Immolation - Majesty And Decay

IMMOLATION
Majesty And Decay – CD 2010
Nuclear Blast

Az 1986-ban még Rigor Mortis néven alakult Immolation (a névváltoztatást a Texasból érkezett Rigor Mortis miatt kellett kieszközölniük) az évek folyamán a death metal egyik bástyájává, életben tartójává vált, a kitartás, a kompromisszummentesség iskolapéldájává avanzsáltak. Mintegy negyedszázados karrierjük sajnos nem egy dicsőséges diadalmenet, sokkal többet érdemeltek volna annál, mint amennyit elértek. Lendületüket, kitartásukat az sem tudta megtörni, hogy debütáló lemezük (Dawn Of Possession – 1991) és második korongjuk (Here In After - 1996) között öt év telt el, tagcserék, kiadóváltások nehezítették karrierjüket, nem beszélve arról, hogy a death metalt is sújtotta a felbukkant grunge, pop/punk, majd nu metal láz, úgy, ahogy a többi műfajt is.
A Here In After óta teljes üzemmódra kapcsoltak, idei kiadványuk már nyolcadik az Immolation katalógusban, melyet a csapat új kiadója, a Nuclear Blast gondoz. Az Immolation nem az a banda, amely folyamatosan változtatja stílusát, tulajdonképpen a Dawn Of Possession óta az általuk kijelölt ösvényen haladnak. A Morbid Angel-hez történő hasonlítgatás az új korongon is megállja helyét, továbbra is váltásokban gazdag, komplex death metalt játszanak. Egyéni, egyedi hangzásuk mellett a Ross Dolan basszusgitáros/énekes, Robert Vigna gitáros duó a csapat meghatározója, lévén két őstagról van szó, ők jelentik az Immolation lényegét, velejét. Az intro után belépő The Purge a csapat minden fanatikusát megnyugtatja és biztosítja afelől, hogy a minőség az utolsó percig garantált, az eltelt három évben nem felejtettek el jó nótákat írni és, hogy bennük mindig meg lehet bízni, ha technikás death metalról van szó. Természetesen Bill Taylor másodgitáros és Steve Shalaty dobos is hozzáteszi a magáét a nótákhoz, tudásukról, bámulatos játékukról már az előző anyagokon is tanúbizonyságot tettek. A Morbid Angel-hez hasonlóan pillanatok alatt váltanak a gyors tekerésekből, középtempóba vagy doom-os lassulásba, a Vigna/Taylor páros a komplex riffek és mesteri szólók mellett harmóniameneteket is csempészik a dalokba. Ross Dolan basszustémái ezúttal is dominánsak, hörgése azonnal felismerhető, tehát az Immolation ismérvek, védjegyek nem szenvedtek csorbát. Az A Token Of Malice, a címadó, a harmóniákkal díszített, doom-os elemekkel kevert A Glorious Epoch (de felsorolhatnám valamennyi dalt) semmi kívánnivalót nem hagynak maguk után, mind a zenekar, mind a technikás death metal fanatikusainak igényét kielégíti. A telt, erős, vaskos hangzás teszi teljessé a death metal orgiát, a megszólalás miatt sincs okunk fintorogni.
Az idei death metal termés egyik mesterműve a Majesty And Decay, ehhez kétség sem férhet, a csapat pedig minden tiszteletet megérdemel a műfaj iránti elkötelezettségéért, kitartásáért.
Leslie 9/10