szakdolgozatom a fanzine-ekről - 2007 - Szombathely - BDF

Előszó

Szakdolgozatom az időszaki kiadványok egy speciális csoportjáról, a fanzine-ekről szól. A témaválasztás hobbymból kifolyólag fakadt, mivel szabadidőm nagy részét a heavy metal zene hallgatására illetve heavy metal hanghordozók gyűjtésének szentelem. Ezenkívül mintegy 13 éve kapcsolatba kerültem a heavy metal zenei újságírással is –pár cikkem, koncertbeszámolóm megjelent az országos terjesztésű, havonta megjelenő Hammerworld magazinban illetve annak jogelődjében a Metal Hammerben-, melynek szintén komoly szerepe volt szakdolgozatom témájának kiválasztásában.
Konzulensemnek, Dr. Rétfalvi Gábor főiskolai docensnek egy kikötése volt témaválasztásomnál, mégpedig az, hogy csak akkor kezdhetem el és írhatom meg szakdolgozatomat, ha találok hozzá szakirodalmat.
Eme feltételnek eleget téve kapcsolataim révén számos egykori és jelenlegi fanzine szerkesztővel vettem fel a kapcsolatot és így jutottam információkhoz valamint Phil Stoneman az Inteneten is olvasható fanzine disszertációja és annak felhasználásának révén teljesítettem témavezető tanárom feltételét.
Szakdolgozatom tartalmi megbeszélésénél megállapodtam Dr. Rétfalvi Gábor tanár úrral, hogy egy hazai fanzine-t összehasonlítok egy külföldi kiadvánnyal, azonban ez sajnos elmaradt, mert a német Necromaniac fanzine főszerkesztője Thomas Westphal nem válaszolt az általam feltett kérdésekre.
Mivel a heavy metal fanzine-ek tartalmilag hasonlóságot mutatnak, csupán elállításukban nyilvánulnak meg különbséget, nem láttam értelmét a fejezet kidolgozásának.
Végezetül pedig köszönetemet és tiszteletemet fejezem ki Dr. Rétfalvi Gábor főiskolai docensnek, egyben konzulensemnek, Prejczer Paula főiskolai adjunktusnak Némethné Balázs Juditnak, Fodor Lászlónak, Benedek “Dakota” Csabának, Forgács “Sancho” Péternek, Gábor Andrásnak, Vámosi Tamásnak, Orosz Józsefnek, Kőmíves Péternek, Nagy Ferónak, Plechl “Plecs” Sándornak, Kovács „Bedlam” Péternek és Frank Stövernek.

Bevezetés

Az újságírói objektivitás manapság sarkalatos téma Magyarországon. Szinte nem lehet lapot találni, amely ne próbálná valamilyen társadalmi, politikai, vallási csoport véleményét, eszméit közvetíteni az oldalain keresztül, ezáltal befolyást gyakorolva az olvasóra. Én, mint rock rajongó, egy olyan speciális időszaki kiadvány típusról, a fanzine-ekről írom szakdolgozatomat, melyek idehaza ismeretlenek vagy csak egy kisebb, szűkebb kör által ismertek. Létrejöttüket, kialakulásukat, jelentőségüket heavy metal zenei megvilágításban mutatom be.
Ha rock illetve heavy metal zenéről beszélünk, akkor kb. az ’50-es évekig kell visszakanyarodnunk, amikor is az Amerikai Egyesült Államokban alakult rock ’n’ roll bandák elsőként használtak elektromos gitárokat. A nagy áttörést a liverpooli Beatles zenekar és a Rolling Stones könyvelték el, akik a rock ’n’ roll-t keményebb felfogásban adták elő a ’60-as évek elején, közepén. (Mindkét zenekar számtalan, sőt manapság is dolgozó heavy metal zenészre gyakorolt hatást). A kemény zene további fejlődése Angliában folytatódott.
A heavy metal létrejötte a birminghami Black Sabbath együttes –előtte Earth volt a nevük- megalakulásához köthető, vezethető vissza. A Black Sabbath előtt feltűnt zenekarok, pl. Deep Purple, Led Zeppelin még csak hard rockot játszottak, azonban a Black Sabbath egy sokkal súlyosabb, –főleg azokban az időkben, tehát a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején- brutálisabb megközelítésben tálalta az elődök által játszott zenét. A heavy metalon belül több irányt különböztetünk meg, pl. speed metal, thrash metal, death metal, black metal, grindcore, power metal stb. Minden stílusnak megvan a maga jellemzője, melybe most nem megyek bele részletesen. (A hazai fanzine-ek elsősorban a speed és thrash metallal foglalkoztak, mivel a ’80-as évek közepén, végén ez a műfaj volt az uralkodó az undergroundban, majd a zenei trendek változásának következményeként a ’90-es években felbukkanó fanzine-ek már a death és black metalra szakosodtak).

A fanzine kultúra az Egyesült Államokból indult 1930-ban és az első fanzine az ugyanezen évben kiadott The Comet volt. Magával a fanzine kultúrával, a fanzine-ekkel gyakorlatilag alig foglalkoztak. Az Interneten olvasható, Phil Stoneman által írt disszertáción kívül, Molnár Attila A fanzine forma Magyarországon című szakdolgzatát, valamint a Hammerworld magazin külsős munkatársának, Kovács „Bedlam” Péter munkáját tanulmányoztam szakdolgozatom elkészítése előtt. E három munka közül Phil Stoneman-é volt a legalaposabb, az ő írásával értettem egyet, melyben kifejti a fanzine kultúra és fanzine közösség miben létét, jellemzőit, a fanzine-ek jelentőségét illetve a fanzine-ek és magazinok között felvázolt ellentétet, valamint a fanzine-ek jövőjével kapcsolatos álláspontját. Molnár Attila szakdolgozata a punk fanzine-eket mutatta be, ezt azért nem használtam fel, mert a punk zene nem tartozik érdeklődési területemhez, míg Kovács Péter egyfajta összegzést és jellemzést adott a hazánkban megjelent illetve az akkoriban, tehát 1999-ben még létező fanzine-ekről, azaz ez utóbbi kettőt nem tudtam diplomamunkámhoz használni.
Szakdolgozatomhoz az információkat javarészt egykori és mai fanzine szerkesztőkkel lefolytatott levelezés útján szereztem. Mivel ez egy új és szinte ismeretlen, érintetlen téma, a könyvtárakban nem áll hegyekben a szakirodalom a fanzine-eket illetően.
Dolgozatom szerkezetét illetően, a fanzine kultúra teljes fejlődését, alakulását mutatom be, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban, beleszőve a heavy metal színtér alakulását illetve kitérek pár gondolat erejéi a heavy metalt támogató egyéb, nem hagyományos dokumentumokra és kiadókra is. Dolgozatom a zenei újságírás létrejöttével kezdődik, melyen belül a fanzine-ek és magazinok közötti lényeges különbségeket vázoltam fel. Ezt követően részletesen térek ki a fanzine-ekre, azok kialakulására, születésükre illetve az évek során bekövetkező változásaikra. Megszállott heavy metal fanatikus révén a fanzine kultúrát rock zenei vonatkozásban közelítettem meg.

A nemzetközi fanzine kultúra elemzése után a magyarországi fanzine kultúrát mutatom be, a legfontosabb, a ’80-as években illetve a ’90-es évek legelején működött televízió és rádió műsorok megemlítésével. Egy-egy rövid jellemzést adok hazánkban elsőként megjelent fanzine-jéről a Metallica Hungaricaról valamint az általam két legjobbnak tartott, akkoriban megjelent fanzine-ről, a Death Trapről és a Feszültségről. Még ugyanebben a fejezetben teszek említést a fanzine-ek formátumáról, a fanzine-ekben megjelenő reklámokról, előállításukról és a szerzői jogvédelemről. Fontosnk tartottam megemlíteni eme fejezetben a cenzúra kérdését is, mely főleg az Amerikai Egyesült Államokban, de hazánkban is megnyílvánult a heavy metal zenei életben.
A következő fejezetben a’90-es évek hazai fanzine kultúráját írom le, melyek közül az 1996 óta működő Stygian Shadows pályafutását vázolom részletesen, melynek 1999 óta állandó munkatársa vagyok.
Szakdolgozatom utolsó fejezetében a fanzine-ek jövőjét írtam le. Az Internet és a számítógépes technológia rohamosan növekvő népszerűségének köszönhetően sok papír alapú, hagyományos módon előállított fanzine szűnt meg és tért át a világhálón történő megjelenésre. A fejezeten belül részletesen tértem ki hazánk első Interneten megjelenő fanzine-jére a Ragyogásra, melynek egyik alapítója voltam, a Voices From The Darkside webzine-re, melynek mintegy 4 éve külsős munkatársa vagyok és pár heavy metal adatbázist is megemlítek.

1. A ZENEI ÚJSÁGÍRÁS

A zenei újságírásnak komoly hagyományai vannak a világ minden részén. Az 1960-as évek elejétől, azaz amióta popzenéről beszélhetünk, léteznek olyan újságok, amelyek csak a zenével foglalkoznak. A „nyomtatott újság, az időszaki kiadványok legnépszerűbb fajtája, a napilapok és a hetilapok (hírlap) némileg pontatlan, de általánosan használt neve”. Az „elektronikus újság számítógépes formában létező és leggyakrabban a hálózaton (internet) terjesztett elektronikus folyóirat vagy egyéb, periodikusan megjelenő időszaki kiadvány”1. Természetesen a popzene iparággá történő alakulásával párhuzamosan felbukkantak olyan újságok, amelyek bulvárszerűen foglalkoztak a zenével, illetve olyanok, amelyek szakmai jellegűek voltak. Egyértelmű, hogy a bulvár jellegű kiadványok szélesebb táboroknak szólnak, mint a szakmaiak. Ugyanakkor sok országban erős az érdeklődés a szakmai kiadványok iránt is.

1.1 A zenei újságírás a „nagyvilágban”

Mára már szinte minden országban kialakult valamilyen zenével kapcsolatos újság. Természetesen a legtöbb ilyen jellegű kiadvány azokon a területen található meg, ahol maga a szórakoztatóipar is fejlett. Ezek a területek főként Észak-Amerika, Európa, Ázsia fejlettebb része (Japán, Dél-Korea, Kína bizonyos területei), illetve Ausztrália és Új Zéland.
Az első ilyen jellegű lapok az amerikai Cream és a Hit Parader2 voltak, amelyek régóta foglalkoztak könnyűzenével. Ezek bulvárlapokként működnek, szenzációra éhesen a legutolsó trendet követik, és egyértelmű kiszolgálói, részei a show businessnek.

Az amerikai Billboard magazin 1894 óta ad hetente felvilágosítást a szórakozási lehetőségekről, mára pedig a lemezpiac meghatározó lapjává vált. Az újságban szereplő lemezlista a heti amerikai eladások alapján áll össze, amely így a lemezkiadós szakemberek és a rajongók elsőszámú információs forrása. A zenén kívül a Billboard fesztiválok, cirkuszok, vidámparkok és egyéb szórakozási lehetőségek lapjává is vált. 1936. január 4.-én közölte a Billboard ez első slágerlistát, míg 1940 július 20.-án számolták ki az első „zenei népszerűségi listát”, azaz a lemezeladási statisztikák őse született meg ezen a napon. 1958 óta létezik a „Hot 100”, mely az eladott kislemezek (single-ek) és a rádiók által leggyakrabban sugárzott felvételek listája. A mai napig a Billboard listák legnépszerűbb, legsikeresebb művészei a The Beatles, Mariah Carey, Elvis Presley, Madonna, Michael Jackson, Bing Crosby, Diana Ross and The Supremes, Janet Jackson és Elton John3.
Angliában a New Musical Express és a Melody Maker voltak a legfontosabb zenei újságok. Azért csak voltak, mivel a heti megjelenésű Melody Maker 2000-ben, hetvenhárom évi működés után a lemezpiac drámai visszaesésének következményeként megszűnt. A NME 1952 óta havi rendszerességgel ad hírt a zenekarokról, a listákról, és az aktuális trendekről. Mindkét brit újságra jellemző volt a kiegyensúlyozottság. Helyet kapott bennük bulvár, de szakmai, komolyabb hangvételű cikkek is.
Az első tisztán kemény rockzenei újság Angliában indult 1981-ben Kerrang!4 néven. Az 1979-től kibontakozó NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal) azaz a Brit Heavy Metal Új Hulláma (Iron Maiden, Judas Priest, Girlschool, Witchfinder General, Tank, Saxon stb.) akkor már tekintélyessé duzzadt és jelentős igény mutatkozott egy ilyen jellegű lapra. Alapesetben egy magazinnak komoly kiadónál kellett volna elindulnia, de erre nem adatott meg a lehetőség. Így néhány fanatikus, a punk mozgalom „Csináld magad!” szellemiségét követve elindította a világ első metal lapját, amely azóta is kéthetente jelenik meg a szigetországban.

Az új metal mozgalom kezdett folyamatosan átterjedni az európai kontinensre, természetesen ott is mutatkozott igény ilyen jellegű lapok elindítására.
Először Hollandiában indult el az Aardshock, majd Franciaországban a Metal Attack és az Enfer (pokol) és később 1984-ben, Németországban a Metal Hammer (már magazinként), illetve a Rock Hard5 (amely fanzine volt először).
Később természetesen gombamód tűntek fel különböző rockorgánumok: Japánban a Burrn, az USA-ban a Metal Edge, illetve a Metal Hammer különböző helyi mutációi Keleten és Nyugaton egyaránt.
A fanzine-eken kívül volt még egy média fórum, mely jelentős támogatást biztosított a könyű zenének, beleérte a pop, rock és heavy metal muzsikát is, az MTV (Music Television). Az MTV a legelső és legjelentősebb amerikai kábel társaság, mely a zenére specializálódott és amely 1981. augusztus 1.-én kezdte meg működését.
Ezen a napon John Lack, az MTV egyik létrehozója „hölgyeim és uraim rock and roll” bejelentkezéssel került adásba. Az MTV egyik videót sugározta a másik után. 1985-ben egy másik video csatorna, a VH 1 (Video Hits 1) jött létre, mely az MTV tulajdona volt. Az MTV Europe, azaz az európai MTV 1987 óta működik6.
A vasfüggönyön túl azonban sokáig semmiféle rockújságírás nem létezett. Az első ilyen jellegű próbálkozás a Metallica Hungarica7 volt 1986-ban.

1.2 A zenei újságírás Magyarországon

Magyarországon a zenei újságírásnak nincsenek olyan régi hagyományai, mint a Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban. Ez egyrészt köszönhető a kommunista diktatúra elnyomó hatásának, illetve az elszigeteltségnek. Azonban pár kiadványról mindenképpen érdemes szót ejtenünk, amelyek ellenállva a rendszernek vagy azzal együttműködve, illetve a szigor lazulásával párhuzamosan képesek voltak alkotni. Elszórtan, de az Ifjúsági Magazinban, a Pesti Műsorban és a Magyar Ifjúságban akadtak zenei jellegű cikkek, de a Pajtásban és a Világ Ifjúságában is bukkantak fel könnyű zenével foglalkozó cikkek, írások, esetenként poszterek és kazettaborítók. Ezeken belül azonban a rockzenei cikkek aránya egészen elenyésző volt. Ha felbukkant egy Black Sabbath cikk vagy Sex Pistols kép, annak óriási jelentősége és hírértéke volt a rajongók között.

1.3 A rockzenei újságírás Magyarországon

Ma rockzenei újságot készíteni Magyarországon rendkívül kockázatos vállalkozás. Az évek során rengeteg újság indult és szűnt meg, tűnt el a piacról, azonban pár túlélő még maradt. A könnyűzenei újságírás, és ezen belül a rock és heavy metal zene területén két fajta újságtípust különböztethetünk meg.

1.4. Magazinok

Vannak olyan kiadványok, amelyek havi-kéthavi rendszerességgel jelennek meg, hagyományos úton terjesztettek, illetve profitorientáltak. Komoly kiadói háttér, stáb áll mögöttük, amelyek hivatásszerűen foglalkoznak az újságírással.

1.5 Fanzine-ek

„Azoknak a függetlenül publikált folyóiratoknak, magazinoknak az összefoglaló neve, amelyeket szerkesztőik valamely speciális terület, személy, jelenség, esemény iránt érdeklődők kíváncsiságának kielégítésére szánnak. Számuk gyakorlatilag napról napra változik, mivel átlagosan csak minden második kiadvány éri meg a kiadás második évét. Napjainkban csupán az Egyesült Államokban megközelítőleg 20.000 -et tartanak nyilván. Internetes változataik (az e-zinek vagy web-zinek) száma felbecsülhetetlen. A foci vagy kosárlabdacsapatokról, zenei stílusokról, alternatív életmódokról, vallási csoportokról, paranormális jelenségekről vagy akár halálnemekről szóló fanzinok tematikája és példányszáma rendkívül széles skálán mozog. A fanzine-ek gyakran hatalom- és fogyasztás-ellenes szemléletet képviselnek.
Népszerűek a magukkal a fanzinokkal foglalkozó ún. metafanzine-ok”8.
A fanzine-ek nem rendszeresen jelennek meg, terjesztésük lemezboltokban, koncerteken, személyesen vagy postázás útján történik. Alapvetően mások szórakoztatása, illetve a gyártási költségek fedezése a cél. Általában fekete/fehérek, az oldalszám relatív kevés, a cikkek száma magas és képek alig vannak bennük.
Legtöbbször kifejezetten egy stílussal foglalkoznak és általában rendkívüli fanatizmus kell az elkészítésükhöz. A fanzine elnevezés a fanatic (rajongó) és magazin szavakból állt össze, legkönnyebben talán rajongói újságnak lehetne fordítani.

2. A FANZINE-EK LÉTREJÖTTE, TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE

A fanzine-ek meglehetősen hosszú ideje léteznek, az első, amit általában annak ismertek el a The Comet volt, amit eredetileg 1930 májusában adtak ki. Ezt a publikációt a Tudományos Levelező Klub, a legelső tudományos-fantasztikus rajongó szervezet, amit valaha is alapítottak, készítette, tartalmát pedig ebben a műfajban határozták meg. A tudományos-fantasztikus művek sokáig dominanciát gyakoroltak a fanzine kiadványok fölött, mivel csak sok évvel ezután ébredt fel a vágy a különböző műfajok iránt rajongókban, hogy saját publikációikat hozzák létre.
Az 1960-as évek közepén a képregény olvasók egy része el kezdett érdeklődni a rock zene illetve a rock zenei magazinok iránt. Paul Williams és Greg Shaw san franciscoi illetőségű rock magazin kiadók voltak. Williams Crawdaddy-je (1966) és Shaw kettő, kaliforniai magazinja (Mojo Navigator Rock and Roll News – 1966 és Who put the Bomp – 1970) voltak a legelső, korai, legfontosabb fanzine-ek.
A Crawdaddy gyorsan rajongói újság gyökerekből az egyik legelső rock zenei újsággá, prozine-né vált, fizetett hírdetésekkel és újságárusoknál történő terjesztéssel. A Who put the Bomp fanzine maradt, melyben több író is publikált, akik később prominens zenei újságírók lettek, többek között Lester Bangs, Greil Marcus, Ken Barnes, Ed Ward, Dave Marsh vagy Mike Saunders9.
A Who put the Bomp borítóját Jay Kinney és Bill Rotsler készítették, mindketten a san franciscoi Comics rajongói voltak. A Bomp nem volt egyedül: a Rolling Stone magazin 1970 augusztusi számában egy cikk számolt be a rock fanzine-ek robbanásszerű elterjedéséről. Olyan fanzine-ek jelentek meg akkoriban, mint pl. a Flash 1972-ben, melyet Mark Shipper adott ki, az 1974-ben létrejött és Brian Hogg által írt, szerkesztett és kiadott Ban Balan valamint az 1970-es évek közepén a Back Door és a Denim Delinquent10.

A zenei fanzine-ek általános nézet szerint a késő ’70-es évek zenéjének és kultúrájának részeként, a punk korszak felemelkedésének közvetlen következményeként jöttek létre.
Az olyan zenekarok, mint a Sex Pistols, az Exploited, a The Damned vagy a Clash egyfajta zenei forradalmat robbantottak ki, melynek jelszava az anarchia volt és a fennálló politikai rendszer ellen fordultak. A punk mozgalom azt állította, hogy bárki bármit megtehet, bármilyen szakmai hozzáértés vagy elismert képzés nélkül abban az esetben, amennyiben rendelkeznek a szükséges lelkesedéssel. A punk etika és hozzáállás messzire vezetett, egészen annak a javaslatától kezdve, hogy bárki össze tud hozni egy zenekart egészen addig, amíg a lelkesedés az egyetlen szükséges előfeltétele egy kiadvány létrehozásának.
Eme mozgalom időzítése nyereséges is volt az magánkiadók számára: a fénymásolók könnyebben álltak rendelkezésre, ami azt jelentette, hogy amint a kiadvány elkészült, meglehetősen olcsó és hozzáférhető volt egy potenciálisan jelentős közönség számára. Ezek a tényezők, vagyis a hozzáférhetőség és a lelkesedés voltak együttesen szükségesek ahhoz, hogy a fanzine-ek létrejöhessenek és hatást gyakorolhassanak a kiadók világára11.
A fanzine-ek szélesebb és terjedelmesebb használatát elsősorban az ezekben az időkben működő brit punk fanzine-ek befolyásolták. A brit punk magánkiadók a fanzine-ek úttörői lettek és bátorító hatást fejtettek ki a később megjelenő, az underground (földalatti, tehát nem populáris) színteret meghódító fanzine-ekre.
Olyan eredeti punk fanzine-ek léteztek akkoriban, mint a Ripped & Torn, a Sniffin Glue vagy a 48. Grafikailag és tipográfiailag megegyeztek a punk hozzáállással, föld alatti (underground) fanzine-ek voltak, melyek a DIY (do it yourself – csináld magad) mozgalom szellemiségét hordozták önmagukon. A fanzine-ek úgy tűntek, hogy a zene majdnem minden szegmensét lefedik.
Azon emberek, akik valamilyen téma iránt érdeklődtek, rátermettnek érezték magukat, hogy saját fanzine-t készítsenek, mégpedig olyan információkat nyújtva a zene bármilyen területéről, amelyeket a meghatározó médiák korábban teljesen figyelmen kívül hagytak12.

2.1 Fanzine kultúra

Amint a fanzine-ek egyre nagyobb példányszámban kerültek kiadásra és mindig újabb területeket is érintettek, egy bizonyos fajta kultúra kezdett kialakulni körülöttük. A fanzine színtér a fanzine készítőkre vonatkozik, azaz az alkotók létrehoznak egy adott színteret, aminek jelentését nehéz megfogalmazni éppen decentralizált természete miatt. A fanzine-ek léte nagyon bizonytalan, fennmaradásuk a kiadók érdekein illetve a rajongók, a fanzine olvasók kitartásán, támogatásán alapul13.
Amennyiben nem akarnak további számokat kiadni, esetleg már a legelső szám után sem, a fanzine egyszerűen megszűnik. Következésképpen sok ember vesz részt a fanzine-ekben, de ezek az emberek mindig változnak.
A fanzine készítők többsége a mainstream zenei médiáról panaszkodik, hogy az egy kapitalista vállalkozás, kizárólag a pénzgyártás iránt érdekelt, akár a tartalom és a szavahihetőség árán is. Ehhez kapcsolódik még ráadásul a divatorientált zenei média tevékenysége egy olyan zeneiparral együtt, ami úgy dobja piacra termékeit, hogy figyelmen kívül hagyja a zenészeket illetve a zene rajongókat. A kereskedelmi magazinok álláspontja, orientáltsága semmi több, mint a zenei marketing divathullámainak, trendjeinek követése és csak azokról az eseményekről, történésekről, aktualitásokról ad információt, számol be, melyek hasznot hoznak az adott kiadó konyhájára vagy az adott kiadó előnyét szolgálja.
Habár több fanzine író, szerkesztő a punk ideológián kívül áll, nekik is problémáik vannak a mainstream zenei magazinokkal.
Az egyik fő probléma a mainstream zenei magazinok hozzá nem értése, dilettantizmusa. A hozzáértő zenei újságírók olyan emberek, akik azért írnak, mert megfizetik őket és nem azért, mert különösebben érdeklődnek aziránt, amiről írnak. Továbbá az a tény, hogy hozzáértő újságíróknak tekintjük őket és nemcsak rajongóknak az azt jelenti, hogy ők arról tudnak írni, ami nem különösebben érdekli őket, de felkérik őket erre a feladatra.

Ez a hozzáállás azzal köthető össze, hogy milyen kereskedelmi igény merül fel illetve mutatkozik az adott magazin tartalmára vonatkozólag14.
A fanzine szerkesztők sokkal nagyobb, komolyabb hitelességet engedhetnek meg maguknak -a mainstream magazinok újságíróival szemben- amikor egy CD-ről írnak, amibe jelentős összeget fektettek saját pénzükből, mint az a hozzáértő zenei újságíró, akinek egyszerűen csak odaadták a korongot. A fanzine-eknél a „hozzáértő” író valójában egy lelkes amatőr, aki maga a fanatikus. Ezért a fanzine szerkesztők valójában kívülről írnak, saját álláspontjukat előtérbe helyezve. A kereskedelmi, mainstream magazinok arculatával szemben a fanzine profilját maga a szerkesztő, a fanatikus határozza meg. A fanzine szerkesztők mélyen beleássák magukat az általuk képviselt terület (zene, sport, science fiction, szerepjátékok stb.) eseményeibe, állandó érdeklődést tanúsítanak az adott területen végbemenő események iránt, naprakészek –vagy legalábbis naprakészek próbálnak lenni- az aktuális, friss információkat illetően, tájékozódnak további fanzine-ek iránt és függetlenek maradnak mindenféle kereskedelmi, marketing szemponttól. Semmiféle divat sem gyakorol hatást a fanzine-ekre, a trendek nem befolyásolják a fanzine-ek létét, működését. A fanzine és tartalma a szerkesztő rajongását fejezi ki egy adott terület iránt, melynek feltétlen híve.
Habár földrajzilag a fanzine szerkesztők különböző helyeken élnek, egy nagy egységet alkotnak abban az értelemben, hogy egymás ötleteit kiadványaikon keresztül cserélgetik és teszik közzé. Fontos kapocs a szerkesztők egymás iránt érzett lojalitása, munkásságuk támogatása15.

2.2 Fanzine közösség

Az egyetlen dolog, ami mindig is a fanzine-ek jellemző tulajdonsága volt az összetartozás, a közösségi érzés, amely az összes fanzine írót fogja össze, tömöríti. Ugyanez a hozzáállás már nem jellemző a magazinokra. A fanzine-ek túlmutatnak a zenén, a zeneiparban bekövetkezett változásokon, divathullámokon, hiszen nemcsak a zenéről van szó, hanem a szerkesztő saját nézeteit is beleviszi a fanzine-be.
Egy fanzine létrehozását úgy is tekinthetjük, hogy legalábbis részben olyan, mint egy széles skálán mozgó hirdetés, azonos érdeklődési körrel rendelkező emberek számára.
A hasonló gondolkodású emberek kapcsolat teremtésének módszere ennél több. Végül is, ha sok zenekar, melyek megjelennek a fanzine-ekben, de nem kapnak publicitást a mainstreamben, akkor egy különleges kapcsolat alakul ki a szerkesztő és a zenekar között, melynek hatására egy új kultúra épül fel. Szolidaritás jön létre azon zenekarok között, melyek úgymond ismeretlenek. Továbbá a fanzine szerkesztők érdeklődése nem csupán pusztába kiáltott szó az underground zenekarok iránti érdeklődést illetően.
Azzal a céllal, szándékkal hozzák, hozták létre kiadványaikat, hogy az ismeretlenebb zenekaroknak publicitást biztosítsanak, támogassák az underground színteret. Elhivatottságuk, a zene iránt tanúsított lelkesedésük a fanzine formájában ölt illetve ölthet testet. Talán természetes, hogy a fanzine szerkesztők mindnyájan egyetértenek abban, hogy azon zenekarok, melyek nem kapnak szerepet, nyilvánosságot a mainstream sajtóban, egy különálló egységet alkossanak16.
A legvalószínűbb mód, amiben ez a közösség működni tud az a hagyomány, hogy a fanzine szerkesztők egymás között cserélgetik kiadványaikat. A fanzine kultúra kialakulása óta ezt a hagyományt követi. A szerkesztők mindig is képesek voltak más fanzine-ekhez hozzájutni az egyes példányok egymással történő cserélgetése útján. Ugyanez áll a fanzine-ek kritizálásra, ismertetésére is. Ugyanilyen íratlan szabály, hogy a fanzine szerkesztők ösztönözzék olvasóikat további fanzine-ek beszerzésére, támogatására, hogy betekintést nyerjenek mások munkájába is.
Amint egy olvasó megkap egy fanzine-t, megnézheti, olvashatja benne más fanzine-ek kritikáját, kiválaszthat más fanzine-eket, további kritikákat kereshet, mely által további fanzine-eket ismer meg.
A fanzine kultúra további sajátossága, hogy nemcsak vásárlásra ösztönöz, hanem saját kiadvány létrehozására is. A fanzine szerkesztők többsége akkor kezdett önálló fanzine szerkesztésébe, miután több fanzine-t olvasott el és ösztönzést érzett egy önálló kiadvány létrehozására.
Ez nem csak azért tehető meg, mert a fanzine készítés eszközei majdnem mindenki számára adottak, hozzáférhetők, hanem annak köszönhetően is, hogy a fanzine-eket nem nyomja el a piac, nem hatnak rájuk az állandóan változó zenei trendek, ezért elméletileg a fanzine-eket bármikor korlátlan mennyiségben lehet előállítani. A fanzine kultúra és a mainstream közötti távolság miatt lehetőség adódik a fanzine szerkesztők közösségének, hogy az egyes fanzine-ek jobban egységesebbek legyenek. Az így keletkezett egység csak részleges, annak ellenére, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb a különböző témákkal foglalkozó cikkek aránya, de még mindig vannak eltérések, aránytalanságok17.
A fanzine-ek szükségszerűen azon fiatalok és a lelkesek megjelenési formája, akiknek vannak gondolataik bizonyos témákról, területekről és tapasztalat útján sajátítják el, hogyan kell egy fanzine-t megjelentetni. Azonban felmerül a kérdés, hogy a társadalom minden rétege között, hogyan tudnak a fanzine-ek sikeresek és hozzáférhetőek lenni18.
Fontos megemlíteni még, hogy a fanzine-ek egy adott színtér támogatását hivatottak szolgálni. Természetesen ez vonatkozik a heavy metal fanzine-ekre is, amelyek a magazinokkal szemben az underground metal színtér támogatását helyezik előtérbe, tehát olyan zenekarok, zenészek, művészek szerepelnek az egyes lapokban, melyek nem trendorientáltak, melyek egy mainstream magazinban biztos, hogy nem kapnak helyet. Mind a fanzine-eket, mind a színteret a fanatikusok, a rajongók tartják el, a fanzine-ek fennmaradásához a szerkesztők elkötelezettségén kívül nagyon fontos a rajongók, az olvasók elkötelezettsége is.
A heavy metal fanzine-ek a zene szeretetéből indulnak ki és mentesek mindenféle vallási, politikai, ideológiai nézettől, a szerkesztők nem foglalnak állást semmiféle álláspont mellett, a fanzine-ekben publikált interjúk a zenészek, a meginterjúvolt zenekarok, zenészek véleményét tükrözik, mellyel a szerkesztő egyetérthet illetve nem, de véleményét a lapban nem publikálja19.

3. A HEAVY METAL FANZINE-EK ÉS A HEAVY METAL SZÍNTÉR KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

Ami a hazai rockzenei fanzine-eket illeti, a ’80-as évek közepéig egyáltalán nem beszélhetünk fanzine-ekről, fanzine kultúráról és fanzine színtérről. Amíg külföldön, természetesen a nyugati országokban (Németország, Anglia, Hollandia, Franciaország, Norvégia, USA) a fanzine-ek virágkorukat élték, addig Magyarországon ezek a kiadványok nem léteztek, a fanzine-ek, mint fogalom, teljesen ismeretlenek voltak. Ennek oka állami szintre vezethető vissza, mivel a rockzenét tudatosan nyomták el és taposták sárba, semmiféle támogatásban sem részesült. Egyetlen kiadóként az Erdős Péter és Bors Jenő vezette MHV (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat) működött és csak azon előadók, zenekarok jutottak támogatáshoz, szerződéshez, akik a párt szemében értéket képviseltek, akik alkalmazkodtak a fennálló politikai rendszerhez. Ezenkívül a stúdiók, a szakemberek (producerek, hangmérnökök, managerek) hiányával magyarázható a hazai rock zenei élet fejletlensége20.
A ’80-as évek második felétől megváltozott a heavy metal illetve a rock zene hazai megítélése. Az olyan, manapság már klasszikusnak nevezhető könnyű zenei televízió műsorokon kívül, mint a Pulzus vagy a Zenebutik, egyre több, a heavy metal színteret támogató televízió és rádió műsor került adásba. Olyan műsorok kerültek képernyőre illetve élő, egyenes adásba, mint a Rockstúdió21, a Rockkalapács22 a Magyar Televízió első csatornáján valamint a Petőfi Rádióban A heavy metal kedvelőinek, a Heavy metal híradó23 és a Garázs című műsorok.
„1987-ben indítottuk a Garázst a csellengő fiatalok részére. A műsor hetente kétszer fél órában jelentkezett, és hamarosan a Petőfi adó egyik leghallgatottabb műsora lett. 1988-ban a Magyar Rádió Elnöke Nívódíjban részesítette a műsort és állami ifjúsági díjat is kaptunk érte”24.

A csellengő fiatalokon a Garázs stábja (Nagy Feró, Füchsel Tibor és Szűcs Alfréd) úgy segített, hogy az élő műsorban drogambulanciák, család- és szociálissegítő intézmények elérhetőségét közölték
„A Garázs műsorideje, -őszintesége és szókimondása miatt- lecsökkent heti fél órára. (Valószínűleg egy-két csellengő fiatal haza talált). Akkor még a napi eseményekhez is, a rádióműsorokhoz is kommentárt lehetett fűzni... Fűztünk is pejoratív kritikákat, így rövidesen a műsoridő lecsökkent két hetente egy alkalomra. Előre lépésnek mondható, hogy 1994-tõl a műsor élővé, telefonossá vált. 1997 októberében úgy volt, hogy megszűnünk. A mai napig nem lehet tudni, hogy mitől megy még mindig a műsor...
1990-ben három hónapig minden héten megjelent Garázs címmel egy újság is, de anyagi okok miatt le kellett állítani. 2 hónap múlva kiderült, hogy mégis nyereséges volt...
A Garázs műsorra jellemző, hogy főleg magyar rockzenéket játszunk, mindig is a feltörekvő, fiatal zenekarokkal foglalkoztunk. Jelen pillanatban is bárki beküldi a kazettáját, CD-jét, demo anyagát, azt beadjuk a rádióban, feltéve, ha nem sérti a társadalmi normát: trágárság; az éppen uralkodó kormánynak, vagy annak érdekeltségi körében álló köröknek a bírálata TILOS! Én ezt nem kaptam utasításba, hanem saját hatáskörömön belül gondoltam így - mivel többször figyelmeztettek. A differencia specifikálja a tudatomat.
Annak idején nálunk mutatkozott be több - ma már neves - zenekar is, mint például a Moby Dick, az Auróra, vagy a Kispál és a Borz. A Garázs ajtaja továbbra is nyitva áll mindenki előtt. Az adás kéthetente jelentkezik a Petõfi Rádióban, pénteken 21:30-22:00-ig” 25.
1989-ben jelent meg az első Garázs válogatás lemez, majd 1991-ben követte a második. Ahogy az a fentebb említett sorokból kiderül, mindkét lemez a feltörekvő underground zenekaroknak nyújtott bemutatkozási lehetőséget.

„A Rockstúdió 1988 januárjában indult. Akkor még csak az MTV létezett, 1-es és 2-es csatorna. Utóbbin kezdtünk, hetes kezdéssel. Az időpont sokszor változott, sőt akadtak olyan adások, amikor az m1-en ment, fő műsor időben! Az 1991. júniusi, tehát utolsó számig kizárólag szombaton került adásba.
Kezdetben egy teljes órás volt a Rockstúdió, később ez csökkent negyven percre, 1990 januárjától. A nézettséget akkoriban - éppen a kereskedelmi tv-k hiánya miatt - még nemigen mérték.
Egy-egy alkalommal készítetek felmérést, de igazság szerint ezek eredménye sokkal inkább függött az időponttól (minél későbbi, annál jobb) és a csatornától. (Az m1 lényegesen nézettebb volt, no és maradt is). Kezdetben csak a műsor harmadik harmadától volt kemény zene, bár rögtön az volt a célkitűzés, hogy mienk legyen a metal műsor. Mert heti forgóban voltunk: Geszti Péter (alternatív), B. Tóth László (mindenféle, főleg slágeres), Bakai Mátyás (disco) és jómagam (rock). A sikeresség leginkább a küldött levelekből volt leszűrhető, hiszen a mi műsorunk kb ötször annyi levelet kapott, mint a többiek. Havonta 3-400 lap érkezett! Tematikailag: állandó rovat volt a Rock gyermekei Szigeti Ferenccel (ehhez kapcsolódott egy azonos című rádióműsor). Ez a pályakezdő zenekarokat, énekeseket volt hivatott felfedezni. Hajnal Gábor rovata, a Rég volt, szép volt az 5. adás után jelentkezett. Ez a régebbi korok rock egyéniségeit mutatta be, interjú formájában. 1990 első hat számában volt Rock-Horoszkóp is Csiszár Jenővel, ami az aktuális sztárokat mutatta be, de ez az elem hamar kihunyt.
Kezdetben számos más stílust is beépítettünk a műsorba. Az idő előre haladtával a fémzene kapott szinte kizárólagos teret, csupán a rovatokba került más műfaj, bár azok is rokoníthatóak voltak a rock-kal.
1990 februárjától kezdődően egyre több lett az élő közvetítés. Bár nem volt kizárólagosan élő – vagyis „konzervből” is dolgoztunk – a Rockstúdió, azért az arány az utolsó tíz adásra kb. 7-3 lett az élők javára.
Ami a stábot illeti: legtöbbször Korbuly Béla – szerkesztő, Bodnár István – rendező, Légrádi Gábor – gyártásvezető, Gyulai Gál Krisztián – operatőr, és jómagam szerkesztő-műsorvezető felállásban „nyomultunk”. A rendező, az operatőr és a gyártásvezető személye azonban esetenként változhatott.
A Rockstúdió megszűnését az MTV alapvető strukturális változtatása okozta, mikor is felálltak az ún. „produceri irodák”, és ott nem nyertünk besorolást sehova. Gyenge volt a lobbink.
Ami még feltétlenül említésre méltó, hogy számos videoklipet az adásfelvételeken készítettünk, közülük a Beatrice „A kétezredik év felé” című nótájához készítettel elnyertük az Év Videoklipje díjat. Fontos munkánk volt ez a „video csinálás”, mert akkoriban a zenekarok alig-alig jutottak lehetőséghez ehhez” 26.
A heavy metal műsorokon kívül a heavy metal fanzine-ek és magazinok látványos és tömeges felbukkanásának lehettünk tanúi, gondolok itt első sorban a fanzine-ből magazinná fejlődött Metal Hammerre, a Polip illetőleg Garázs magazinokra.
A fanzine-ek alulról jövő kezdeményezést idéztek elő a hazai rock zenei életben, egyre több rock zenekar alakult meg, nőtt a koncertek, fesztiválok száma, melynek segítségével Magyarország bekapcsolódott a nemzetközi rock zenei vérkeringésbe. Ennek eredményeként komoly eseményként lehetett elkönyvelni az Iron Maiden együttes 1984-es koncertjét, melyet több metal zenekar fellépése követett a ’80-as években. Megfordult hazánkban többek között a Girlschool, a Saxon, az S. D. I., a Kreator, a Turbo, a Risk, a Sodom, a Necronomicon, a Heathen, a Dark Angel, a Metallica, UDO, a Helloween, a Pretty Maids vagy a Stormwitch, a ’90-es évektől pedig már szinte rendszeres helyszín volt Budapest egy-egy rangos heavy metal zenekar turnéját illetően, amely napjainkban is tapasztalható.

3.1. Magyarország és Kelet Európa legelső fanzine-je – Metallica Hungarica

Hazánk legelső rock fanzine-je az 1986 novemberében megjelent Metallica Hungarica volt, amely nemcsak itthon, de a vasfüggöny mögött is az első fanzine volt. A szerkesztők, Cselőtei László és Lénárd László külföldi fanzine-eket alapul és mintául véve álltak a lap szerkesztéséhez. Az újság nevét a szerkesztők alkották, mely nyelvtanilag helytelen volt, klasszikus csengése viszont a heavy metal ügyének nemességét kívánta, akarta érzékeltetni. Tartalmát tekintve heavy metal fanzine volt a Metallica Hungarica, semmilyen politikai, vallási illetve a zenéhez nem kapcsolódó, a zenével össze nem függő írásokat nem tartalmazott27.
Rajongókként szóltak a rajongókhoz, teljesen amatőr módon, a heavy metal zene iránt érzett szeretetükből és alázatból hozták létre a lapot. A Metallica Hungarica célul tűzte ki maga elé, hogy a műfajt megismertesse, bemutassa azon rajongóknak, akik szeretik ezt a zenét, ezen túlmenően pedig szórakoztatni akart illetve tájékoztatni kívánta a rajongókat a heavy metal színtéren történő aktualitásokról, folyamatokról.
Utalva a heavy metal muzsika mellőzöttségére a szerkesztők a bevezetőben megemlítik, hogy „még széllel szemben járunk, de szívből reméljük a szél iránya változik majd, s belekap vitorlánkba, röpítve a hajót, aminek oldalán két szó van: heavy metal”28.
Tipográfiailag, a Metallica Hungarica első száma írógéppel készített, de nyomdai úton előállított, 15 oldalas, fekete fehér lap volt. A lap tartalmáért a fentebb említett szerkesztőkön kívül Lovas Péter volt még felelős, a friss információkhoz pedig különböző lemez kiadóktól, külföldi rock fanzine-ektől, magazinoktól jutottak a szerkesztők.
A Metallica Hungarica első száma egyfajta ízelítő volt, mely hűen tükrözte a szerkesztők céljait, elképzeléseit. Szomorú apropója is volt a lapnak, hiszen az 1986. szeptember 27.-én, autóbusz szerencsétlenség következtében, tragikusan fiatalon elhunyt Cliff Burton (a Metallica együttes 24 éves basszusgitárosa) emléke előtt adózott.
A Metallica Hungarica hét számot ért meg, melyek egyértelműen magukon hordozzák a fejlődés jeleit mind tartalmilag, mind formailag29.
A hetedik szám már magazinként jelent meg, mivel országos szintű terjesztéssel került forgalomba. Ezt az utat folytatva és járva, a német Metal Hammer szerkesztőségének támogatását élvezve és kivívva országos terjesztésű, havonta megjelenő magazinná alakult a Metallica Hungarica. Ez lett a mai napig is működő Metal Hammer (egy ideig Metal Hammer Hungarica is volt), mely manapság Hammerworld néven kerül az újságárusok polcaira minden hónapban.

3.2 Fanzinerobbanás Magyarországon

A Metallica Hungarica hatására a ’80-as évek végén/’90-es évek elején valóságos fanzine robbanásnak lehetünk szemtanúi Magyarországon. Egyre több fiatal rock rajongó határozta el, hogy támogatja mind a hazai, mind a nemzetközi heavy metal színteret, törekvéseik, céljaik, elképzeléseik pedig fanzine-ekben mutatkoztak meg.
Minthogy lehetetlen vállalkozás lenne az összes akkoriban működő fanzine-t felsorolni, bemutatni és jellemezni, a teljesség igénye nélkül párat csak felsorolok, kettőről pedig pár gondolat erejéig megemlékeznék, mivel számomra ezek a kiadványok a legjobbak.
A ’80-as évek végén illetve a ’90-es évek elején létezett fanzine-ek: Metal Attack, mely később Rattle Inc. lett, Answer, Panic, Mower, Metal Sides, Metal Mirror, Steel Spider, Brutal Metal, E. Z. L. (Elnyomott Zenék Lapja). Jellemző volt az akkori korra, hogy a fanzine-ek többsége a második vagy harmadik szám kiadása után megszűnt. A Feszültség és a Brutal Metal (később Pulling Teeth-re változtatták nevüket) élt meg négy számot, az E. Z. L. tizet, míg a Metal Attack/Rattle Inc. közel két évíg volt a hazai underground piacon és 19 számot jelentettek meg a szerkesztők, a Metal Mirror pedig közel négy évig működött, de a fanzine kategóriát kinőve országos terjesztéssű magazinná fejlődött az évek folyamán és három havonta jelent meg. A ’90-es évek közepén már színes borítóval jelent meg a Metal Mirror, a kezdeti idők fekete-fehér borítójához képest ez már komoly előrelépés és fejlődés volt.

Death Trap

A Death Trap Pécsről indult és Gábor András készítette. 1989 és 1992 között hat száma jelent meg. A hetedik, meg nem jelent szám cikkeit szétosztották különböző itthoni és külföldi fanzinek között.
A fanzine indulása kezdetén a metal minden ága megfért a lapban, később aztán a durvább, extrémebb vonal maradt, mint a black, a death, a doom és thrash metal. Akadt benne képregény is.
Náluk lehetett először olvasni az akkor még nagyon underground, de mára már elképesztően népszerű black metalról. Gábor András ma, amellett hogy zenél, koncerteket szervez szülővárosában, illetve terjesztői hálózatot tart fent, amely különböző underground zenekarok kiadványaival foglalkozik30. (lásd 1. számú melléklet)

Feszültség

A Feszültség 1990 és 1991 között négy számot élt meg, az ötödik sajnos már nem készülhetett el. Mind tartalmilag, mind formailag az egyik legprofibb hazai fanzine volt, számtalan utánuk következő lapra gyakoroltak komoly hatást.
A thrash/speed metal mellett törtek lándzsát, de idővel a szerkesztők (Benedek Csaba és Forgács Péter) ízlése bővült és így a dallamos valamint progresszív rock zenét is favorizálták.
Számtalan kiadóval, zenekarral tartottak kapcsolatot, melyről Benedek Csaba által küldött, közel tíz kilogramnyi csomag tanúskodik. Bővebbet a mellékletben szereplő interjúból lehet megtudni róluk31. (lásd 2. számú mellékelt)
Az OSZK katalógusában megtalálható a lap negyedik számának bibliográfiai rekordja32.

HA 6.039/x
Feszültség
[?]-2.évf. 4. (1991). - [Göd] : [s.n.], [1990]-1991.
Rendszertelenül, évenként többször.
78.067.2633

3.3 A fanzine-ek előállítása, a fanzine színtér szereplői

A hazai fanzine-ekről egyértelműen elmondható, hogy szerkesztőik a lelkesedésen túl értettek ahhoz, amit csináltak, még ha azt amatőr módon is vitelezték ki. A szerkesztők tájékozottak, naprakészek voltak a heavy metal színtéren végbemenő és bekövetkezett változásokról és aktualitásokról.
A hazai fanzine-ek közös jellemzői voltak, hogy magyar nyelven íródtak, írógéppel készültek, fénymásolással kerültek sokszorosításra, A/4 vagy A/5 formátumban jelentek meg, az interjúk mellett pedig kritikák (recenziók), dalszövegfordítások, koncertbeszámolók, rejtvények szerepeltek.
Mivel a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején még hazánkban nem volt internet, e-mail rendszer, így a szerkesztők interjúikat postai úton bonyolították le. Az interjúk átfutási ideje kiszámíthatatlan volt, a szerkesztők nem tudták előre kiszámítani, hogy mennyi anyag, információ, aktualitás jön össze egy-egy fanzine előállításához, ezért általában 20-30 oldalon jelentek meg ezek a kiadványok. Fontos információforrások voltak még a különböző kiadók (Metal Blade, No Remorse, We Bite, Nuclear Blast, Peaceville), valamint zenekarok, melyekkel a fanzine szerkesztők tartották a kapcsolatot.
Kapcsolataik gyakorlatilag behálózták a világot, hiszen egy-egy lapban finn, svéd, norvég, francia, holland, chilei, amerikai, német stb. zenekarokról illetve azok demóikról lehetett olvasni, melyeket a szerkesztők közvetlenül az adott zenekartól kaptak meg. Az említett kiadók közül a Metal Blade34 a Peaceville35 és a Nuclear Blast36 még léteznek, míg a többi két cég már nem működik.
A fanzine-eken kívül a kisebb underground kiadók is tiszavirágéletűnek bizonyultak. Számtalan, általában egy –vagy két- ember által irányitott és azóta természetesen már megszűnt kiadó jött létre a ’80-as években, melyek az underground szinteret hivatottak támogatni. Pl. Németországban a Hot Blood, a Scratchcore, a Gama vagy az Aaarrrggg Records Angliában a Shatter Records, Olaszországban a Disco Magic vagy az Egyesült Államokban a Combat, a New Renaissance és a Torrid Records.

3.3 A fanzine-ek előállítása, a fanzine színtér résztvevői a ’80-as években

A hazai és nemzetközi fanzine-ekben a szerkesztőkön kívül külsős egyének illetve az akkori underground színtéren tevékeny részt vállaló zenészek is közreműködtek, mintegy a fanzine kultúrát, a fanzine közösséget, magát a heavy metal zenét támogatandó és népszerűsítendő.
Hazánkban ilyen volt többek között a gyöngyösi Answer, melyet a főszerkesztő Szabó Ákos mellett a Plague együttes egykori dobosa Orosz József37 hozott létre, Angliában a Phoenix Militia, melyet az egykori Napalm Death, később Carcass, jelenleg pedig Firebird gitáros Bill Steer38 készített, míg az Egyesült Államokban a Whiplash fanzine, amely az egykori Heathen zenész, a tavaly tragikus körülmények között elhunyt Sam Kress kezei körül került ki39.
Ami az akkori fanzine-ek készítésének módját illeti –lévén számítógép még nem volt- egy speciális eljárással készültek a fanzine-ek: az úgy nevezett “cut and paste” technikával. Cut and paste: „vágd ki és illeszd be” – lényegében rokon értelmű a „D. I. Y.”, azaz csináld magad kifejezéssel. Ennek a technikának/technológiának az volt a lényege, hogy mivel az amatőr újságírásnak, újságíróknak, tehát a fanzine készítésnek és készítőknek régen, a ’70-es években illetve idehaza a ’80-as évek közepén/végén a nem állt rendelkezésükre különböző, abban a korszakban professzionálisnak számító eszköz (a számítógép megjelenésével ez a nehézség kiküszöbölődött), így a fanzine szerkesztők csak az ollóhoz és a ragasztóhoz tudtak nyúlni, ha egy jó képet, logót vagy bármi mást be akartak egy újságoldalra helyezni. Ha egy fanzine pl. egy Destruction –vagy egyéb- interjút akart csinálni és az interjú megvalósult, de nem volt hozzá logo, esetleg kép, a szerkesztők elővettek egy Metal Hammert, –ha volt rá lehetőségük, akkor egy nyugati rock magazint- egy posztert vagy egy kazettaborítót, lefénymásolták onnan kivágták a kellő logót és beragasztották az interjú fölé a géppapírra. Sok esetben a fanzine szerkesztők saját kezűleg rajzolták meg a zenekari logókat és azt mellékelték az interjúk mellé40.

Ennek alátámasztásaként álljon itt Tóth Tamás a Metal Attack/Rattle Inc. egykori szerkesztőjének nekem írt levele:
„Bencsik Tibi (Benjoe) barátommal egri főiskolásként indítottuk el ezt a fanzine-t, 1988 őszén. Apropója egy budapesti Monsters of Rock fesztivál volt, aminek egyik napján a Metallica, a másikon a Kiss, a harmadikon nem tudom, ki lépett fel. Én a Metallicán voltam, Hetfieldéket a koncert napján néhány másik rajongóval együtt a Gellérthegyen utol is értük (dedikálás, fényképezkedés stb.). Benjoe a Kiss-en volt; ebből a két koncertbeszámolóból indult ki minden. Igyekeztünk havonta megjelenni, a lap - úgy emlékszem - 19 számot élt meg, és 1990-ben hagytam abba a szerkesztését - akkor már egyedül, mert Benjoe életében a családja vette át a főszerepet.
Kezdtetben mindent ketten csináltunk, később lettek külsős munkatársaink is - köztük Frőlich Tomi is. Volt a lapban vélemény rovat, lemezkritika, koncertbeszámoló, zenekar ismertető, néha egy-egy interjú is, és fordítottunk is cikkeket, nem mindig a legfrissebb külföldi szaklapokból. A képeket is azokból vágtuk ki. A lap "mesterpéldánya" A/4-es lapokra készült, írógéppel, néha még illusztráltuk is - így utólag, főleg, hogy ma is újságíróként dolgozom, nagyon gyermetegnek tűnik az egész. Persze azért becses kincseim között tartom számon a lap példányait. Volt egy képregényünk is az utolsó oldalon, ahol egy rocker, Alby kalandjait követhették nyomon az olvasók.
A nyomdász ebből készített egy A/5-ös formátumú, fekete-fehér lapot 200-300 példányban, amit a budapesti heavy metal profilú lemezboltokban terítettünk. Az árára már nem emlékszem. Az első nevet (Metal Attack) idővel elég sematikusnak találtuk: ez is, és az új név is Benjoe ötlete volt”41.

3.4 A heavy metal színtér “árnyoldala”

A hazai fanzine- és rocktársadalmat alaposan megrázták az 1990-ben, Mezőkovácsházán történt sátánista gyilkosságok, mellyel a hazai sajtó, rádió és televízió sokáig foglalkozott. A fanzine szerkesztők (pl. Rattle Inc., Feszültség, Brutal Metal) egy emberként határolódottak és zárkóztak el az esettől, emeltek szót a borzalmas tettek ellen.
Minthogy az E. Z. L. egy példányát megtalálták a gyilkosnál a fanzine betiltásra került. A betiltás másik oka az volt, hogy a fanzine leközölte az Evil Dead együttes „Annihilation of civilization” korongjáról származó „Parricide”42 dalt és az elkövetett rémtettek hasonlítottak a szerzeményben leírtakra.
Természetesen rossz fényt vetett az eset a hazai fanzine és heavy metal színtérre, de le kell szögezni, hogy egyiknek sem volt köze a gyilkosságokhoz, azaz nem terheli őket felelősség. A Rattle Inc. egykori szerkesztői szerint „még kevésbé hibás az a sajtótermék, amely a dalszövegeket információközvetítés gyanánt közli le”. Azt tartották egészségtelennek, bizonyos mértékben veszélyesnek, „mikor egy lap az ilyen ideológiát helyezi előtérbe a műfajnak, tehát a heavy metal zenének, heavy metal kultúrának sötét oldalát domborítja ki”43.
A Rattle Inc. szerkesztői megemlítették, hogy „tizenéves korban szinte természetes a vonzódás a titokzatos és tiltott dolgok iránt, de ez még nem jelenti azt, hogy minden Venom és Bathory fanatikus potenciális tömeggyilkos lenne.
Ez a negatív beállítottság egy folyamat eredménye, a család, a környezet hatása, melyek elől a meghasonlott fiatal a dekadenciába menekül, a szembenállást választja, sokszor szélsőséges módon. És ha baj van kit hibáztatnak? Azokat, akik közé jutott és nem azokat, akik idejuttatták”44.

3.5 A demokrácia elnyomása a heavy metal színtéren – PMRC

Azonban nemcsak nálunk, hanem külföldön is kipellengérezték a heavy metal műfajt, mégpedig az Amerikai Egyesült Államokban. Létrejött egy olyan szervezet, amely a heavy metal romboló, a fiatalokat önmagukból kifordító hatását hangsúlyozta. Az Amerikai Egyesült Államokban 1985-ben megalakult a PMRC (Parent’s Musical Resource Center), azaz a Szülői Zeneforrás Központ. A szervezetet, amely a heavy metal zene és színtér (beleértve a zenészek, kiadók, együttesek, fanzine-ek és nem utolsó sorban rajongók) teljes eltörlése, megszüntetése céljából jött létre, négy washingtoni politikus felesége hívta életre: Tipper Gore, a későbbi alelnök Albert Gore felesége, Susan Baker, a pénzügyminiszter James Baker felesége, Pam Howar, egy washingtoni ingatlanügynök Raymond Howar felesége és Sally Nevius, Washington város tanácsának elnökének John Nevius felesége45.
A hölgyek, mint „washingtoni feleségek” voltak ismertek, amely jelző férjeik, a kormánnyal kapcsolatos összeköttetéseire, kapcsolataira vonatkozott.
A PMRC megalapítása azzal kezdődött, hogy Tipper Gore és lánya Karenna, 1984 egyik december reggelén bevásárló körútról tértek haza, melynek alkalmával Tipper vett egy példányt a „Purple Rain” –magát a dalt Prince írta és játszotta- című film zenéjét tartalmazó lemezből. Ahogy hazaértek, azonnal feltették a lemezt, de amint az ötödik dalt, a „Darling Nikki”-t hallgatták, Gore-ék szemléletes utalásokat hallottak a maszturbációra vonatkozólag és Tipper szerint „megijedtem és nagyon dühös lettem”. Tipper Gore ezután számtalan zenei videót kezdett el nézni, többek között a Van Halen-től a „Too hot for teacher”-t, a Scorpions-tól a „Rock you like a hurricane”-t valamint a Mötley Crüe-től a „Looks that kill”-t. Lesokkolta őket, hogy a videókban milyen mennyiségben fordul elő a szex és az erőszak. Azt mondták, hogy „a képek megijesztették a gyerekeimet, megijesztettek engem”. Az ábrázolt szex és erőszak túl sok volt ahhoz, hogy el tudjuk viselni.
Tipper Gore szerint a PMRC azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet arra a divatos jelenségre, hogy a dalszövegek szexuális tartalommal bírnak, kifejezetten erőszakosak vagy az alkohol és kábítószer fogyasztást dicsőítik. A PMRC azon a véleményen volt, hogy az eltelt három évtizedben a rock zene hozzájárult a 16-24 év közötti fiatalok erőszakos nemi közösülésének és öngyilkosságának egyre növekvő számához. (Magyarul ezek a derék hölgyek a rock’n’roll zenét vonják felelősségre). Ugyanakkor felismeri, hogy több oka is van ezeknek az eseteknek. A rock zene és az öngyilkosság közötti kapcsolat egyértelmű, mert néhány zenész valóban úgy tűnik, hogy bátorítja a fiatalokat az öngyilkosságra. A PMRC három dalt használt fel, hogy alátámassza állítását: a „Suicide solution”-t Ozzy Osbourne-tól, a „Don’t fear the reaper”-t a Blue Öyster Cult-tól és a „Shoot to thrill”-t az AC/DC-től.
Tipper Gore véleménye szerint ez a változás az ideális családmodell megváltozásával együtt jelentkezett. Azáltal, hogy az ideális családmodell megszűnt, meggyengült a gonosszal szembeni ellenálló képességünk.
Mivel a mai gyerekek életéből -1985-öt írunk ekkor- hiányzik az előző generációk stabil családi háttere, ezért sokkal sebezhetőbbek azokkal a szerepmodellekkel és erős személyiségekkel szemben, akik a saját családjaikon kívül állnak. A Tipper Gore által képviselt álláspont alapján, a család az erkölcsi biztonság forrása, miközben a népszerű zene, pl. rock és heavy metal zene, azoknak a világ ifjúságát fertőző, mérgező gondolatoknak a forrása, amelyeket nem tudnak helyesen kezelni.
A PMRC első hivatalos intézkedése az volt, hogy hivatalos levelet intézett az Amerikai Lemezgyártó Vállalatok Szövetségéhez (Recording Industry Association of America – RIIA), felszólítva a lemez gyártókat, hogy léptessenek életbe megszorításokat, esetleg irányvonalakat megszabva és/vagy korhatár szerinti besorolást kidolgozva, mint ahogy az a filmiparban, a filmekre jellemző. A levelet húsz befolyásos washingtoni üzletember és politikus felesége írta alá és szentesítette. A politikusok közül legalább négyen olyan bizottságokban dolgoztak, akik meghallgatják a házi felvételt szabályozó törvény körüli vitákat, amelyeket, hogy ha meghoznak, akkor nem lesz az embereknek megengedett az otthoni zenei és video felvételek készítése. (Demokrácia felső fokon!).
A RIIA úgy vélte, hogy a zeneipar dollár milliókat veszít évente az eladatlan termékeik által. A RIIA nagyon is érdekelt volt a PMRC javaslatában. Öt hónappal később több mint 150 újság, lap és különböző, népszerű televíziós show foglalkozott a zenei vitáról. Később, 1985-ben a PMRC nyilvánosságra hozta a „mocskos tizenöt” („Filthy Fifteen”) listáját, amely a fentebb vázolt típusú zenét tartalmazta, amelyet betiltva akartak látni. A teljes lista az alábbi dalokat tartalmazta:
- Prince: „Darling nikki” (szex és maszturbáció)
- Sheena Easton: „Sugar walls” (szex)
- Judas Priest: „Eat me alive” (szex)
- Vanity: „Strap on robbie baby” (szex)
- Mötley Crüe: „Bastard” (erőszak)
- AC/DC: „Let me put my love into you” (szex)
- Twisted Sister: „We’re not gonna take it” (erőszak)
- Madonna: „Dress you up” (szex)
- W.A.S.P.: „Animal (f..k like a beast)” (szex)
- Def Leppard: „High n dry” (kábítószer és alkohol fogyasztás)
- Mercyful Fate: „Into the coven” (okkult)
- Black Sabbath: „Trashed” (kábítószer és alkohol fogyasztás)
- The Mary Jane Girls: „In my house” (szex)
- Venom: „Possessed” (okkult)
- Cindy Lauper: „She-bop” (szex és maszturbáció)
Megjegyzem, fogalmam sincs, hogy milyen szempontokat vettek figyelembe a hölgyek a lista összeállítása során, hiszen ilyen alapon több tucat lemezt, dalt illetve művészt tehettek volna „fekete listára”. A Twisted Sister „We’re not gonna take it” című dalának mellesleg semmi köze az erőszakhoz, ellenben a csapat 1984 legnagyobb heavy metal himnuszát írta meg. Látszik a lista alapján, hogy a hölgyeknek fogalmuk sem volt a heavy metalról, a heavy metal színtérről, a szervezet létrehozása abszolút felesleges és értelmetlen volt, megalakítását az ég világon semmi sem indokolta.
A Nemzeti Szülő Tanár Egyesület (National Parent Teacher Association – PTA) elsőként szólította fel a zeneipart, hogy tegyen címkét a lemezre, szalagra, kazettára és ezzel a tulajdonosok különböztessék meg az anyagokat, amelyek profán, szexuális, erőszakos vagy vulgáris tartalommal bírnak. A PTA nyomatékosította, hogy ők egyszerűen csak azt akarták, hogy a lemezvásárlás ne legyen zsákbamacska, azaz a lemez vásárlót ne érje meglepetés a lemez megvétele után. Hatvankettő meghívott lemeztársaság közül csak hét válaszolt, viszont egyetlenegy sem írta alá a beleegyező nyilatkozatot.
A PMRC célja meglehetősen egyszerű volt: minél nagyobb média figyelme, annál nagyobb nyomást rakhatnak az RIIA vállára. A Washington Post, egy 1985-ös száma alapján Susan Baker és Tipper Gore kiadott egy hat pontból álló nyilatkozatot:
1. a borítón legyen kinyomtatva a szöveg
2. legyen bemutató példány a lemezből az árusító helyen
3. hozzák létre a lemezek, filmekhez hasonló korhatár szerinti besorolását
4. hozzák létre a koncertek látogathatóságát szabályozó korhatár szerinti besorolást
5. fogalmazzák újra azon előadók szerződését, akik erőszakos és szexuális tartalmú viselkedést tanúsítanak a színpadon
6. hozzanak létre állampolgári és lemeztársasági média figyelőt, amely nyomást gyakorolna a sugárzóra és nem engedné sugározni a „megkérdőjelezhető tehetségeket”.
Manapság a PMRC jelentősége drasztikusan visszaesett. A rap és heavy metal zene fokozatosan beépült, beszivárgott a mainstream Amerika ízlésébe, ezáltal csökkentve saját jelentőségét, önállóságát. Az Amerikai Egészségügyi Szervezet (American Medical Association), az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics), a PTA, törvényhozó testületek és számos országos egyház és iskola megállapodásának, valamint egy 1998 januári elvetélt kísérlet következtében a szervezet „Parents”-ről „Partners”-re változtatta nevét és napjai megszámláltattak.
Egy nem régen fogalmazott személyes levélben kifejtették, hogy a korlátozott tőke és tagság miatt többé nem tehetik meg, hogy hírleveleiket publikálhassák. Következésképpen céljaikat megváltoztatták, azt állítva, hogy forrásközpontként működnek az oktatás számára, erősíti a köztudatban a zene hosszú távú, jótékony hatását az egészségre és a kreatív gondolkodásra, önbecsülésre. A PMRC, esete ellenére, elérte az általános érvényű Parental Advisory (szülői kuratórium/felügyelőség) matrica eredeti célját46.

3.6 A fanzine-ek formátuma

Fanzine-ek megjelenési formáját illetően különböző prezentációs formátumok vannak. Többségük A4-es formátumban jelenik meg, de vannak A3 és A5 méretben megjelenő fanzine-ek is. Néhányuk színes borítót használ fel azért hogy jobban kitűnjenek az elsősorban fekete-fehér fénymásolt borítós fanzine-ek közül47.

3.7 Szerzői jog kérdése a fanzine-ek esetében

A szerzői jog hagyományos és klasszikus értelmében úgy nyilvánul meg a fanzine-eknél, hogy minden, a lapban közölt információ, cikk, interjú illetve recenzió a készítők, szerzők szellemi termékei.
Jogvédett lapokról beszélünk abban az értelemben, hogy konkrét személy vagy személyek a fanzine-ek létrehozói, azonban semmilyen kiadó vagy üzleti érdekeltség sem áll a fanzine-ek mögött48.
A szerkesztők körében azonban gyakran előfordul, hogy szóbeli megállapodás keretén belül hozzájárulnak ahhoz, hogy felhasználhatják egymás interjúit, információ cserét bonyolítanak le a színtéren bekövetkezett változásokról, aktualitásokról és azt közzé teszik kiadványaikban49. A fanzine-ek tartalmazzák olyan hozzájárulók, barátok, ismerősök névsorát, akik segítséget nyújtottak a kiadvány létrejöttéhez50.

3.8 Reklám a fanzine-ekben

Amíg a kereskedelmi magazinok reklámbevételre tesznek szert a kiadók, támogatók, jóvoltából, addig a fanzine-ek a szerkesztők és a kiadók között létrejött kapcsolatból kovácsolnak tőkét. A fanzine-ekben a reklám az underground kiadók kiadványainak bemutatására szorítkozik, mely a fentebb említett kapcsolat gyümölcseként jön létre. Egyes fanzine-ekben a kiadók minimális összeget fizetnek egy-egy reklám megjelentetéséért, az így befolyt összeget pedig visszaforgatják a lap előállításába51.

Azonban általánosan bevett szokás, hogy a kiadók megjelenés előtt álló anyagaikból promóciós csomagokat küldenek a fanzine szerkesztőknek, kritika, recenzió írás céljából, akik a megjelent fanzine egy példányát küldik cserébe a kiadónak. A reklám egy másik formája, hogy vagy magával a kiadóval vagy a kiadónál lévő zenekarokkal készítenek interjút a fanzine-ek52.

4. A HAZAI FANZINE KULTÚRA A ’90-ES ÉVEKTŐL

Habár a heavy metal muzsika csillaga a ’90-es évek közepe fele leáldozott, a fanzine szerkesztési hullám folytatódott, sőt az ezredforduló elejéig komoly heavy metal fanzine színtér létezett itthon. A számítógép megjelenésével és igénybevételével igényesebb szerkesztésű és kiállítású fanzine-ek jelentek meg itthon, melyek tartalmilag már fejlettebbek voltak, mint „előfutáraik”.
Megjelentek a színes, nyomdai úton előállított fanzine-ek, az oldal szám ugrásszerűen növekedett, sőt pár lap (pl. Lamentation, Nightwalk, Transylvanian Damnation53) már angol nyelven jelent meg.
A fanzine-ek, a fanzine szerkesztők közötti barátságot, összetartást hivatott szimbolizálni az 1991-ben Gödöllőn54 illetve Szegeden55 megrendezésre kerülő fanzine találkozók. A gödöllői találkozóval ellentétben, a szegedin a punk fanzine-ek szerkesztői is képviseltették magukat, mely a punk és heavy metal zene közötti tátongó űr betömését hivatott szolgálni. A találkozókon a további együttműködésről, a baráti szálak szorosabbá fűzéséről is volt szó illetve az akkori fanzine színtér elemzése került terítékre valamint az akkori sajtó „metal nagyhatalom” monopóliuma ellen emeltek szót. A találkozó végét pedig egy közös buli koronázta meg, ahol a szerkesztők jót ettek, ittak és beszélgettek.
A ’90-es években a hazai underground metal fanzine színtér nem esett vissza, ugyanazzal a lendülettel dolgozott, mint a ’80-as években. Továbbra is jelentek meg, a metal színteret támogató lapok, a megszűnt fanzine-ek –pl. Brutal Metal, Pulling Teeth, Feszültség, Rattle Inc.- helyét újabbak vették át, pl. Brutalistic Creation, Fester, Underground, Thunder ’n’ Grind illetve a Stygian Shadows.

4.1 A Stygian Shadows fanzine története

A Stygian Shadows fanzine 1996-ban került a hazai underground metal élet vérkeringésébe. A lap életre hívója és szerkesztője Fodor László, egy főváros környéki faluban lakó fiatalember, egyedül állt neki a lap szerkesztésének, példaként pedig az akkoriban megjelent, de azóta már megszűnt fanzine-ek – pl. Stiff and Cold, Stroke, The Beautiful Cry Of The Ancient Flames - szolgáltak. Fodor László célja a fanzine megalapításával a black metal színtér, a black metal szellemiségének ápolása volt, mely tevékenység és cél a mai napig is tart.
A lap első száma 1996. augusztus 30.-án látta meg a napvilágot. Hagyományos írógéppel, fénymásolás útján készült, 60 oldalas lap lett az első szám. A fanzine kiállítása mind külsőleg, mind belsőleg a ’80-as évek végén/’90-es évek elején létrejött és működött fanzine-ek kiállítását idézte, a munkát – tördelés, design, tipográfia, interjúk, kritikák, recenziók stb.- pedig egyedül végezte Fodor László. A tartalmat illetően interjúk és kritikák alkották a lapot. A CD és demó kritikák nem különültek el külön egymástól, a rovat pedig a Sulpherous Scourges (kénköves istencsapások) nevet kapta. A későbbi lapokra jellemző fanzine és bakelit kritikák ebben a lapszámban még nem szerepeltek. Ahogy az korábban bevett szokás volt, egy-egy interjú rövid biográfiát is tartalmazott az adott zenekarról illetve szövegfordítás is olvasható a lapban. A zenekari és kiadói kapcsolatok közlése az adott zenekarral készített interjú illetve kritika végén olvashatók. Mindent egybevéve a 10-12 évvel ezelőtti igényeket kielégítette a fanzine56.
A lap második száma 1997. június 7.-én jelent meg 64 oldalon. Az első számhoz képest valamelyest fejlődést tükröz a lap, az előállítás megegyezik az első szám előállításával. A szerkesztő munkáját egy interjú erejéig a szintén diósdi illetőségű Rom Csaba (évek óta a budapesti Sin Of Kain57 együttes billentyűse-alapítótagja) segítette. Megváltozott a lap logója, melyet egy szombathelyi fiatalember Horváth „Winter” Roland követett el.
A második szám is a ’80-as évek végét/’90-es évek elejét idézi (ez már elektronikus írógéppel készült), jobban mondva, az akkori korban megjelent fanzine-ekre utal. Tartalmilag annyi változás történt, hogy ettől a számtól jelentek meg bakelit hanghordozókról írott kritikák, mely a főszerkesztő, a bakelitek iránti rajongásából következett és amely a mai napig, a fanzine fő profilja. Fontos megjegyezni, hogy a kiadványok értékelését a főszerkesztő 1-10 terjedő skálán értékelte. Az első számmal ellentétben a második szám nem tartalmaz tartalomjegyzéket, ellenben a biográfiák, szövegfordítások megmaradtak. Az interjúk eseténél a kérdések feketével, félkövér betűtípussal szedettek, míg az első számban mind a kérdések, mind a válaszok ugyanazon betűtípussal kerültek leközlésre. A második számtól kezdve kerültek bemutatásra az underground metal színtéren dolgozó és tevékenykedő kiadók, melyek a kiadó zenekarait illetve kiadványait reklámozza valamint, amelyek a kiadó és a főszerkesztő között létrejött baráti kapcsolatokon alapulnak. Ez volt az első olyan szám, amely már a számozást is tartalmazta, noha a kibocsátott példányszámról nincs információ a lapban (kb. 150 fogyott belőle) 58.
A fanzine harmadik száma 1998 januárjában jelent meg. Az első két számhoz képest a minőségi fejlődés még nagyobb, a lap már számítógéppel, de még fénymásolás útján történő sokszorosítás által került előállításra és 48 oldalon jelent meg. A szerkesztő munkáját egy francia származású fanatikus, Daniel Botta segítette, akinek a tevékenysége interjúkészítésre és hanghordozók kritikájára szorítkozott, a tipográfiai előállítás továbbra is a főszerkesztő kezében volt. Az első két számhoz képest megjelentek a margók, azonban elmaradt a tartalomjegyzék, csakúgy, mint a biográfiák és a szövegfordítások. Minden szempontból – tipográfia, tartalom, előállítás - igényesebb lapot kaptak a rajongók az első két számhoz viszonyítva, mind az interjúk, mind az ismertetők hosszabbak, mélyebbek lettek, mint az első két szám esetében. Az egyes hanghordozók – CD-k, bakelitek, kazetták - bemutatása még mindig nem különült el egymástól, más fanzine-ekről sem lehetett még olvasni a harmadik számban.
A hanghordozókról alkotott véleménynyilvánítás ezúttal is 1-10 terjedő skála alapján történt, mely mind a mai napig jellemzője a fanzine-nek. Csakúgy mint a második szám, a harmadik esetében is található számozás59.
A Stygian Shadows korai pályafutásának életében (1996-2000 között) a legigényesebb, legszebb előállítással az 1999. februárjában, 80 oldalon megjelent, negyedik számmal lehetett találkozni. A főszerkesztő munkáját a már nem létező szegedi Necromancy Productions tulajdonosa, Detki Zsolt segítette, aki a kiadásért volt felelős, míg munkatársként a szlovákiai Osiris Productions tulajdonosa, Julius Gál, azaz Gál Gyula közreműködött. Az impresszum a korai szokásoktól eltérően az utolsó oldalon olvasható. Az első három számhoz képest a betűhasználatban következett be a leglényegesebb változás, hiszen minden interjú más-más betűtípussal készült, kizárólag a bakelit és CD kritikák íródtak ugyanazon betűtípussal. A kritikák esetében, ez alkalommal a demó kritikák kimaradtak (mivel Detki Zsolt számítógépes bénázásának köszönhetően az összes elveszett!), míg a bemutatásra kerülő zenekarok nevei gót betűvel íródtak. A kivesézésre szánt hanghordozók többségénél a lemezborítót ábrázoló fotók is láthatók, emelve-növelve a lap és az ismertető élvezeti értékét. A CD és bakelit kritikák itt már elkülönültek egymástól, nem ömlesztve jelentek meg, mint az első három szám esetében60.
Amennyire igényes volt a negyedik szám, annyira mélypontnak számít az 1999. szeptemberében, 56 oldalon megjelent ötödik szám. A kiadás és a megjelentetés körüli hibákat nyomdai malőrök, emberi mulasztások okozták, a lap ezért nem érte el színvonalában a harmadik és negyedik szám nívóját. A lap nem tartalmaz lapszámozást, az impresszum az utolsó oldalon olvasható, azonban a zenekari és kiadói kapcsolatok már külön lettek feltűntetve. Az interjúk ezúttal is eltérő betűtípusokkal íródtak, mindössze egy biográfia olvasható. Egyes interjúk esetében a kérdéseket sötét, félkövér betűkkel emelte ki a főszerkesztő. A margókat különböző non-figuratív rajzok szolgáltatják. Ettől a számtól kezdve különültek el a CD, demó és kazetta album illetve bakelit lemez kritikák és az ötödik szám volt a legelső, amely jómagam interjúit és kritikáit is tartalmazta.
Az ötödik szám volt az első (egyben az utolsó is), melyhez kazetta-válogatás is járt, de ezek darabszáma korlátozott volt61.
A kazetta és CD mellékleteket illetően, több fanzine is hasonló mellékletekkel látja el példányait. A CD vagy kazetta melléklet az adott számban felvonultatott és meginterjúvolt zenekarok friss vagy eladdig kiadásra sosem került felvételeit tartalmazza. Az adott dalokhoz való hozzáféréshez, azok felhasználásához, közzétételéhez, a szerzői jogvédelem miatt, mind a zenekar, mind a kiadó engedélyére szükség van, amely legtöbb esetben szóbeli, ritkán írásbeli, inkább bizalmi egyezségen alapuló „szerződés”. Mivel a fanzine-ek meghatározott példányszámban megjelenő, kereskedelmi célokat szem előtt nem tartó lapok, a dalok, a fanzine-ek mellékleteként történő megjelentetését, sem a zenekarok, sem a kiadók nem kötik anyagi kötelezettséghez. Egy-egy dal közzétételéhez, megjelentetéséhez az adott kiadó és/vagy zenekar valamint a fanzine szerkesztő között fennálló baráti viszony, illetve szóbeli vagy írásbeli megállapodás is elégséges. A CD melléklet előnye, hogy az olvasó a hallottak alapján – főleg, ha nem ismeri - betekintést kap, kaphat egy adott zenekar munkásságából és eldöntheti, hogy az adott hanghordozót megveszi avagy sem, támogatja a csapatot vagy sem. Az elkészült, CD melléklettel ellátott lapokból a szerkesztők promóciós példányokat küldenek az adott kiadónak vagy zenekarnak, mintegy kompenzálva a dalok felhasználásának és közzétételének lehetőségét illetve a kiadó és zenekar valamint a fanzine szerkesztő között kialakult baráti kapcsolatok ápolását.
A Stygian Shadows hatodik száma, mintegy két és fél éves szünet elteltével 2002 februárjában, 72 oldalon, már számítógépes technika felhasználásával jelent meg. A lap az addig eltelt időben a világhálón volt olvasható a www.stygianshadows.hu címen. Az oldal karbantartását a dunaújvárosi illetőségű Tesstimony62 zenekar basszusgitárosa Forray Tamás látta el, amely kooperáció a zenész illetve a főszerkesztő évek óta tartó barátságán alapult. Az internetes megjelenés okai egyfelől a lap és a metal színtér iránt mutatkozó gyenge kereslet és a lapelőállítás költségeinek magas finanszírozásából fakadt.
A hagyományos, nyomdai úton előállított formátumhoz való visszatérés egyes-egyedül a főszerkesztő döntése volt, aki „belátta, hogy ez az igazi formátum és folytatja, ameddig energiával és pénzzel bírja”. A főszerkesztő munkáját két szerkesztő, Varga Ádám és jómagam, Dávid László segítette. A hatodik volt az első szám, amelyben az interjúk kronologikusan, abc sorrendben követték egymást. Az oldalak újra kaptak számozást, ellenben a margók túl vastagok lettek a nyomdai problémák következtében. Az impresszum újra az első oldalon kapott helyet, csak úgy mint a tartalomjegyzék, amely a harmadik, negyedik és ötödik szám esetében kimaradt. A zenekari és kiadói kapcsolatok jegyzéke külön oldalon, az interjúk után kigyűjtve kerültek a lapba. A hanghordozó (CD, bakelit és kazetta) és fanzine kritikák egymástól elkülönítve szerepelnek. A minőség rovására ment, hogy egyes kritikák csak félig olvashatók, mely a nyomdai előállítás során előfordult hibákból és a vastag margók miatt adódtak63.
A hetedik szám 76 oldalon, 2002 decemberében látott napvilágot. A margók ugyanúgy feketék, mint a hatodik szám esetében, de vékonyabbak. Az interjúkat illetően a kronológia megmaradt, míg a bakelit, CD és demó kritikák már az interjúk közé ékelődve, szintén a kronológia szem előtt tartását jelentek meg. A kritikák esetében a maximális osztályzattal, azaz 10 ponttal jutalmazott korongok félkövér betűvel szedettek, ezáltal is jobban rájuk irányítva a rajongók figyelmét. Csak úgy mint a negyedik szám esetében, a zenekarok nevei gót betűkkel, míg a kritikák hagyományos, times new roman betűtípussal íródtak. A hetedik számtól új, azóta is működő rovattal bővült a Stygian Shadows, amelynek neve Ősi Lemezek. A rovat funkciója, hogy a fiatalabb rajongóknak bemutassa a metal színtérre legfontosabb hatású, 15-20 évvel ezelőtt megjelent albumokat, melyek egyben a szerkesztő legkomolyabb, legfontosabb hatásai közé is tartoznak. A számozás ezen számnál tért vissza, a fanzine 300 példányra limitálva került forgalomba64.
A nyolcadik szám 2003 telén jelent meg 73 oldalon, melyet a főszerkesztőn, Fodor Lászlón kívül jómagam szerkesztettem, mivel Varga Ádám tanulmányaira hivatkozva elhagyta stábunkat. A nyolcadik szám óriási fejlődést, előrelépést mutat az addigi számokhoz képest, ahogy a főszerkesztő erre a bevezetőben utal is „ez a szám szerintem előrelépés még az előzőhöz képest is”. „Az elmúlt hónapok során sokat fejlődtem az újság kivitelezéséhez használt program kezelésében és jobban kifejezésre tudtam juttatni általa az ötleteimet”. A margók sokkal vékonyabbak, mint az előző két szám esetében, így a hely kihasználás jobb lett. Mind a rovatok (interjúk, hanghordozó kritikák, ősi lemezek), mind azok kronológiája, tematikája változatlan maradt. Az újság történetében ekkor bukkant fel először az ISSN szám, mely a HU ISSN 1589-5114 volt. A hetedik számmal ellentétben ez a szám már 333 példányban került megjelenésre65.
A Stygian Shadows történetében a legvastagabb, legtöbb interjút és kritikát felvonultató, úgymond a leginformatívabb szám a 2004 telén, 124 oldalon megjelent, összevont kilencedik-tizedik szám. A lap történetében ez volt az első alkalom, amikor az olvasóknak szánt bevezetőt jómagam írtam. A mennyiség egy kicsit a minőség rovására ment, amely azonban nem a mi, hanem a nyomda hibája volt, melyek a levilágítás alkalmával történtek. A sötét háttér miatt néhány kritika és interjú az olvashatatlanság határát súrolta, sőt az Unleashed interjú annyira olvashatatlan lett, hogy azt fénymásolni kellett és mintegy mellékletként jelent meg a lapban. Egy A/3-as, fekete/fehér poszter tartozott a kiadványhoz, melyre példa először a második szám kiadásánál volt. Mindmáig ez a legvastagabb hazai fanzine a metal színtéren, sem azelőtt, sem azóta nem jelent meg ilyen tömör és tartalmilag gazdag lap Magyarországon. Az előző számhoz hasonlóan, a dupla kiadvány is tartalmazta a fentebb leírt ISSN számot. A kilencedik-tizedik szám újra 300 példányban került előállításra66.
A 2005 nyarán, 96 oldalon megjelent tizenegyedik szám a lap újkori, már számítógéppel történt elkészítésének történetében az egyik legigényesebb, tipográfiailag legszebb kiállítású száma.
A fanzine ezúttal már 400 példányban került kiadásra és tartalmazta az ISSN számot is. A bevezetőt ezúttal is jómagam írta. Az addig használt és Horváth Roland által készített logót egy új váltotta fel, melyet a belga illetőségű Christophe Szpajdel követett el, amely csupán az impresszumnál szerepelt, a címlapon mindig is a Winter által készített logo volt. A tizenegyedik szám is tartalmazott egy fekete/fehér A/3-as posztert. Az előző számokhoz képest újdonságot jelentett, hogy a lap digitális nyomdai úton került előállításra67.
2006-ban a jubileumi, tizedik évfordulójához érkezett a Stygian Shadows, melyet az ugyan ezen év tavaszán, 52 oldalon, 333 példányban megjelent tizenkettedik számmal ünnepelt meg. A főszerkesztő döntése alapján egy új koncepciót próbáltunk megvalósítani, melynek értelmében, négyhavonta, 52-56 oldalon jelentkezik a Stygian Shadows. Sajnos ez a koncepció rövid úton megbukott, köszönhetően a relatív érdektelenségnek, a hazai színtér nem tud eltartani egyetlen, ilyen gyakorisággal jelentkező újságot sem. A rovatokat illetően, a CD, bakelit és kazetta kritikák mellett, DVD ismertetők is helyet kaptak. A lap kiadását az egri illetőségű Terranis Productions68 tulajdonosa Gábor Tamás vállalta fel, aki egyben stábunk tagja is lett. A fanzine CD melléklettel került forgalomba, mely a „Voices from the styx” címet viselte69.
Az idei 2007. évben pedig elérkezett a Stygian Shadows a tizenharmadik-tizennegyedik számához, mely a 2004-ben megjelent kilencedik-tizedik számhoz hasonlóan szintén egy összevont lap lett. 112 oldalas, információkban gazdag lap született ezúttal is. A lap ezúttal is hagyományos nyomdai technika igénybevételével született meg. Hasonlóan az előző számhoz, az összevont tizenharmadik-tizennegyedik szám is CD melléklettel jelent meg70.
A fanzine kivitelezését, a tartalom összeállítását, a tipográfiát, a designt, a borító kiválasztását, a tördelést a főszerkesztő egymaga végzi. Miután a lap elnyerte végső formáját a nyomdába kerül, kb. 3-4 héten belül megkapjuk a kész fanzine-t. A fénymásolással ellentétben igényesebb, tetszetősebb, szebb terméket kapunk71. (lásd 3. számú melléklet).
Az olvasók az információkhoz közvetlenül tőlünk jutnak. Az évek során mind a főszerkesztő, mind jómagam rengeteg kiadóval, zenekarral alakítottunk ki baráti kapcsolatot, ennek megfelelően napra készen rendelkezünk az információkkal. Szinte az egész világot behálózzák kapcsolataink, legyen szó Németországról, Olaszországról, Hollandiáról, Japánról vagy az Egyesült Államokról. Minthogy egy fanzine elkészítése, létrehozása sok időt vesz igénybe, így az elavult információk nem kerülnek be a lapba, azokat megszűrjük és csak a legfrissebbek, azaz a lap létrehozása előtt kb. egy hónappal befutott információk kerülnek be a fanzine-be. Az információ szerzés egyik legfőbb csatornája az internet, hiszen nagyon sok kiadó rendelkezik weblappal, így az információk könnyen és gyorsan férhetők hozzá. Azoktól a kiadóktól, melyekkel kapcsolatban állunk, promóciós csomagokat kapunk. Ez azt jelenti, hogy a megjelenés előtt álló anyagokat -kizárólag CD-kről van szó- a megjelenés előtt egy-másfél hónappal, egy információs lap társaságában kapjuk meg. Az információs lap az adott zenekarról egy biográfiát és egy diszkográfiát tartalmaz, tehát a legfontosabb illetve legaktuálisabb információkat közli az adott zenekarról. A CD-ket eredeti vagy írott formában kapjuk meg – ezt kiadója válogatja-, de a nagyobb kiadók esetében -pl. Century Media72, Metal Blade, Nuclear Blast- gyakran fordul elő, hogy az eredeti anyag vágott, lerövidített változatát küldik el a metal magazinok munkatársai számára, így védekezve az ellen, hogy az adott hanghordozó felkerüljön az Internetre és az letölthető legyen a rajongók számára.

5. A JELEN ÉS A JÖVŐ – A WEBZINE-EK KIALAKULÁSA

Az Internet elterjedése, a számítógépes technológia használata és csatasorba állítása a ’90-es évek elején kezdődött hazánkban. Eme új és korszerű technika a fanzine-eket sem hagyták hidegen és a világháló adta lehetőségeket azonnal ki is használták. Így jöttek létre a webzine-ek vagy más szóval, az e-zine-ek.
Egy bizonyos fokig elmondható, hogy a fanzine-ek egy hasonló szerkezetet hoztak létre, mint az Internet. Az Internet központi elmélete alapján, különböző mennyiségű információt tároló számítógépek kapcsolódnak egymáshoz, csak úgy, mint az információ a fanzine kultúrán belül. Úgy ahogy bármelyik weboldal megmutatja a más oldalakhoz való hozzáférhetőséget, a fanzine-ek lényeges vonása, jellemzője, hogy információt szolgáltatnak más kiadványokról, amelyet az olvasó követhet. A weboldalakhoz hasonlóan a fanzine-ek is külön szerkesztettek, de egységet alkotnak egymáshoz kötődő kapcsolataik révén. Emiatt mondható el, hogy a fanzine közösségek bizonyos szempontból mini hálózatokat képeztek Internet nélkül, ami előrevetítette a világháló közvetlen „do it yourself” (csináld magad) paradigmát.
Az Internet felhasználásának egyik módja a fanzine-ek részéről, hogy létrehoztak több olyan weboldalt, amit később vagy promócióra vagy információ közlésre használtak. A weboldal majdnem teljesen alárendeltje a papír változatnak és semmiképpen sem helyettesítheti azt. Ami a weboldalakat illeti az az, hogy a fanzine-ek nem tudnak fennmaradni az Interneten történő jelképes megjelenés nélkül. Mivel az információforrás és természetes módon a terjesztés is egyre inkább, egyre jobban nő, nagyon rossz üzletpolitikára vall, ha egy adott fanzine nem rendelkezik egy saját weboldallal, amely részletesen ismerteti a kiadvány tartalmát illetőleg a kiadványhoz való hozzáférés módját. Maga az Internet még mindig egy kicsit ismeretlen fogalom, ezért kívánatosnak tűnik, hogy legalább minimum információt közöljünk a fanzine-ek elérhetőségéről73.
A fanzine kiadók többsége is ezt a véleményt erősíti meg, azok is, akiknek nincs weboldaluk csatolva a fanzine-jükhöz és azt állítják, hogy már vagy tervezik egy honlap létrehozását vagy létrehoznák saját maguk is, amennyiben az ehhez szükséges eszközök, tárgyi és technikai feltételek rendelkezésükre állnának. Ennek az is a része, hogy az egyre növekvő fanzine kiadványok számával, bizonyos „kimaradok valamiből” érzésük támad annál is inkább, mert megvannak a konkrét terveik, hogy mit tesznek fel az Internetre. Ugyanakkor ez ellentétben áll néhány fanzine szerkesztő álláspontjával, mert a fanzine kultúrának az is része, hogy megpróbálják megvédeni álláspontjukat, ami a mainstream zenei médiával való konfrontációt hordozza önmagában. Ez az Interneten is látható: ahogy egyre több fanzine kapcsolódik az Internethez, azon kevesek, akik a hagyományos papír alapú formátumban jelentetik meg fanzine-jeiket, jobban elszigetelve érzik magukat az új média segítsége nélkül.
Néhány fanzine szerkesztő kihasználja az Internet által nyújtott lehetőségeket, mégpedig úgy, hogy olyan oldalt hoz létre, amely több mint egy promóciós eszköz, ezáltal több információt nyújt, mint a papír alapú, hagyományos formátumban megjelentetett kiadványok. Amíg a reklám weboldalak csak többletet adnak a fanzine-ekhez, addig az Internet olyan lehetőségeket tár fel, amelyeket a fanzine-ek a maguk nyomtatott formátumukban nem tudnak az olvasók rendelkezésére bocsátani. Azon fanzine szerkesztők, akik tisztában vannak a hagyományos, nyomtatott illetve a világhálón megjelentetett változatok sajátosságaival egybehangzóan állítják, hogy mindkettőnek megvan a maga előnye illetve hátránya. Miközben egyfajta fontosságot tulajdonítanak a nyomtatott kiadványhoz kapcsolódó weboldalnak, ami már lehet, hogy évek óta elérhető, ugyanakkor ezeket nem a hagyományos fanzine-ek helyettesítésére használják74.

5.1 A Ragyogás webzine

Hazánk legelső, a világhálón is olvasható, magyar nyelven íródott webzine-je az 1997-ben létrejött, székesfehérvári Ragyogás volt, melyet Kővári Gabriella, Schmidt Péter és jómagam, Dávid László alapítottak, a lap karbantartásáért pedig Takács Péter felelt. A webhelyet az azóta megszűnt Alba Internettől kaptuk ingyen és bérmentve. Csakúgy mint a nyomtatott fanzine-ek esetében a Ragyogás is tartalmazott CD és demo kritikákat, interjúkat, azonban ezek a rovatok más, speciális menükkel is kiegészültek. Ezek voltak a Csápoló (koncertbeszámolók), a Publikum (különböző, nem a metal zenével foglalkozó írások), Múltbanéző (régi, klasszikus metal lemezek ismertetése), Dalszövegek magyar aggyal (szövegfordítások), Amikor a hóhért akasztják (interjúk más fanzine készítőkkel) valamint az Archívum. Noha a Ragyogás 2000-ben megszűnt, az interneten még elérhető a www.alba.hu/ragyogas címen75. (A szakdolgozat elészülte óta már megszűnt).
„1994-95 körül már kezdett körvonalazódni, hogy micsoda hiány van és mekkora igény mutatkozik egy rock- és metalzenei underground fanzine létrehozására webes felületen. Ezt az igényt feltérképezve és érzékelve hozta létre a Stephen King legendás regényéről elnevezett Ragyogás webzine-t Kővári Gabriella, Schmidt Péter és Dávid László. Ezzel szemben a helyzet az volt, hogy én az idegenforgalmi suliban Csík Péter mellett ültem, aki bár Cure és Depeche Mode rajongó léte ellenére szóba elegyedett velem zenei kérdésekről, és kiderült, hogy ő a Foxtrend Kft-nél dolgozik, akik az AlbaNet szolgáltatói is, és eljártam hozzájuk az irodába, a Gyümölcs utcába netezni. és akkor jött egy ötlet, hogy kellene egy olyan oldal, ahol a kedvenc zenekarainkkal készített interjúk és lemezkritikák, koncerbeszámolók jelenhetnének meg. Mivel Schmidt Péterrel azidőtájt már félévtizedes kazetta- és CD-cserélő kapcsolatban álltam, és ő egyébként is írt már nyomtatott fanzine-eknek, vele egyeztetve kelt életre a dolog. Aztán jöttél te is. :-)” 76.
A Ragyogás új utat, irányt mutatott a hazai fanzine társadalomban, mintegy úttörőként jött létre, mely az Internet adta lehetőségeket elsőként használta ki heavy metal publikáció kiadásának céljából.
Több, régebben nyomtatott formátumban megjelenő fanzine tért át az Interneten történő megjelenésre, pl. a Shock77, a Stygian Shadows –ahogy azt már szakdolgozatomban említettem, csak átmeneti jelleggel működött és meg is szűnt-, illetőleg eleve csak webes felületen megjelenő, manapság is létező webzine jött létre, pl. az Eclectic78, a Fémforgács79 vagy az underground kiadói funkciót is betöltő Native Pride80. Eme Internet oldal egy Metal legendák nevű menüpontot is tartalmaz, amely a ’80-as években és a ’90-es évek elején aktív zenekaroknak állít emléket. A Metal legendák menüt az oldal és egyben a Native Pride kiadó tulajdonosa, az egri illetőségű Stauderer János és jó magam szerkesztjük.
Külföldön bevett szokás, hogy mind a papír alapú, mind az internetes fanzine egymás mellett, párhuzamosan működik pl. Carnage81, Mystical Music82, Necromaniac83 vagy a Snakepit84.

5.2 A Voices from the darkside webzine

A világhálón olvasható fanzine-ek között véleményem szerint a Voices From The Darkside85 toronymagasan a legjobb. A webzine főszerkesztője Frank Stöver a ’80-as években szabadúszóként dolgozott, nagyobb metal magazinoknak írt kritikákat, koncert beszámolókat illetve készített interjúkat, majd a ’90-es évek elején létrehozta a Voices From The Darkside fanzine-t. A nyomtatott, papír alapú lap tíz számot ért meg a lap pedig fogalommá vált az underground metal zene színterén, kultikus hírnevet vívott ki magának.
2000. december 4.-től elindult a Voices From the Darkside webzine, melynek neve a floridai Morbid Angel86 együttes klasszikus „Visions from the darkside” („Altars of madness” lemez – Earache 1989.87) dalára utal. Frank Stöver anyagi megfontolásból döntött az internetes verzió mellett. A webzine a heavy metal extrémebb stílusaira, a black, a death és a thrash metalra szakosodott, de a tradicionális, a ’80-as évekbeli heavy metal is képviselteti magát.
A főszerkesztő munkáját nemzetközi stáb segíti, hiszen a német munkatársakon kívül finn, francia, belga, orosz, amerikai, spanyol, costa ricai és magam személyében egyedüliként magyar fanatikus vesz részt a Voices From The Darkside-ban, annak munkájában. A webzine-ben kizárólag a főszerkesztő érdeklődési körébe tartozó, zenei ízlésvilágának megfelelő és a webzine profiljába tartozó interjú és kritika szerepelhet, melyeket a főszerkesztő előzetes megbeszélés, egyeztetés alapján hagy jóvá.
A webzine tartalma, azaz menüje túlmutat a nyomtatott fanzine-ek tartalmán, lehetőségein. Az olvasót tizenhét menüpont segíti a tájélozódásban.
Az updates egyfajta ízelítő az újdonságokról, egyszersmind felhívja az olvasók figyelmét a legfrissebben megjelent hanghordozókra, fanzine-ekre illetve azokról kritikát is olvashat.
A news friss zenekari, kiadói híreket, információkat bocsát az olvashatók rendelkezésére. A news menü sajátossága, hogy az idejétmúlt, lejárt információkat a főszerkesztő archiválja, így azok később is elérhetők, olvashatók.
A reviews menüben hanghordozók kritikái, ismertetői olvashatók. A kritikák informatívak, részletesek, segítik eldönteni az olvasónak, hogy megveszi-e a szóban forgó kiadványt avagy nem.
Az interviews menü különböző zenekarokkal, kiadókkal, zenészekkel illetve lemezborító készítőkkel (pl. Dan Seagrave) készített interjúkat foglalja magába.
A specials-ban főként koncertbeszámolók találhatók, de a francia Nathaniel Colas „tollából” az egykori Old Funeral gitáros, Tore Bratseth 30. születésnapi bulijáról írt beszámoló valamint a német Irgurgitating Oblivionnal készített stúdió beszélgetés is olvasható.
Az mp3 menüből különböző zenekarok dalai tölthetők le, melyek felhasználásához és közzétételéhez a szóban forgó zenekar kiadójának engedélye szükséges, egyszersmind, ízelítő jelleget töltenek be.
A tourdates menü különböző koncertek, turnék, fesztiválok időpontjait közli.
A links további három menüre tagolódik, melyeken keresztül fanzine-ek, magazinok, további webzine-ek, zenekarok/művészek illetve kiadók, terjesztők és egyéb, nem feltétlenül metal zenei honlapok érhetők el.
A search-ben az olvasók különböző információkra kereshetnek rá, úgy is mint zenekarokra, zenészekre, lemezekre, dalokra, kiadókra, kiadási évre stb. A kulcsszó beírása és a search gombra való kattintás után az olvasó megkapja az összes olyan oldalt, amelyben a keresett információ előfordul.
A playlists a webzine főszerkesztőjének és főszerkesztőinek válogatott slágerlistáját –Top 10- közli azokról a lemezekről, melyeket egy bizonyos időszakban a legtöbbször, leggyakrabban hallgattak.
A staff menü a munkatársak neveit közli. A munkatársak többsége saját fanzine-t is üzemeltet, pl. Ralf Hauber a Mystical Music, Laurent Ramadier a Snakepit, Hacker az Unholy Terror88 főszerkesztője, míg Luxi Lahtinen az Old School Metal Records89 munkatársa.
A folyamatos információ és lemez valamint egyéb kiadvány dömping gyors és naprakész feldolgozásának érdekében több külsős is részt vesz a Voices From The Darkside-ban, akiknek munkája egy-egy kritika megírására, interjú publikálására szorítkozik és nem tartoznak a webzine munkatársainak kötelékébe.
Az R. I. P. (Rest in piece – nyugodjék békében) menü az extrém illetve tradicionális heavy metal színtéren részt vett és elhunyt muzsikusok emléke előtt adózik.
A forumban a rajongók különböző metal zenei jellegű témákról, topikokról cserélhetnek eszmét.
A guestbookban, azaz a vendégkönyvben a rajongók, olvasók véleményüket írják le magáról a webzine-ről vagy a metal zene világában lezajlott legfrissebb eseményekről.
A history-ban a hagyományos, nyomtatott, papír alapú Voices From The Darkside-ok láthatók, az egyes lapok bescannelt borítói. Mivel a lapok már régen elfogytak beszerzésük nem lehetséges, a főszerkesztő nem nyomtatja őket újra. A nyomtatott lapok egyfajta kultikus hírnevet vívtak ki maguknak az undergroundban.
A contact menü révén vehető fel a kapcsolat az egyes szerkesztőkkel. Az vírus támadás veszélye miatt egy időben csak egy szerkesztőnek lehet csak írni, mégpedig egy űrlap kitöltése révén, melybe be kell írni a kiválasztott szerkesztő nevét valamint az üzenet küldőjének nevét, e-mail címét és magát az üzenetet.
A webdesign menü a főszerkesztő Frank Stöver személyes oldala, amelyben életrajza, eddigi munkái stb. olvashatók. Mivel Frank Stöver webdesigner, így a Voices From The Darkside külleme és tartalma egy az egyben az ő munkája90.
A Voices from the Darkside nem saját, hanem bérelt felülettel rendelkezik, melynek adatai az alábbi címen érhetők el: http://www.df.eu/germany/produkte/myhome/myhome-dynamic.html91. A webzine tárhelye kötött, mely 500 MB, amennyiben a főszerkesztő több helyet szeretne igénybe venni, úgy többet is kell fizetnie. A tárhelyért egy- kétévente kell fizetnie, havi kiadások nem merülnek fel a webzine-t illetően.
Frank Stöver elmondása szerint a mai világban egy alacsony példányszámban megjelenő fanzine kiadása megvalósíthatatlan a magas költségek (nyomda, postázás, sokszorosítás stb.) miatt és alig akad valaki, aki komoly összeget áldozna egy-egy fanzine-re. Ezért éri meg jobban a webzine92.
A webzine-ek mindenképpen előnyt élveznek a fanzine-ekkel abból a szempontból, hogy friss, naprakész információt tartalmaznak, bármikor frissíthetők és ingyenesen, bárki által hozzáférhetők. A szerzői jog védelme itt már megnyílvánul –pl. Voices From The Darkside, Rockdetector-, hiszen az interjúk nem tölthetők le, azok felhasználása, újbóli közzététele a főszerkesztő engedélyének jóváhagyásával lehetséges. A napi hírek, aktualitások mellett a kritikák, interjúk is frissek, naprakészek. Hátrányuk ugyanakkor abban rejlik, hogy egy-egy műszaki hiba esetén vagy egyéb technikai probléma felmerülése esetén nem olvashatók. A rajongónak, olvasónak több órát kell a számítógép előtt töltenie, hogy beszerezze, elolvassa a számára fontos információkat, újdonságokat.

5.3 Heavy metal adatbázisok

A webzine-ek mellett a különféle adatbázisok használata révén juthatnak a felhasználók az őket érdeklő információkhoz. Az adatbázisok a webzine-ekkel ellentétben nem tartalmaznak kritikákat, ajánlásokat, koncertbeszámolókat stb., csupán az adott zenekarra vonatkozó információk közlésére szorítkoznak, pl. biográfia, discográfia. A legelterjedtebb, legnépszerűbb és legalapvetőbb rock zenei adatbázisok a BNR metal pages93, a Metal Archives94, a Rockdetector95 vagy a Tartaraen Desire96.

5.4 A fanzine-ek létének jövője

Felmerül a kérdés, van-e jövőjük a nyomtatott fanzine-eknek. Az Internet körüli bizonytalanságot figyelembe véve talán nem meglepő azoknak a véleményeknek a mennyisége, amelyek kiállnak az Internet fontossága mellett. Alig van az életnek olyan területe, amit még ne érintett volna meg valamilyen formában, módon az Internet az utóbbi évtizedben. Alig néhányan az új média eszközt egy új hajnal előfutárának tekintik. Másoknak azonban lesújtó véleményük van az Internet hatásáról. A fanzine kiadás nem tér el sok más területtől, amiben az Internet magával hozta a lehetőségeket és veszélyeket. Talán a legnagyobb változás ami megemlíthető, hogy az elektronikus média helyettesíteni fogja a nyomtatott kiadványokat, ezzel halálra ítélve a fanzine-eket, azok végét jelentve97.
Néhányan a papír fanzine-ek lehetséges hanyatlását fenyegetésnek, veszélynek tekintik. Az a gondolat, hogy amennyiben a fanzine-ek elveszítik hagyományos formátumukat, úgy abban az esetben elveszítenek mindent. Amíg az e-zine-ek folytatódnak, folytatódhatnak az Interneten, csak nevükben maradnak fanzine-ek. Mások a legnagyobb dolognak tekintik az Internetet, ami csak megtörténhetett a fanzine kiadással, megoldva ezzel sok problémát, amivel a papír fanzine-ek hagyományosan szembe néztek, ráadásul új lehetőségeket nyitottak98.
Sokan azt a véleményt osztják, hogy a fanzine-ek kihalásban lévő „fajok”. Miközben lehetséges, hogy mindig lesznek gyerekek, akik a hálószobájukban fanzine-t készítenek, ezek a gyerekek mindig magányos harcosok lesznek. Az Internet meg fog erősödni, magával ragadja a fanzine kiadókat egészen addig a pontig, amikor már valójában a rajongók elveszítik érdeklődésüket az egymással versenyző webzine-ek tömege miatt.
Ami a papír alapú fanzine-ek fizikai jellemzőit illeti, ugyanazok az ismérvek vonatkoznak rájuk, mint amelyek a könyvekre is, tehát, hogy a papír alapú kiadványok magukkal vihetők és az egyén ott és akkor olvassa, amikor és ahol akarja.
A papír fanzine-ek nem fognak eltűnni, ugyanis a számítógépet nem lehet az ágyba bevinni magunkkal99.
A fanzine-ek jelentősége egy adott színtér támogatásában rejlik, ami Magyarországra hatványozottan igaz. A Metallica Hungarica lelkes szerkesztői a ’80-as évek közepén nemcsak a rock rajongók információs igényét elégítették ki, hanem felkarolta, támogatta a feltörekvő magyar heavy metal zenekarokat, mintegy utat nyitva előttük, berúgva addig zárt kapukat. A Pokolgép együttes100, az MHV101 gondozásában, 1986-ban megjelent „Totális metal”102 lemeze -2003-ban újra kiadták CD-n digitálisan feljavitva, bónusz dalokkal megtoldva- nagyban köszönhető volt a Metallica Hungarica megjelenésének. Noha a zenekarnak 1983-ban megjelent egy kis lemeze, a magyar heavy metal színterén a „Totális metal” számít az első heavy metal korongnak, amit bakelitbe préseltek (akkoriban a hanghordozók még csak lemezen és kazettán jelentek meg).

A Pokolgép együttes az 1982-es Ki Mit Tud-on elért második helyezésének köszönhetően vehette fel kétszámos kislemezét. Noha debütáló lemezük csak négy évvel később jelent meg, az eltelt időszakban a zenekar tagcseréken esett át illetve sokat próbált és koncertezett. A ’80-as évek közepén határozott igény jelentkezett a fiatalok részéről a heavy metal (beleértve lemezek, kazetták, fanzine-ek) iránt, melynek következményeként jelent meg hazánk legelső heavy metal hanghordozója a „Totális metal” 1986-ban. Természetesen csak a szigorú cenzúra figyelembevételével láthatott napvilágot a lemez és mivel a Pokolgép szövegek átmentek a szűrőn, nem volt akadálya az album megjelentetésének103.
1986 fontos volt abból a szempontból is, hogy ebben az évben jelent meg nemcsak Magyarország, hanem Közép-Kelet Európa legelső fanzine-je a Metallica Hungarica. A heavy metal iránti egyre jobban mutatkozó igény a lemezkiadásokon túl fesztiválok, koncertek szervezésében is megmutatkozott. A legendás 666 fesztiválok104, a Csillag Születik105 vagy az 1987. május 30.-án Miskolcon, az Akropolisz moziban megrendezett heavy metal fesztivál106 keretein belül rengeteg underground heavy metal együttes mutathatta meg magát a rajongóknak.
Nemcsak külföldön, de nálunk is megpezsdült a heavy metal élet ekkoriban. A „Totális metal” lemez addig zárt kapukat nyitott meg a feltörekvő, fiatal, tehetséges zenekarok előtt, azonban nem mindenki, sőt, nagyon kevés zenekar jutott szerződéshez. Ennek már nem csak politikai, hanem üzletpolitikai, marketing okai is voltak, hiszen az akkortájt a hazai könnyű zenében egyeduralkodó MHV csak olyan zenekarokat szerződtetett, amelyek biztos profitot, hasznot, nyereséget hoztak a kiadó konyhájára, azaz az együttesek a beléjük invesztált pénzt (reklám-, stúdióköltségek, borítótervezés, lemeznyomás, kazetta sokszorosítás stb.) visszahozták. A „Totális metal”-ból eladott 100.000 példány önmagáért beszél, míg a „Jel” című szám a heavy metalt kedvelő fiatalok himnusza lett107.
Mivel a ’80-as évek közepe/vége felé országunk a rendszerváltás felé haladt, a hazai heavy metal kultúrára addig nehezedő nyomás enyhült. Ennek lett a következménye, hogy egyre több heavy metal zenekar és fanzine jött létre.
Ettől a pillanattól kezdve vált a heavy metal zene Magyarországon elismertté, a Pokolgép után sorra jöttek ki a heavy metal korongok (pl. Robbanásveszély válogatások, Black and speed metal válogatás, Ossian – „Acélszív”108, Moby Dick – „Ugass kutya”109, Garázs válogatások, Dance – „Love commando”, Sing Sing – „Életfogytig rock ’n’ roll”, Lord – „Szemedben a csillagok”110 stb.).
A Metallica Hungarica példáját több lelkes, a heavy metal zene iránt elkötelezett és a színteret támogató fiatal követte, akik a ’80-as évek közepén/végén kialakították a magyar heavy metal fanzine kultúrát.
A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a hazai könnyű zene piac kontrolálása már nem kizárólagosan az MHV kezében volt, mert egyrészt a zenekarok szerzői kiadásban jelentették meg lemezeiket, tehát függetlenül, önerőből, a saját maguk előállított termék költségeit (nyomda, borító, sokszorosítás, terjesztés stb.) önmaguk által történő finanszírozás révén, valamint olyan underground lemezcégek jöttek létre, mint pl. az azóta már megszűnt Proton vagy Sztár Kissövetkezet. (A Proton nevéhez fűződik az első Moby Dick illetve Dance lemezek megjelentetése).
„A ’80-as évek közepén alakult meg a miskolci Sztár Kisszövetkezet. A Sztár Kisszövetkezet kölcsönökből és az akkori kommunista ismeretséget kiaknázva indult, de nem mint kultúrát közvetítő intézmény, hanem kőkemény üzlet az akkori lehetőségekhez képest. A vállalkozás a hazai lakodalmas rockra épített, amit akkoriban a fekete gazdaság ilyen formájú legalizálásra találtak ki, tehát a hamisítások kapcsán nem külső köröket kell keresni, hanem maga a kiadó állt a háttérben. A kultúra szó a történetben nem játszik közvetlen szerepet, de voltak olyan termékek, melyeket a látszat fenntartására kiadja a szövetkezet pl: miskolci szimfonikusok. Majd van egy vonulat, amikor a rock és heavy metal kiadványok, mintegy mellékvágányként megjelennek, pl. 1987 - Robbanásveszély. Időpontokat sajna nem tudok, de volt disco kiadás a RIÓ zenekarnak.
Egy tuti, hogy a hazai rock pop élet szereplőjévé vált a Sztár, aztán létrejött egy kazettagyártó részleg. Akkoriban egy nagy stúdiót vásároltak meg, amely viszonylag jó minőségű produkciókat állított elő.
Én akkoriban stúdióvezető voltam a szövetkezetnél, hetente más anyagon dolgoztunk illetve voltak bérmunkák. Volt speed metal, heavy metal, rock, punk, death metal stb. Zenekarok: Rotor111, Missió, BMW, Sámán, Fókusz, Beatrice112, Edda stb. A kiadó az underground zenekarok támogatásának nemes célját helyezte előtérbe, a „Robbanásveszély”-en kívül az ő nevükhöz fűződött a „Black and speed metal” válogatás is, mely 1989-ben jelent meg. A Robbanásveszély albumok és a Black and speed metal korong voltak hazánk legelső heavy metal, az undergroundot támogató válogatás lemezei. Eme hanghordozók sajnos ma már beszerezhetetlenek, ellenben akkoriban maximálisan elérték céljukat, hiszen a ráirányították a reflektorfényt a feltörekvő, underground zenekarokra (pl. Sámán, Rotor, Fókusz), ezáltal felhívva rájuk a rock és heavy metal rajongók valamint fanzine szerkesztők figyelmét.
Aztán a szövetkezet felbomlott ketté vált és egy másik is színre lépett, az Artist Kisszövetkezet. A Sztár Kisszövetkezet még egy ideig nyögött, aztán véletlenül leégett a raktár és a biztosító fizetett. Az Artist sem húzta sokáig, bár ezt nem tudom mert ebben nem vettem részt. A többi már történelem”113.
A papír alapú fanzine-ek hozzáférhetőségük miatt értékesek, hiszen bárhol olvashatók, míg egy webzine-t a számítógép előtt ülve kell olvasni vagy ki kell nyomtatni. A papír fanzine-ek fizikai kényelmet nyújtanak azáltal, hogy bárhol olvashatók és az egyén tulajdonát képezik, ami gyűjthető.
Az egyik legerősebb érv a fanzine-ek mellett az az, hogy ha kizárólag számítógépen keresztül jutnánk az információhoz, elidegenítené azokat az olvasókat, akiknek nincs Internet hozzáférési lehetőségük. Habár az Internetet használó emberek száma folyamatosan növekszik, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még mindig vannak olyan egyének, akiknek nincs lehetőségük az Internet használatára. A fanzine kiadás egészét tekintve bizonytalan a jövőjét illetőjén, más szavakkal, néhányan úgy gondolják, hogy nem fog nőni az Internet jelentősége és a papír fanzine-ek fognak dominálni a jövőben is. (A ’80-as években teljes mértékben, de még a ’90-es években is a papír alapú fanzine-ek uralták a heavy metal színteret.) Amiből a bizonytalanság fakad az az, hogy vajon ez jó dolog lesz-e vagy nem és a fanzine-ek hogyan fognak változni számítógépes átalakulásuk folyamán.
A kommunikáció hiánya és az Internet személytelen természete miatti aggodalom ellenére, amíg úgy gondoljuk, hogy az Internet a személyre szabott egyéni kiadványok végét jelenti, sok vélemény ennek az állításnak pont az ellenkezője mellett érvel. A eszközök, technikai feltételek megléte nem olyan fontos, mint maga a motiváció, amely a fanzine-t fanzine-né teszi, mindegy, hogy papír alapú formátumban vagy számítógépen jelenik meg.
A fanzine szerkesztők lelkesedése mindenképpen valami érdekeset fog létrehozni megjelenési formájától függetlenül. Vagy papír alapú fanzine vagy elektronikus fanzine, a fanzine jelenség új kezekben és talán még újabb formában fog megjelenni, mindig azokat a sajátosságokat fogja önmagában hordozni, amelyek a modern megjelenési formán belül mindig is egy érdekes területet fognak képezni, képviselni114.
Jelenleg ott tartunk, hogy amíg külföldön van keletje a nyomtatott fanzine-eknek, addig hazánkban jelenleg három nyomtatott van műkődik: a Stygian Shadows az Oral Climax115 és az Arrival of the Immortals116.
Ahogy Fodor László már kifejtette, hazánkban nincs piacképes kereslet a hagyományos fanzine-ek iránt, a rajongók többsége a webzine-ek olvasását részesíti előnybe. Az azonban mindenképpen elmondható, hogy mind a Stygian Shadowsnak, mind az Oral Climaxnak van egy szűk rajongói köre, amely életben tartja mindkét fanzine-t, biztosítják fennmaradásukat. Mindkét fanzine a hagyományos forma elkötelezett híve és reméljük, hogy hozzállásunkkal példát tudunk mutatni olyan fiatalok és zene kedvelők részére, akik esetlegesen fanzine kiadáson törik a fejüket.

HIVATKOZÁSOK

1 Könyvtári fogalmak kis szótára. Szerk. Buda Csaba. Budapest. 2000. Korona p. 292.
2 http://www.hitparader.com 2006. december 15.
3 http://en.wikipedia.org/wiki/Billboard_magazine 2006. december 15.
4http://www.kerrang.com 2007. január 9.
5http://www.rockhard.de 2007. január 9.
6 http://www.museum.tv/archives/etv/M/htmlMmusictelevis/musictelevis.htm 2006. december 13.
7 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László, Lénárd László. I. évf. 1. sz. – Budapest : 1986.
8 http://www.fikszradio.hu/musor_musorajanlo.php?maa=609 2006. december 1.
9 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20.
10 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
11 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
12 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
13 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
14 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
15 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
16 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
17 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
18 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
19 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
20 Rock a vasfüggöny mögött : hatalom és ifjúsági zene a Kádár – korszakban : [perek, ügyek, dossziék] / Sebők János ; [fotó Bánkúti András et al.] – Budapest : GM & Tsai, 2002. p. 61-65.
21 Dávid László beszélgetése és levelezése Kőmíves Péterrel a Rockstúdió egykori műsorvezetőjével
22 Dávid László beszélgetése és levelezése Kőmíves Péterrel a Rockstúdió egykori műsorvezetőjével
23 Dávid László beszélgetése és levelezése Szűts Lászlóval a Heavy metal híradó és a Heavy metal kedvelőinek egykori műsorvezetőjével
24 http://www.guards.hu/garazs/garazs.htm 2007. február 15.
25 http://www.guards.hu/garazs/garazs.htm 2007. február 15.
26 Dávid László Kőmíves Péterrel, a rockstúdió egykori műsorvezetőjével készített interjújának részlete
27 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László és Lénárd László. Budapest. 1986 november p. 1.
24 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László és Lénárd László. Budapest. 1986 november p. 1.
28 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László és Lénárd László. Budapest. 1986 november. 15 p.
29 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László és Lénárd László. Budapest. 1986 november. 15 p.
30 Dávid László interjúja Gábor Andrással
31 Dávid László interjúja Benedek Csabával és Forgács Péterrel
32 http://www.oszk.hu 2006. december 15.
33 http://forum.index.hu/Article?t=9083663&la=59472623 2006. december 10.
34 http://www.metalblade.com 2006. december 15.
35 http://www.peaceville.com 2006. december 15.
36 http://www.nuclearblast.de 2006. december 15.
37 Dávid László levelezése és interjúja Orosz Józseffel a Plague zenekar egykori dobosával, az Answer fanzine egykori szerkesztőjével
38 Dávid László interjúja Bill Steerrel
39 Dávid László interjúja és levelezése a Heathen együttessel
40 Dávid László levelezése Stauderer Jánossal a Native Pride Producttions tulajdonosával
41 Tóth „Coly” Tamás e-mailje Dávid Lászlónak
42 http://www.stlyrics.com/songs/e/evildead14894.html 2007. április 1.
43 Rattle Inc. fanzine. szerk. Bencsik Tibor, Tóth Tamás. II. évf. 16. sz. (1990) -. Eger 1990
44 Rattle Inc. fanzine. szerk. Bencsik Tibor, Tóth Tamás. II. évf. 16. sz. (1990) -. Eger 1990
45 http://www.geocities.com/fireace_00/pmrc.html 2007. március 28.
46 http://www.geocities.com/fireace_00/pmrc.html 2007. március 28.
47 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
48 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
49 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
50 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
51 Dávid László e-mailezése a svéd I Hate Records-zal
52 Dávid László e-mailezése Christian Wachterrel a német Blood of the Ancients fanzine szerkesztőjével
53 Dávid László interjúja Vámosi Tamással
54 Dávid László e-mailezése és beszélgetése Forgács Péterrel, a Feszültség fanzine egykori szerkesztőjével
55 Dávid László e-mailezése és beszélgetése Forgács Péterrel, a Feszültség fanzine egykori szerkesztőjével
56 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1996. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
57 http://www.sinofkain.com 2007. április 1.
58 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1997. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
59 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1998. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
60 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1999. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
61 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1999. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
62 http://www.tesstimony.com 2007. április 1.
63 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2002. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
64 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2002. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
65 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2003. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
66 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2004. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
67 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2005. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
68 http://www.terranisproductions.hu 2007. április 1.
69 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2006. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
70 Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2007. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
71 Dávid László interjúja Fodor Lászlóval
72 http://www.centurymedia.com 2007. április 1.
73 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
74 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
75 http://www.alba.hu/ragyogas 2007. április 1.
76 Dávid László levelezése Kővári Gabriellával a Ragyogás egykori szerkesztőjével
77 http://www.shockmagazin.hu 2007. április 1.
78 http://www.eclectic.hu 2007. április 1.
79 http://www.femforgacs.hu 2007. április 1.
80 http://www.nativeprideprod.gportal.hu 2007. április 1.
81 http://www.carnagedeathmetal.de 2007. április 1.
82 http://www.mystical-music.de 2007. április 1.
83 http://www.necromaniaczine.de 2007. április 1.
84 http://www.truemetal.org/snakepit 2007. április 1.
85 http://www.voicesfromthedarkside.de 2007. április 1.
86 http://www.morbidangel.com 2007. április 1.
87 http://www.earache.com 2007. április 1.
88 http://www.unholyterror.de 2007. április 1.
89 http://www.osmrecords.net 2007. április 1.
90 http://www.voicesfromthedarkside.de 2007. április 1.
91 http://www.df.eu/germany/produkte/myhome/myhome-dynamic.html
92 Dávid László e-mailezése Frank Stöverrel a Voices From The Darkside webzine főszerkesztőjével
93 http://www.bnrmetal.com 2007. április 1.
94 http://www.metal-archives.com 2007. április 1.
95 http://www.rockdetector.com 2007. április 1.
96 http://www.tartareandesire.com 2007. április 1.
97 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
98 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
99 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
100 http://www.pokolgep.hu 2007. április 1.
101 http://www.hungaroton.hu 2007. április 1.
102 http://www.hungaroton.hu 2007. április 1.
103 Dávid László beszélgetése Kukovecz Gáborral a Pokolgép együttes gitárosával
104 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László, Lénárd László. II. évf. 5. sz. – Budapest : 1986.
105 http://www.beyond.hu 2007. április 1.
106 Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László, Lénárd László. II. évf. 5. sz. – Budapest : 1986.
107 Dávid László beszélgetése Kukovecz Gáborral a Pokolgép együttes gitárosával
108 http://www.ossian.hu 2007. április 1.
109 http://www.moby-dick.hu 2007. április 1.
110 http://www.lordzenekar.hu 2007. április 1.
111 http://rotor.uw.hu 2007. április 1.
112 http://www.beatrice.hu 2007. április 1.
113 Dávid László levelezése Ferenczi Lászlóval a Rotor együttes basszusgitárosával
114 http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdhist.html 2006. május 20
115 Dávid László beszélgetése és levelezése a lap szerkesztőivel Török Jánossal és Neubauer Rolanddal
116 Dávid László beszélgetése és levelezése a lap szerkesztőjével Neubauer Rolanddal

























FELHASZNÁLT IRODALOM

Könyvtári fogalmak kis szótára. Szerk. Buda Csaba. Budapest. 2000. Korona 292 p.
Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László, Lénárd László. I. évf. 1. sz. – Budapest : 1986.
Metallica Hungarica. Szerk. Cselőtei László, Lénárd László. II. évf. 5. sz. – Budapest : 1987.
Rock a vasfüggöny mögött : hatalom és ifjúsági zene a Kádár – korszakban : [perek, ügyek, dossziék] / Sebők János ; [fotó Bánkúti András et al.] – Budapest : GM & Tsai, 2002. 391 p. : ill. ; 24 cm.
Rattle Inc. fanzine. szerk. Bencsik Tibor, Tóth Tamás. II. évf. 16. sz. (1990) -. Eger
Stoneman, Phil: Fanzines: Their Production, Culture and Future
http://www.lundwood.u-net.com/fandissy/fdtitle.html
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1996. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1997. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1998. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1999. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 1999. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2002. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2002. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2003. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2004. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2005. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2006. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114
Stygian Shadows fanzine : underground black/death/thrash metal kiadvány / szerk. és összeáll. Fodor László. – 2007. - . – ill. ; 5 cm ISSN 1589-5114