hozta létre, egyedül Dave Austin „vonta ki magát a forgalomból”. Miután 1998-ban adtak pár koncertet, 2002-ben újjáalakultak, mégpedig a Penetration Point-ot elkövető felállással (Galetti – Myer – Austin – Beeson – Richard Bateman), 2003-ban megjelentették a Cleveland ’87 koncertanyagot és a Wage Of Mayhem Ep-t, 2004-ben pedig egy kitűnő visszatérő koronggal, a Psycho Psycho-val rukkoltak elő. Sajnos folytatás már nem követte ezt az anyagot, 2012 májusában, Ybor City-ben a banda, utolsó koncertjét adta. Egy alulértékelt zenekar kitűnő alkotása az Indulgence, minden metalosnak ismernie kell. Hail Nasty Savage!

Death Angel - The Ultra-Violence

Úgy gondolom érdekes vitaalap lehetne a „mi történt volna, ha a Metallica 1982-ben nem teszi át székhelyét Los Angeles-ből San Francisco-ba” téma. Ma már tudjuk, hogy a ’80-as évek közepén kibontakozó Bay Area színtérnek ők jelentették a táptalajt, hatásukra gomba módra kezdtek el szaporodni a thrash bandák az öböl környékén illetve szerte a világon. A Bay Area színtér kezdete a ’70-es évek végéhez, a ’80-as évek elejéhez köthető. Anvil Chorus, Exodus, Sinister Savage (később Griffin), Metal Mania fanzine, KUSF rádió – ezek voltak a kezdetek, az első lépések. Az 1982-ben, unokatesók által létrejött Death Angel az első generációs öböl menti bandákhoz tartozik. A legfiatalabb zenészeket tömörítő csapat voltak akkoriban, hogy mást ne mondjak, Andy Galeon dobos tíz éves volt, amikor a zenekar megalakult. „Szimpla” heavy metal együttesként kezdték pályafutásukat, első demójuk a ’83-as Heavy Metal Insanity volt. Ekkor még csak négyen voltak, Rob Cavestany gitáros és Dennis Pepa basszusgitáros látta el az énekesi teendőket, kvintetté pedig egy évvel később, Mark Osegueda énekes (szintén unokatestvér) csatlakozásával váltak. A ’85-ös Kill As One demón már Mark hangja is hallható, a felvétel producere pedig nem más volt, mint Kirk Hammett a Metallica-ból. Az első demónál jóval súlyosabb, keményebb muzsikát tartalmazott a Kill As One, amellyel egy csapásra letette névjegyét a Death Angel az underground asztalára. 1986. június 15.-én a csapat bevonult a Santa Rosa-i (Kalifornia) Banquet Sound stúdióba és két nap alatt, Davy Vain segítségével rögzítette az 1987. április 23.-án megjelent The Ultra-Violence albumot. Megkockáztatom, minden idők egyik, ha nem a legbrutálisabb bemutatkozása lett a korong. Elég egy pillantást vetni a zseniális borítóra és rögtön leveszi az ember miről is van, lesz szó a lemezen. Ahogy a cím is mondja, ultra erőszakos thrash metalról. Ha összevetjük a The Ultra-Violence-t a ’87-ben megjelent thrash alkotásokkal (pl. Kreator – Terrible Certainty, Sodom – Persecution Mania, Onslaught – The Force – a teljesség igénye nélkül) illetve a ’87-es thrash debütálásokkal (pl. Heathen – Breaking The Silence, Testament – The Legacy, Sacred Reich – Ignorance – szintén a teljesség igénye nélkül), kijelenthető, hogy brutalitásban, agresszivitásban a lemez toronymagasan felülmúlja azokat, talán csak a Terrible Certainty veszi fel vele a versenyt ebben a tekintetben. A nyitó Thrashers-ben a banda összefoglalja mindazt, amiről a lemez és ők önnön maguk is szólnak: vadság, nyersesség, pusztítás, agresszió, változatosság. A fillipinó srácok gyakori váltásokkal színezték dalaikat, azonban az agresszivitásból egy dekát annyit nem engedtek. Kíméletlenül szaggató riffek, briliáns szólók, mennydörgő, őrlő basszus és változatos dobmunka jellemzi a Dennis Pepa által énekelt dalt. Az ekkor még mindig csak 15 esztendős Andy Galeon olyan teljesítményt nyújt a dobfelszerelés mögött, hogy az ember nem hisz a fülének, az akkori thrash mezőny ¾-ét simán ledobolta. Az Evil Priest őrlő basszuskiállása azt sugallta, hogy a funky sem állt távolt a csapattól, mely hatás az Act III-on domborodott ki. Ettől a daltól veszi át a mikrofont Mark Osegueda, aki a dallamos énektől, az eget rengető sikolyokon át az üvöltésig bezárólag mindent felvonultat. Ha a dallamos ének szóba jött, a megklippesített Voracious Souls akusztikus részekkel színesített „Men without anguish, men without fear, men chosen to ride the earth evil confrontation nears” sora a legjobb bizonyíték rá. A Kill As One-ban azt mutatja meg a banda, hogy a tradicionális heavy metal sem hagyta őket hidegen, Rob Cavestany és Gus Peppa galoppozós riffekkel rukkolnak elő, de Mike (Destruction) gitárjátéka, annak hatása is megfigyelhető a szerzeményben. A címadó tétel nem más, mint egy instrumentális, 10 és fél percben előadott technikai bemutató, a virtuozitás, a magabiztos (fölényes) hangszerkezelés iskolapéldája. Nem lankad a sebesség a korong vége felé sem, mind a Mistress Of Pain, mind a Final Death első osztályú thrash szerzemények. A záró, 2 perces I. P. F. S. pedig egy kis hülyéskedés, Mark Osegueda egy 2003-ban adott interjúban elmondta, hogy az Intense Puking Feeling Syndrome (Heves hányás érzet szindróma) rövidítése volt, de nem volt világos, hogy ezt komolyan gondolta-e. Hallható, hogy sem a korai Metallica, sem a Slayer, sem a Dark Angel, sem az Exodus nem volt ismeretlen a fiatalok előtt és gyakori váltások ide, gyilkos intenzitás oda, a dallamoknak, refréneknek (pl. Voracious Souls, Kill As One, Mistress Of Pain) köszönhetően a szerzeményeket könnyű memorizálni. A demo mindhárom felvétele (Thrashers, Kill As One, The Ultra-Violence) felkerült a lemezre, utóbbi egy perccel rövidebb lett a demóverzióhoz képest. Kettő újrakiadás is létezik az albumból, az egyiken a Kill As One, a másikon a Heavy Metal Insanity demo szerepel bónuszként, míg tavaly a Rykodisc adott ki egy digitálisan remaszterizált, a korong 25. születésnapját ünnepelendő változatot. A nagyon nyersen, brutálisan megszólaló lemezből négy hónap leforgása alatt 40.000 példány fogyott, ami akkoriban nagyon jónak volt mondható. Ezt követően a ’88-as Frolic Through The Park-on (szintén Davy Vain producelte) a csapat valamelyest visszavett a pusztításból és a változatosságnak kezdtek el teret engedni, a ’90-ben kiadott Act III (ezt már a Geffen gondozta) pedig kis túlzással már szakított a thrash-sel, az lett a banda legkiforrottabb, legváltozatosabb műve. Igazságtalanságnak tartom, hogy a Death Angel isten igazából sosem tudott kitörni a kultikus státuszból, lemezeik révén sokkal többre voltak hivatottak, sokkal többre vihették volna, pláne akkor, ha a kiadó nagyobb támogatásban részesíti őket és a ’90-es turnén nem következik be a buszbaleset. A banda feloszlott, de a zenészek nem szívódtak fel, The Organization néven tovább folytatták pályafutásukat, értelemszerűen már más muzsikával. 2001-ben alakultak újjá a Chuck Billy és Chuck Schuldiner gyógykezelését szorgalmazó Thrash Of The Titans fesztiválra, majd 2003-ban Európába is átjöttek. Letaglózó élő erejükről mi is meggyőződhettünk a Mega Pubban anno. A manapság is aktívan koncertező és lemezeket készítő Death Angel-ben már csak Mark Osegueda és Rob Cavestany képviseli az ős tagságot, a csapat nem enged a minőségből, megbízhatóan nyomják a thrash metalt. Mindent egybevetve, ha csak egyetlen egy lemezüket kellene megjelölnöm, mint legklasszikusabb alkotásukat, akkor az mindenképpen a The Ultra-Violence lenne. Csak kár, hogy annyira alulértékeltek.

Current Playlist

1. ANNIHILATOR: Alice In Hell/Never Neverland 2. DEATHSTORM: As Death Awakes 3. OCEAN CHIEF: Sten 4. TESTAMENT: The Legacy 5. REVENANT: Prophecies Of A Dying World 6. NAPALM DEATH: From Enslavement To Obliteration 7. REPULSION: Horrified 8. NIHILIST: 1987 - 1989 - The Demo Collection 9. RIPPING CORPSE: Dreaming With The Dead 10. BRUTAL TRUTH: Extreme Conditions Demand Extreme Responses

Torture - Storm Alert

Hogy, hogy nem, de a nagy thrash robbanáskor a tengerentúlon a new york-i, los angeles-i és san francisco-i (bay area-i) zenekarok mellett, azokkal egy időben felbukkanó csapatok nem igen tudtak labdába rúgni. Azt nem mondom, hogy nem alkottak maradandót, de komolyat robbantani nem tudtak. Gondolok itt pl. a Flotsam & Jetsam-re, a Sacred Reich-ra, a Devastation-ra, az Evil Dead-re és még sorolhatnám. A három fentebb megnevezett, úgymond fő színtér mellett több kisebb, a későbbiekben kultikus tiszteletet kivívott szcéna alakult ki az Egyesült Államokban. Ezek közül is Chicago (Illinois) és Texas vitte a prímet. Az ún. tapetrading, tehát kazettacserélgetős korszakban rengeteg texas-i zenekar hívta fel magára a figyelmet, mint pl. a Watchtower, a Solitude Aeturnus, a Devastation, a Militia vagy az S. A. Slayer (ebben a zenekarban kezdte pályafutását a ’90-es évek elején a Sacred Reich-ba igazolt, jelenleg a Machine Head sorait erősítő Dave McClain dobos). Az 1986-ban, El Paso-ban alakult Torture is a texas-i színtér hírnevét öregbítette, pályafutásuk illetve Storm Alert lemezük pedig kimerítette az alulértékelt fogalmát. Az Enter The Chamber demo és egy négyszámos próbatermi felvétel (mindkettő 1986) és a Terror Kingdom Ep (1987) után látta a banda elérkezettnek az időt, hogy felvegye és kiadja bemutatkozó anyagát. Rögtön az elején el is sütöm, hogy eredetileg a Plastic Head Music Distribution adta ki a korongot, melyet 2006-ban a rolót lehúzó svéd Escapi Music új borítóval és átdolgozott, módosított dalsorrenddel, Neil Kernon által újrakevert változatban dobta piacra. Ennek értelmében a nyolc számos lemezt tizenegy dalosra hizlalták, megtoldva egy intróval, a Dwell Into Surreality-vel és a Whips Pt. 2-vel, ez utóbbi változat van meg nekem is, erről születik az írás. Az intró-t követően a Slayer, Dark Angel vénájában fogant Ignominious Slaughter-rel kezdődik a thrash tornádó. Ahogy a cím is mondja, megalázó mészárlás a dal és megalázó a hangszerkezelés is, „Tortured” Tom Hicks énekes/gitáros és J. D. Robins gitáros valamint a Deric Gunter basszusgitáros Justin „Drummer From Hell” Dudra dobos alkotta ritmusszekció mindenképpen ott vannak a legjobbak között, csak ezt kevesen tudják. Egyértelműen kiderül a lemezről, hogy a zenészek a változatosságot részesítették előnyben és amit thrash címén felvonultatnak az a műfaj felső, elit kategóriája. Ezt követően a Dwell Into Surreality egy tizenegy percben elővezetett, epikus megközelítésű, összetett felépítésű, keleties hangulatot árasztó nóta. Akusztikus kezdéssel nyit a Blood Portraits, melyből egy dallamos, heavy/power metalos, ici-picit a Running Wild Land Of Ice-jára emlékeztető szerzemény kerekedik ki, ráadásul Hicks hangja is mutat némi hasonlóságot Rock’n’Rolf kapitány orgánumával. Amúgy emberünk amolyan egy fiatal, ereje teljében lévő Tom Araya és egy mélyebb Tom Angelripper keverékeként leírható hangon dalolja végig a lemezt. Kimért, lassabb tempójú felvétel a gyermekkórussal dúsított Slay Ride, majd a hangulatos, sejtelmes bevezetővel ellátott, váltásokkal fűszerezett Terror Kingdom visszakalauzol minket a Slayer világába. Akusztikusan kezdődik a címadó szám is, mely szintén egy lassabb, középtempós, dallamos téma. Zakatolós heavy metal tempókkal és egy basszus/dob kettőssel felvértezett gyorsaság a ’86-os demo címadója, az Enter The Chamber, a Whips Pt. 1 egy gyors, instrumentális darab, ahogyan a Whips Pt. 2 is, a brutalizátor Deceiver-rel pedig véget ér a lemez. Nem tudom, hogy az eredeti album hangzása milyen volt, de ez az újra kiadott verzió vaddisznó módon szólal meg, tömény, energikus a sound. Egyetértek azon megállapítással, hogy megjelenése idejében ez az anyag nem kapta meg a neki járó elismerést és noha másod-, harmadgenerációs thrash bandáról beszélünk, messze az átlag fölé emelkedtek. A banda jelenleg is létezik, aktív és ha esetleg lemez készítésre szánják, szánnák fejüket, remélem a Storm Alert minőségénél nem adják alább.

Cyclone - Brutal Destruction

A ’80-as években (főleg az elején és közepén) a Benelux Államok (Belgium és Hollandia) az európai underground metal színtér potenciális helyszínei, képviselői voltak. Fesztiválok, fanzine-ek, kiadók, ma már kultikusnak tekinthető zenekarok dolgoztak ezekben az országokban. E helyen koncentráljunk Belgiumra, lévén a Cyclone belga zenekar volt. Ebben az országban kerültek megrendezésre a Heavy sounds fesztiválok, itt jött létre a Mausoleum Records és olyan csapatok bukkantak fel akkoriban, mint az Acid, a Crossfire, az Ostrogoth, a Black Shepherd vagy az Evil Sinner. Az eredetileg 1981-ben Centurion-ként alakult banda ’83-ban változtatta nevét Cyclone-ra. Hírnevüket az undergroundban három demóval alapozták meg, melyek közül az utolsót, az In The Grip Of Evil-t terjesztették, a többit csak saját maguknak rögzítették. A demo nagyon pozitív fogadtatásra került, amely felkeltette a Roadrunner érdeklődését és szerződtette a bandát. Továbbá az is segítette a csapatot, hogy az Iron Grey, az Explorer és a Lightning Fire társaságában felkerültek a Metal Race válogatásra. A Brutal Destruction időzítése a lehető legjobb volt, hiszen a thrash ’86-ban érte el tetőpontját, ez volt a műfaj legtermékenyebb esztendeje, a stílust meghatározó, örökérvényű klasszikusai jöttek ki ebben az évben, mint pl. a Darkness Descends a Dark Angel-től, a Reign In Blood a Slayer-től a Peace Sells…But Who’s Buying a Megadeth-től, a Doomsday For The Deceiver a Flotsam & Jetsam-tól, az Eternal Devastation a Destruction-től, a Pleasure To Kill a Kreator-tól és még napestig sorolhatnám. Ebbe a közegbe, környezetbe csapódott be a Brutális Rombolás címre keresztelt lemez. A hangulatos, instrumentális Prelude To The End után a Long To Hell-lel veszi kezdetét a Brutális Rombolás és egyből világossá válik a tétel hallatán, hogy a korai Metallica, Slayer és Exodus óriási hatással voltak a zenekarra. Hárman is szaggatták a gitárokat az albumon Stefan Daamen (ő játszotta fel a basszustémákat is), Pascal „Kalle” Van Lint valamint Johnny Kerbush, a dobokat Nicolas Lairin kezelte, az énekes pedig Guido Gevels volt. Nyers, erős hangja helyenként (pl. az In The Grip Of Evil-ben) a Sacred Reich frontemberére Phil Rind-re emlékeztet, de a sikolyok sem álltak távol tőle. A horzsoló, gyors, zakatolós, kapkodós riffeket, vijjogó szólókat, a vastagon dohogó basszusfutamokat és keményen, feszesen kalapáló dobokat dallamokkal itatták át, melyekből olyan mesterművek születtek, mint a Fall Under His Command, a galoppozós középtempói miatt egyértelműen korai Metallica-s The Call Of Steel, a Fighting The Fatal, a Take Thy Breath és az Incest Love. Amúgy a lemezre csak négy új dal került fel, a Fall Under His Command-et, az In The Grip Of Evil-t és az Incest Love-ot a demóról mentették át. Gus Roan producer nyers, vastag hangzást biztosított a lemeznek, mely a korai Exciter illetve Destructor megszólalására hajaz. A korong világszerte elismerő kritikákat kapott, a zenekar több koncerten, fesztiválon vett részt, olyan bandákkal játszottak együtt, mint az Anthrax, a Metallica és a Slayer. Sajnos az album megjelenése után nem sokkal ejtette őket a Roadrunner, tagcserék indultak meg a csapat kötelékében, Guido és Stefan maradt a régi felállásból, Didier Kapelle gitáros, Geert Vanoverloop basszusgitáros és Giancarlo Langhendries dobos személyében új arcok érkeztek. Ez a felállás rögzítette a második Inferior To None albumot, mely a Justice Records égisze alatt látta meg a napvilágot. Az akkori Death manager, Eric Greif által producelt anyag elődjéhez hasonlóan egy nagyon jó thrash alkotás lett, azonban a kiadó financiális problémáinak következtében a kiadvány csak nagyon korlátozott példányszámban jelent meg és a rajongók nem tudták, hogy van második Cyclone album. A banda végül ’92 környékén dobta be a törölközőt. A Brutal Destruction-t 1998-ban cd-n újra kiadta az Axe Killer Records, de a Metal Mind is kiadja (nem tudom, hogy ez már megtörtént-e) 24 bites technológia felhasználásával remaszterizált, digipack változatban, 2000, kézzel sorszámozott példányra limitálva, arany disc-en. Aki még nem hallotta, nem ismeri ezt az anyagot, nincs késő pótolni, mert a thrash egyik legméltatlanabbul elfeledett klasszikusa.

Actual playlist

1. MORBID ANGEL: Domination 2. TESTAMENT: The New Order 3. CYCLONE: Brutal Destruction 4. DEATHSTORM: As Death Awakes 5. OCEAN CHIEF: Sten 6. NEGLECTED FIELDS: All 7. TORTURE: Storm Alert 8. IRON KOBRA: Dungeon Masters 9. SACRED REICH: Ignorance 10. VIO-LENCE: Eternal Nightmare

Actual faves

1. SOUNDGARDEN: Badmotorfinger 2. ENFORCER: Death By Fire 3. MACHINE HEAD: Burn My Eyes 4. FARYCRY: Slaves Of Chaos 5. ANGERTEA: Nr. 4 Songs Exhaled 6. EVIL SHEPHERD: Evil Through Darkness And Darkness Through Death 7. ALICE IN CHAINS: Dirt 8. AGGRESSIVE MUTILATOR: Everything 9. CYCLONE: Brutal Destruction 10. EUROPE: The Final Countdown

My actual playlist

1. WITCHBURNER: Bloodthirsty Eyes 2. ASPHYX: Everything 3. KILL WITH HATE: Voices Of Obliteration 4. FLOTSAM AND JETSAM: Doomsday For The Deceiver 5. 1349: Beyond The Apocalypse 6. BATHORY: The Return 7. ABHORRENCE: Completely Vulgar 8. PHLEGETHON: Drifting In The Crypt 9. NUCLEAR ASSAULT: Game Over 10. BELIAL: Wisdom Of Darkness Ep/Never Again

Top 20 metal records of 2012 - 2012 legjobb 20 metal albumai

1. CANDLEMASS: Psalms For The Dead 2. KILL DEVIL HILL: Kill Devil Hill 3. ASPHYX: Deathhammer 4. TESTAMENT: Dark Roots Of Earth 5. GRAND SUPREME BLOOD COURT: Bow Down Before The Blood Court 6. SYMPHONY OF SYMBOLS: Stupefying Beliefs 7. BLACK COUNTRY COMMUNION: Afterglow 8. CANNIBAL CORPSE: Torture 9. HOODED MENACE: Effigies Of Evil 10. KILL WITH HATE: Voices Of Obliteration 11. DESASTER: The Arts Of Destruction 12. HAIL SPIRIT NOIR: Pneuma 13. NEUROSIS: Honors Found In Decay 14. ABIOTIC: Symbiosis 15. ARKAIK: Metamorphignition 16. EARTHEN GRAVE: Earthen Grave 17. ROOM OF THE MAD ROBOTS: I, Stray 18. CHAPEL OF DISEASE: Summoning Black Gods 19. SINISTER: The Carnage Ending 20. ST. VITUS: Lille: F-65

The best metal releases and sum up of 2012 - 2012 legjobb metal kiadványai és értékelése

Újabb egy év telt el. Sem olvasóinkat, sem kollégáimat nem akarom untatni, de ez év szeptemberéig azért jelentkeztem kevesebb írással, mert egy nagyon súlyos magánéleti problémákkal teli 18 hónapon vagyok túl és az eltelt időszakban nem volt időm illetve kedvem írni a Kronos Mortus-ra. Jobban mondva hat évvel ezelőtt elkezdődött egy magánéleti pokoli körforgás, melynek kicsúcsosodása volt az eltelt 18-19 hónap. Mindenekelőtt köszönetemet és hálámat fejezem ki főszerkesztőnknek Northwar-nak, aki mindvégig mellettem állt, támogatott és nem rúgott ki a szerkesztőségből komoly csúszásaim ellenére sem. Úgy tűnik felálltam a padlóról, a sorok rendeződtek és a régi munkakedvvel, fanatizmussal vetem magam újra a munkába. Az idei év metal termését illetően, volt miből válogatnunk. Mindezek ellenére, egészségtelennek tartom, hogy az események az Internet hatására ennyire felgyorsultak, amit a „saját bőrünkön” is tapasztalhatunk, hiszen majdnem 1000 feldolgozatlan anyag áll a rendelkezésünkre. A kiadók pedig csak küldik, küldik a hallgatni valókat. Félreértés ne essék, nem panaszkodom, csak nem tartom jónak, hogy havonta 15-20 album jelenik meg, amiről írni kellene. Ráadásul több mint a felük hulladék. Aki velem egykorú –közel a negyedik X-hez-, tudja jól, hogy a ’80-as, de még a ’90-es évek közepéig nem volt jellemző ez a tömegtermelés. Mindenki meg akarja magát mutatni, prezentálni, képviselni akarja magát a színtéren? Nem tudom. Lényeg, hogy abnormális a jelenleg kialakult helyzet és nem hiszem, hogy ez a jövőben változni fog. Ami 2012-t illeti, nem volt egyszerű az év végi Top 20 összeállítása. Az már nagyjából áprilisban eldőlt, hogy az új Candlemass korong lesz az év lemeze, melyet a Kill Devil Hill bemutatkozása és az Asphyx új anyaga követ, onnantól kezdve mondhatni napról-napra változott a helyzet. Rengeteg albumot dolgoztam fel, hallgattam meg idén is és nagyon nehéz volt a választás. Elsősorban death metal fronton volt túlkínálat, rengeteg zseniális death metal album látott idén napvilágot. Mivel elsősorban az extrém zenékért rajongok, értelemszerűen a death, thash és black metal kiadványokat követtem figyelemmel, de mivel –ugyanakkor- zeneileg mindenevőnek tartom magam (csak legyen jó muzsika) a többi stílust (power, doom, progresszív, stoner stb.) próbáltam figyelemmel kísérni. Időhiány miatt voltak olyan zenék, amiről lemaradtam, nem szereztem tudomást, esetleg megvannak, de nem sikerült azokat meghallgatnom, ezért a 20-as listám egy kicsit „elhamarkodott”. Ha 40-et kellett volna (vagy kellene) összeírnom, könnyebb lenne a helyzet(em). Mit várok 2013-tól? Metalt, metalt és még több metalt. Az eddig befutott anyagok közül a Convulse visszatérő Ep-je és az új Witchburner album nagyon süti, a „többit” pedig majd meglátjuk. Remélem a Black Sabbath tényleg megjelenteti lemezét Ozzy-val, örülnék végre egy vadonatúj Bolt Thrower albumnak is, remélem lesz új Hail Of Bullets anyag is és még napestig sorolhatnám kívánságaimat. Úgy gondolom, 2013-ban sem maradunk kitűnő hallgatnivalók és meglepetések (legyen szó pozitívról vagy negatívról) nélkül és remélem jó koncerteknek sem leszünk híján. Mivel év végén a hazai death metal színtér (pl. Kill With Hate, Effrontery) azt mutatta, hogy az itthoni death metal bandákban megvan a potenciál az áttörésre, remélem egyre többen állnak majd be a sorba és vesznek róluk példát, hogy ma, az Internet korában is érdemes zenélni, cd-t kiadni. Bízom abban, hogy a magyar metal színtér fejlődése töretlen marad, hiszen az idei év kiválóan bizonyította, mennyi zseniális bandánk –stílustól függetlenül- van (pl. Aebsence, Dreams After Death, Witchcraft, Room Of The Mad Robots, Symphony Of Symbols, Angertea, Sin Of God), amelyek egytől-egyig nyugati színvonalú produkciót tettek le a fémzene asztalára. Kívánok olvasóinknak és kollégáimnak békés, boldog, sikerekben és fémzenében gazdag, boldog új esztendőt!