INTENSE AGONIZING - GÁCH IMRE

- Imre, örülök, hogy elfogadtad az interjú felkérést. Gyakran olvasod magazinunkat, illetve gyakran látogatsz más, metal zenével foglalkozó portálokat? - Először is én köszönném meg az interjú felkérést, számomra a megtiszteltetés, hogy ennyi eltelt év után foglalkozol az Intense Agonizinggal. Igen, szoktam olvasni az oldalatokat a régi, általam is ismert emberekkel készített interjúkat mindenképp, illetve a '90 es években létező bandákról szóló írásokat leginkább. Más portálok is szembe szoktak jönni random, amit érdekesnek találok, és ha időm engedi, elolvasom. - Összességében mi a véleményed a Rattle Inc.-ről? - Szeretem az írásaitokat és szükség van erre, biztos vagyok, hogy rengetegen olvasnak titeket és abban is, hogy sok munkád fekszik benne! Jó pár éve, amikor készítettél velem egy interjút, szó szerint élveztem a kérdéseidet, mert a múltba visszatekintve is sokkal érdekesebb kérdéseket kaptam tőled, mint régen sok fanzine-től. És persze remek dolog nosztalgiázni! - Jelen beszélgetés keretén belül egy kis időutazásra, múltidézésre szeretnélek invitálni. Az Intense Agonizing 1990-ben alakult meg, mégpedig a Kámfor (Nagy György énekes), Gách Imre gitáros, Nagy Gábor basszusgitáros (Kámfor testvére), Garai Ákos legénységgel a fedélzetén, emlékszel még arra, hogy jöttetek össze? Mi motivált benneteket, hogy zenekart alapítsatok? Miért éppen egy grindcore banda lett törekvéseitek végeredménye? - A Fekete Lyukban ismerkedtem meg Kámforral, '89-ben, egy volt osztálytársnőm mutatott be neki azzal, hogy gitárost keres. Hatalmas beszélgetés közben a Kámfor felvázolta nekem, hogy ő szeretne egy grindcore bandát alapítani, amire eléggé kapható voltam, mivel agyban inkább metál/thrash-ben mozogtam, de úgy éreztem, hogy valami újat szeretnék alkotni és ez elég jó táptalaja volt annak a zenének, amiben rengeteg még a lehetőség, persze főleg zenei téren értem! Látószögemben ott volt már a grindcore érintőlegesen, de hát ez hozzátartozik az én zenei fejlődésemhez, ami azt eredményezte, hogy egyre gyorsabb és egyre érdekesebb zenéket kezdtem hallgatni. (Itt azért megemlíteném egy régi cimborámat, Ian Coopert, aki rendületlenül hordta nekem anno ezeket az anyagokat, még akkor is, ha néha tiltakoztam). Ha belegondolok, hogy eljutottam a 15 évesen hallgatott Scorpionstól szép fokozatosan az akkoriban hallgatott Napalm Death, Brutal Truth stb Hosszú út, de én nem érzem különlegesnek ezt, mert úgy gondolom, hogy mindenki addig kutat, amíg megtalálja a magához legjobban illő zenét. Ha megáll egy bizonyos szinten, akkor biztos az teszi boldoggá, de ha tovább keres.... De hát nyilván vannak fokozatai a fejlődésnek és persze vannak szakaszai is! Gábor akkoriban kezdett el gitározni és mivel Ákos megjelenésekor, akit hirdetés útján találtunk, megkértük, hogy álljon be basszusozni. Így összeállt a kezdeti csapat! - Zeneileg, emberileg egy hullámhosszon voltatok? A muzsikát, az irányvonalat illetően, mik voltak a közös nevezők, illetve korábban ismertétek már egymást? - Többnyire zeneileg egy hullámhosszon voltunk, de nem 100%-osan! Kámfor grindcore-ban mozgott főleg, Ákos is nagy Carcass rajongó volt. Gábornak nem volt még zenei kifejlődése, mert akkoriban kb. 13-14 éves volt, ezért ő bele lett kényszerítve ebbe a dologba, de jól viselte! Én elég mindenevő voltam és így, ami tetszett, az mindegy milyen stílus volt, de egyre inkább húztam a pörgősebb zenék felé! Persze, van egy marketing része is a történetnek, mert az elején két lehetőséget dobtunk fel. Az egyik, hogy csinálunk egy botrány bandát, ami full nagy hazugságokra épül, és állandóan azzal spékeljük meg a történetet, hogy meghökkentő dolgokat mondunk magunkról az interjúk során és olyan híreket keltünk, ami megbotránkoztató, így nem tud senki kiigazodni rajtunk, ezzel szemben a zenét megpróbáljuk minél profibb szinten nyomni és úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan kombó, amire biztos felfigyelnek akár külföldön is. A másik út ugyanez, csupán megfelelő komolysággal állunk a zenéléshez, illetve az ehhez kapcsolódó járulékokhoz, úgy interjú, fellépés stb. Elhatároztuk azt is, bármelyik mellett döntünk, megpróbálunk úgy belecsöppenni a magyarországi death/grindcore stílusba, hogy felpörgessük az ennek megfelelő zenerajongókat, illetve stílusbeli fesztiválok, koncertek szervezését terveztük, mivel az akkori grind/death fanok inkább Thrash koncertekre jártak, mert nem volt más! Mivel budapestiek és budaörsiek voltunk, hatalmas előnyt élveztünk az akkoriban létező vidéki bandákkal szemben, a szervezésben. - Garai Ákos a Kitten Remainsből „igazolt át hozzátok”, ezek szerint nektek/a többieknek az Intense Agonizing volt az első zenekarotok? Ákos valóban a Kitten Remainsbe játszott előttünk, Kámforról nem tudom, hogy lett volna előtte együttese, Gábor nyilván akkor kezdett el gitározni, ezért neki az I. A. volt az első. Nekem meg 1-2 volt már palettán. Úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt, volt egy középiskolai barátom (Becker Laci), aki a mai napig a legjobb barát szerepét tölti be, ő egy százhalombattai együttes basszerosa volt, úgy hívták őket, hogy Proxima Centauri és ennek az együttesnek nem voltak szövegei, ezért én poénból írtam egy-kettőt, nem is remélve, hogy egyáltalán tetszeni fog nekik. Hát nem így lett, mert akkor bejöttek nekik azok a szövegek és utána a legtöbbet én írtam. (Itt zárójelben megjegyezném, hogy ennek az együttesnek a gitárosa Krisztics Csabi, aki most a BHC zenekar egyik kiváló gitárosa, és olyan nevek játszottak még benne az évek során, mint Komlódi István - Akela, Tobola Csaba - Ossián, Fahrenheit). Itt kaptam kedvet a zenéléshez és már nem volt elég, hogy írogassak, vettem egy elég ótvar dobgitárt és elhatároztam, hogy megtanulok gitározni! Ezzel párhuzamosan összejártunk érdi haverokkal és kitaláltuk, hogy alakítunk egy együttest. Ez Xenon néven futott. Mondhatnám komolynak, de elég komolytalan volt! Akkor tanultunk zenélni, legalábbis próbálkoztunk vele és az, hogy komolyan gondoltuk, csak egy dolog, de inkább elbohóckodtuk az egészet! Minthogy igazán komolyan vegyük. Viszont volt pár koncertünk Érden és végig buliztuk ezt az időszakot! A legnagyobb fellépésünk a Beatrice előtt volt. Szóval nem röviden, de számomra itt kezdődött. - Ismertétek, amúgy a Kitten Remainst, illetve 1990-es demójukat, a Tudatzavart? Hallottam belőle, de be kell valljam, hogy csak évekkel később. Elég rossz felvétel volt, ezért nem is lehetett igazán értékelni. Úgy emlékszem eléggé Carcass vonalon próbáltak a fiúk érvényesülni. Sajnos annak idején a zenei felvételek, még ha stúdióban is csináltad, hasonló kaptafára készültek hangzásilag. Ezt a stílust nehezen tudták a sokat megélt hangmérnökök kezelni. Ha eljutott a stúdióba, ott úgy próbálták összerakni, mint a szokványos metál stílust és azért ezekre a zenékre más jellemző stúdióilag. Itt keményen tudnod kell, hogy mit akarsz kihozni belőle, hogy normális hangzása legyen, más nem biztos, hogy ki fogja hallani helyetted, hogy mit akarsz belőle kihozni! - Véleményed szerint akkoriban a death/grind műfaj idehaza még gyerekcipőben járt? - Erre egyértelműen igennel tudok válaszolni! Sőt még annál is rosszabb volt! Nekünk az volt a tervünk, hogy ezt egy kicsit gatyába rázzuk! Pontosabban szerettük volna. Nem tudtuk még, hogy miként indulunk el. Első körben az együttest kellett megcsinálni, majd később, utána járni, hogy léteznek-e az országban más hasonló bandák. Én csak a Life Discussiont hallottam, sőt voltam a próbáján, még az Intense A. előtt. Az engem akkor nagyon megfogott! Byg agymenéseit mindig bírtam! Akkoriban nagyon kevés volt a befogadó hely, ahol egy death metal, grind banda fel tudott volna lépni, legfőképpen az emberek is thrash buliba jártak (Neckrofight, Mirror, Thrash-mosh club, Somogyi Peti, stb.), ahol érintőlegesen találkozhattak a műfajjal enyhén közeli állapottal, de persze ez nem volt az igazi, mert hát ez két külön műfaj. Nem tudtuk mi sem, hogy mennyire van erre igény, de néhány visszajelzésből sejtettük, hogy több van rá, mint gondolnánk! Azért voltunk szerencsés helyzetben, mert Budapesten alapból volt a Fekete Lyuk, ahol nem kérdezték, hogy milyen zenét játszol, nem érdekelt senkit, hogy ki hogyan néz ki, helyet tudott biztosítani, nyilván meghatározott feltételek mellett. Ezt a lehetőséget felismerve szedtem össze a vidéki együtteseket, akik nem tudtak önmaguktól bulikat szervezni illetve valószínűleg meg sem próbálták, talán csak saját örömükre zenélgettek! Ráadásul nem láthatták át az erre való igényt! Ma a fiatalok nem is tudják ezt elgondolni, hogy akkor ez nem volt olyan nagyon egyszerű dolog! Akkor az underground igazán underground volt, nem volt internet, nem volt mobiltelefon, nem volt semmi olyan fórum jóformán, ahol ezekről az együttesekről stílusbeli információt kaphatott az ember. Volt a posta, a vezetékes telefon, és amit még a haverokkal hallottunk, ide sorolnám a fanzine-eket is nyilván nem utolsósorban! - Amennyiben grindcore-ról beszélünk, akkor a Life Discussion és ti voltatok ennek a műfajnak a hazai úttörői, igaz? Azután jöttek a „többiek”, Subject, Necrotomy, Eczema, Cultic Pulp, Extreme Deformity, Parasite Crowd, Corpus Albicans stb… - Részben igen, az első mindenképp a Life D. volt, viszont későbbi leírásokból olvastam együttesekről, akik már '89-ben léteztek. A Necrotomy még gyanús. Az a felejthetetlen szolnoki buli! Nem tudok neveket mondani, mert már nem emlékszem, de ezek nyilván későbbi leírások voltak bármi lehet. A felsorolt együttesekkel mind kapcsolatban voltunk és szerintem majdnem mindegyikkel játszottunk egy színpadon a kezdetekben az általunk szervezett buliban. Itt azért megállnék és helyre tenném, amit lehet. Ami szerintem a mai napig egy-egy helyen falsul hangzik el. Talán főleg azért, mert kicsit büszke is vagyok rá, viszont sok munka rejlik mögötte! Együttesek interjúiból nem olvasom vissza, hogy sokat tettünk a műfaj elterjedésében. Nyilván nem teljesen önzetlenül, de időt, energiát nem kímélve. Sok együttes elindulásában besegített nagyban az, hogy fel lett egy kicsit karolva, koncert lehetőség lett neki teremtve és később ezt elfelejtve, pár nyilatkozatában lazán kihagyott minket. Ez nem kesergés, csupán annak meglátása, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy mit miért, hogyan tett! Számomra kicsit fájó, hogy sehol nem láttam megemlítve, hogy több együttesnek mi szerveztük az első komoly buliját, illetve az általunk szervezett fesztiválon lépett fel és szerzett közönséget és nyilván ennyi év távlatából már ez nem számít semmit, mert ezért is csináltuk, csak valahol jólesik helyre rakni ezeket a kiesett információkat a történelemben! Én személy szerint rengeteget dolgoztam a fesztiválok leszervezésén, az I. A. tagjai is jócskán besegítettek. Pl. éjszakai plakátozás a városban, szórólap osztogatás Napalm Death koncert előtt stb! Grind/death fesztiválokat csináltunk a Lyukban, és azért fura, mikor ezt sehol nem olvasom! Ráadásul úgy emlékszem, hogy talán kezdetben a Necrotomy és később az Extreme Deformity volt, akik a saját szervezésű koncertjeikre meghívtak minket! - Hogyan emlékszel vissza korai próbáitokra? Saját szerzemények megírására törekedtetek vagy inkább feldolgozásokat gyakoroltatok? - Vegyesen emlékszem vissza, most már csak röhögök az egészen! Azért tudni kell, hogy mi ezt nagyon komolyan vettük. Viszont mi is belekerültünk azokba, a legtöbb együttest nem elkerülő csapdába, hogy sokszor a próbák nem mindig forgatókönyv szerint zajlottak. Nem hiszem, hogy én mondom először, de a próbákról tudni kell, hogy nem mindig csúcs élvezet! Mivel az együttesben lévő tagok hangulatáról, napi problémájáról, agyi menstruációjától, ha van ilyen keményen függ és persze ez egy olyan tevékenység, amit ahhoz hogy a színpadon is elő tudd adni a zenédet, kötelező komolyan venni. Viszont itt tárgyaltuk meg az ügyes bajos dolgokat, a terveket és mindent. Viszont mondhatom, hogy nagyon sok jó próbánk volt, amikor tényleg alkottunk és élveztük is! Főleg saját számokat írtunk, gyakoroltunk és erre is törekedtünk, viszont nyilván volt egy-egy olyan kedvenc együttes, illetve szám, amit megpróbáltunk eljátszani, és amikor úgy vettük észre, hogy sikerült, nagyon élveztük! - Első demótok a The Science of Dissolution volt, milyen emlékeket őrzöl arról az anyagról, beleértve a felvételeket, hangzást, dalszerzést stb.? - Húúú. Elő akartunk rukkolni egy anyaggal, minél gyorsabban, mivel hírét akartuk kelteni az együttesnek, illetve, meg szerettük volna mutatni, milyen stílusban mozgunk. Több funkciója volt ennek a 7 perces anyagnak. Kerestük az utat, merre induljunk. Fel szerettük volna mérni, hogy Magyarországon van-e igény a stílusra vagy külföldön próbálkozzunk, hisz ott élt már a death metal/grindcore. Ha van igény és közönség, összeszedni a szanaszét heverő hasonló stílusú bandákat, közös koncerteket létrehozni, szervezni fesztiválokat, ezzel elindítani az életet Magyarországon! Nyilván fel szerettük volna mérni a közönséget és ezzel párhuzamosan kíváncsiak voltunk, hogy amit produkálunk, az másoknak is tetszik és nem csak nekünk. Ezek úgy hangzanak, mint hatalmas marketing előkészületek, némileg az is, de hogyha arra jöttünk volna rá, hogy egyáltalán nincs közönsége ennek a stílusnak valószínűleg, akkor is ugyanúgy megpróbáljuk, csak maximum sokkal nehezebb lett volna elérni egy koncert létszámot. A zenét én írtam, Kámfor hozta a szövegeket, amit mindenképpen átbeszéltünk, hogy véletlenül se legyen benne értelmezési hiba! A zenét szintén, ha valakinek nem tetszett valami, beleszólhatott bárki. Próbán raktuk össze teljesen a számokat, meg tudtuk mindig beszélni, ha meg kellett változtatni akár a riffek sorrendjét, vagy ha valami újat bele kellett rakni. Verekedés soha nem volt! A próbahelyen a hangzás nagyon rossz volt, így hát próbáltuk amennyire tudtuk kihallani, külön-külön megbeszélni a dolgokat. Mikor elmentünk a Fekete Lyuk stúdióba, sajnos nem volt sok tapasztalatunk stúdiózás terén, pénzünk az még kevesebb, így hiába volt elképzelésünk, mégis hallgatnunk kellett az ott lévő stúdiósra. Sajnos a Lyuknak a stúdiója adott egy némi fix hangzást, amit mai napig visszahallok azokból demókból, amit ott vettek fel és hát ez a hangzást jellemezte a mi felvételünket is! Akkor is átláttuk már, mikor készen volt, de a mai szempontból is túl éles a hangzás és összefolyó riffek jellemzik, nem voltunk ezzel megelégedve! Mivel még egyszer nem tudtunk neki futni anyagi problémák miatt, ezt az anyagot használtuk fel a terjesztésre és a terveink elindítására! - A közel 6 és fél percben elővezetett 5 dal önmagáért beszél, igaz? - Végül is igen! Több számunk is volt, de azok nem is kerültek fel a demóra, ezek megmaradtak koncert számoknak! A „leghosszabb” számunk, az Associated Death is ezen volt! Ebben rengeteg mindent kifejtettünk, érzéseket, gondolatokat, filozófiát. - Szerinted a demó kielégítette a death/grind rajongók igényeit? - Nyilván csodálkoztak nagyon sokan és rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy nagyon rövid. Nem tartom valószínűnek, hogy maradéktalanul kielégítette a hallgatókat, viszont nagyon nagy meglepetésünkre, rövid idő alatt rengeteget másoltunk belőle! Igazából ezt promóciónak küldtük jóformán mindenhova, ahova tudtuk és volt rá fórum. Jeleztük mindenhol, hogy ez egy bemutatkozó anyag. Visszajelzésként, pár kivétellel dicsérték és drukkoltak a folytatáshoz. Úgy gondolom, hogy ez minket eléggé felvillanyozott ahhoz, hogy ne csak nyugodt szívvel, de hatalmas erővel kezdjünk el dolgozni ezen a projekten! - 1992-ben jött a folytatás, a Soul Locked in Flesh demó, ezen viszont már Sásik Csaba kezelte a basszusgitárt, míg Nagy Gábor gitárra váltott. Csaba, hogyan került a zenekarba, valamint mi késztetett benneteket arra, hogy egy új tagot vegyetek be soraitokba? - Gábor szépen fejlődött a gitározás terén, mivel igen tehetséges volt, és azt hiszem kiverte a hisztit, hogy ő gitározni szeretne! És hát tudjuk, hogy két gitárral a hangzás azért jóval dögösebb tud lenni, illetve sok mindent belelehet vinni, amit egy gitárral nehezebb, ezért kifejezetten örültünk ennek a dolognak! Így a basszusgitáros poszt megüresedett. Úgy emlékszem hirdetést adtunk fel és így találtunk Csabára. Ő nem kifejezett grindcore rajongó volt, viszont úgy emlékszem, hogy sokféle zenét szeretett és abszolút nyitott volt, a játéka ügyes, pontos volt. Így átszereltük a számokat, illetve megírtuk az új anyagot. - Mit kell tudnunk az ő zenei múltjáról? - Sajnos nem emlékszem, hogy a Csaba játszott-e valahol, azt tudom, hogy az öccse Gábor gitározgatott, de a játékával, ötleteivel meg voltunk elégedve, és emberileg is közénk illett! Csaba egy igazi jó gyerek volt, de benne volt a hülyeségekben is! - Ez az új anyag már alulról súrolta a 20 perces játékidőt, ez azt jelenti, hogy megpróbáltatok elmozdulni a death metal irányába? Egyfajta természetes fejlődésről vagy tudatos, zenei váltásról volt szó? Csaba is részt vett az új nóták megkomponálásában? - Nem gondolom, hogy a hosszúságtól death metál illetve grindcore a stílus. Szerettünk volna egy nem rövid, viszont nem hosszú anyagot produkálni, amit lehet élvezni a stílust szeretőknek. Többek között szerettünk volna hangzásilag érthető riffeket és meg szerettük volna tartani a grindcore titulust, viszont nagyon sok embertől hallottam már, és kérdésekből is leszűröm, hogy ezt nem teljesen sikerült és mivel vannak benne ténylegesen lazább gitár riffek, igen, death metálos lett. Tehát részben tudatos, viszont mi is fejlődtünk, összecsiszolódtunk, és már tudatosabbak voltunk a hangzást illetőleg. Az együttes minden tagja részt vett a számok írásában, pontosabban az összerakásában. Az alapot többnyire én hoztam, kb. összerakva, és próbán előadva engedtem az ötleteket a szerkesztésben. Nem voltam soha hajcsár, bár van mikor ragaszkodtam bizonyos dolgokhoz, de a jó ötleteket mindig kipróbáltuk. Pl. a Psychological Reasearch Nagy Gabi szüleménye volt a Slif demón, az első száma, nekem nagyon bejött! - Mennyiben tér el, illetve hasonlított a Soul… az első demóhoz képest? Neked melyik a kedvenced? Esetleg, egyaránt büszke vagy mindkettőre? - El nem szállok egyiktől sem, de nyilván a Soul mind technikában, hangzásilag, küllemben jobb lett, hallgathatóbb és szerethetőbb! Viszont soha nem tagadtam meg azt, amit bármikor is műveltem, és persze örömmel emlékszem vissza arra az időkre, ezzel együtt a 2 anyagra is. Mondjuk azt, hogy büszke vagyok rájuk, sajnos ebben a tagok véleménye megoszlik, és én úgy gondolom, hogy lehetett volna jobb és ütősebb, de a kerekek nem forognak visszafelé, akkor így sikerült! Mai ésszel addig nem mennék ki a stúdióból, amíg érzek benne bármi hibát. És persze hozzátéve azt, hogy Gábornak később volt több kiváló szerzeménye, bandája, szenzációs anyagok, mint mondtam tehetséges gitáros! - Mekkora promóciót fektettetek a demók reklámozására? Milyen csatornákon keresztül terjesztettétek ezeket az anyagokat? Külföld felé is megpróbáltatok nyitni? - Utólag nem érzem soknak a promóciót, de nehéz ezt pontosan meghatározni! Mi a sok és mi az elég?! Akkori tudással azt gondoltuk, hogy ennél többet nem lehet, de most rávágom, hogy nagyon mini pénz állt rendelkezésre. Tettünk azért, hogy az Underground berkein belül ott legyünk, itt gondolok a levelezésre, szóróanyagok küldésére, amit kezdetben az Ákos csinált, majd az ő távozása után én. Ez a mai szemmel hihetetlen dolog, hogy miként működött, de működött! A fiatalabb versenyzőknek írnám, hogy postai levélben küldtünk, többnyire fénymásolt szóróanyagot különböző fanzine-eknek a világ minden tájára, majd azzal terjedt tovább, hogy ők ezeket továbbküldték a velük levelező srácoknak, aztán készítettek a bandával egy interjút, majd így volt, aki megrendelte a banda anyagát és tovább ajánlotta ismerőseinek, akik szintén felvették a kapcsolatot az együttessel. Úgy éreztük külföldön nagyobb volt az érdeklődés, de ez azért volt csalóka, mert mi külföldként az egész világot értettük, és ezt nem lehet összehasonlítani Magyarországgal, de tény, hogy rengeteg levelet kaptunk, mint az országából illetve külföldről egyaránt, alig győztem megválaszolni. Volt, hogy napi 26 levelet dobott be a postásunk, aki szerintem utált! Ebben nagy segítségemre volt Poller Csabi, aki angol tudásával rengeteget tett, neki köszönhetjük a német split EP kiadását is. - Miután ekkoriban már lehullott a vasfüggöny, megbukott a kommunista rendszer, könnyebbé vált ez által a hazai metal bandák élete? Értem, ezalatt azt, hogy innentől fogva „betörhettünk” (volna) nyugatra is. Meglátásod szerint az akkori hazai death/grind együttesek, versenyképesek, kompatibilisek voltak a nyugati felhozatallal? - Nyilván kinyíltak a kapuk nyugat felé és határozottan állítom, hogy voltak együttesek, akik igenis megállták volna a helyet külföldön, viszont úgy, ahogy mi sem, szerintem mások sem voltak teljesen képben, hogy mekkora lehetőségek rejlenek a külföldi turnékban, illetve terjeszkedésben. Ebben mi is gyerekcipőben jártunk és próbáltuk kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket át sem láttunk igazán! Még talán a versenyképességről annyit, hogy nagyon nehéz olyanokkal versengeni, akik már évtizedek óta ebben élnek és mivel az információáradat nálunk azért másképp működött, ezért mindent nem is lehetett átlátni. Ráadásul az itthoni technikák, gondolok itt a hangszerekre, a beszerezhető hangtechnikára és hozzá tenném, hogy azért a fizetések sem olyanok voltak, hogy abból lazán fel tudj készülni. Én is a Washburn gitáromat Ausztriából hoztam, buszba csempésztem át és a kiváló hangszerkészítő mester Medgyessy Tibivel rakattam bele, az akkori legújabb Khaller tremolót! Állat volt! Ma már ez egyszerűbb, vagy jobban meg van szokva és hála istennek az együttesek ki tudják használni a lehetőségeiket, viszont most sincs azért kis munka mögötte! Példának hoznám fel, akár követendőnek, a debreceni Angerseed bandát, akik Mányák Peti vezetésével rendkívül sikeresek külföldön és rettentően tartják a színvonalat, ráadásul engem boldogsággal tölt el, hogy ezt az utat, amiket mi elkezdtünk annak idejét, mások tovább viszik! Igazából ezért volt érdemes ezt az egészet csinálni és nagyon büszke vagyok rájuk! - Emlékszel még arra, hogy az Intense Agonizing demók milyen fogadtatásban részesültek idehaza? - Mikor elkezdtük és az első demót kiadtuk jóformán pozitív visszajelzéseket kaptunk, mint előzőekben mondtam. Rövidsége miatt panaszkodtak, de persze a hangzás is kritikára talált, jogosan! A Soul Locked in Flesh demót sokkal sikeresebbnek éreztem, ezáltal csak jó visszajelzéseket kaptunk! A hazai srácok rendkívül jó fejek voltak, sokkal leveleztünk és vidéki koncertek alkalmával összefutottunk velük. Budapesten közvetlenebb volt a kapcsolat, mivel azért az ember itt többször összefut utcán, szórakozóhelyeken, hasonló zenét kedvelő arcokkal és direkt nem rajongókat mondok, mivel nem szeretem ezt a szót használni, mert a mai celebeknek mondott internet szemét gyártó csürhe, igen csak hazavágta ennek a szónak a pozitív értelmét és ráadásul akkoriban sokkal közvetlenebb volt a kapcsolat mindenkivel! - Mely akkori hazai fanzine-ekre emlékszel? Azok sokat foglalkoztak veletek? - Mirror, Brutalistic Creation, Genital Grinder, Silent, Underground, Death Trap, Sentenced To Death, Stroke - a teljesség igénye nélkül, sorolhatnám még, csak nem emlékszem! Szerintem talán mindegyik foglalkozott velünk, de arra nincs rálátásom, hogy arányában mennyit. Tudom, hogy rengeteg interjút készítettek velünk, aztán ebből pontosan mi jelent meg? Akik ezt normálisabban csinálták, azok küldtek egy tiszteletpéldányt minden esetben, nyilván mi ennek nagyon örültünk, mert azt azért hangsúlyoznom kell, hogy nagyban segítettek be a munkánkba, hogy minél többen ismerjenek meg minket! Szerintem a fanzine-eknek elvehetetlen szerepük volt az undergoundban, sőt! Én mindig csodáltam ezeknek az embereknek a munkáját, lelkesedését, kitartását! - Azokban az időkben, milyen gyakran léptetek fel élőben? Milyen volt az Intense Agonizing bulik hangulata? - Beálltunk 1-2 hónapos ciklusú fellépésekre, nem akartuk túlzásba vinni, mert mindig úgy szerveztük össze, hogy mások is helyet kapjanak ezeken a bulikon és hát persze velünk párhuzamosan is voltak koncertek! Azért ezeket is próbáltuk figyelembe venni meg egy ilyen koncert leszervezése komplex feladat és mivel nagy többségben én intéztem ezeket a dolgokat, együttesek keresése, szervezőkkel való megbeszélés, plakátnyomtatás stb. Tehát a menedzseri feladatokat én láttam el, ezért sokszor nehéz volt összeegyeztetni a munkámmal, a zenéléssel, a számok írásával, próbákkal, magánélettel, úgyhogy sűrűbb fellépést intézni már lehetetlennek tűnt. Ráadásul vidéken még akkor nehéz volt megbeszélni a művelődési házakkal, hogy legalább az útiköltséget fizessék és még az is problémát okozott néha, hogy rendesen fogadjanak minket, mint egy normális együttest, mert nem volt elfogadva ez a műfaj. Volt is ebből probléma, pl. Nyíregyházán ki sem rakták a plakátokat, amiket leküldtünk, kb. a kukába végezték! Lenyomtuk a koncertet 10 skinhead előtt, mert azokat behívtuk, hogy ne fázzanak kint. Később kiderült, hogy rengeteg arc, aki kíváncsi lett volna a bulira, pár utcával arrébb ivott a kocsmában és ráadásként ki is akarták velünk fizettetni a művelődési ház bérleti díját! Szóval volt egy kisebb-nagyobb balhé a végén! Egyébként a bulik jól zajlottak, bár a legtöbben izgultam, hogy sikerüljön minden, de aztán rutinná vált! Azért volt egy két nevezetes, amit kiemelnék! A debreceni buli az egy csodálatos volt! Késtünk, szakadt az eső, és amikor megérkeztünk a közönség láncként adta be a cuccainkat a Műv. Házba és eszméletlen örömmel fogadtak minket! Csehbe, amikor kimentünk egy magyar lakta területre, ahol kb. úgy fogadtak minket, mintha a testvéreik lennénk, a hangzás nagyon szar volt, ennyire szarul még soha nem szóltunk sehol, de a buli felejthetetlen volt, a fogadtatás és az emberek szívélyessége miatt! Később az Extreme Deformity lemezbemutató turnéján szerepeltünk pár állomáson! Rendkívül jó kapcsolatunk volt a fiúkkal. Tőlük vettem a Peavey erősítőmet! Ugyan mi elő zenekarként játszottunk, de végül is az ő lemezbemutatója volt, ráadásul szeretem is a zenéjüket és nagyon jó arcok voltak! Legtöbben a Fekete Lyukba jöttek el, amikor elhívtuk a svájci Exulcurationt és a Lengyel Bundeswehrat, Life Discussiont és mi! Az egy igazi, tömött teltházas buli volt a lyukban, egy gombostűt sem lehetett leejteni! Persze némi technikai problémák adódtak, de nagyon jól zárult a koncert! Összességében visszatekintve mindegyik bulin volt némi probléma, de mindig megoldottuk ezeket a dolgokat, szervezőként jutott némi idegeskedés, de a közönség mindig rendkívül jó volt és kárpótolta a kihullott hajszálakat, mert ő nélkülük soha nincsen normális koncert, maximum nagyszabású próba! Ott folytatnám, hogy Ákos és köztünk némi nézeteltérés támadt, feszkók voltak, linkeskedés, sértődés, ezért szétváltak útjaink. Kb. fél évig dobos nélkül voltunk és már fontolgattuk, hogy itt a vége a csapatnak. Nem könnyen, de szerencsére nem is nehezen sikerült megfűzni Nagy Sanyit, az akkor már nem létező Life Discussion kiváló dobosát, hogy dobolgasson nálunk! Sanyi nagymértékben feldobta az együttesünk színvonalát profi játékával, kitartásával! Képes volt extra nehéz és bonyolult ütemeket kihozni magából és addig nem nyugodott, amíg nem ment neki jól. Volt, hogy próbán kitaláltunk valamit, 2 lábdobos gyors ütem, másnapig gyakorolta egész éjszaka és a másnapi próbán úgy ment neki, mintha mindig ezt csinálta volna! Emberileg és zeneileg is megtaláltuk azt az embert, akit kerestünk! Ő most kint él az USA-ban és abszolút berendezkedett oda, nem régen beszélgettem vele telefonon, jól érzi magát és egészséges! - A banda végül 1994-ben adta ki első lemezét, a The Beinning of the Endet, addigra viszont már nem voltál a csapat tagja, a felállás valamelyest megváltozott, sőt, a zenei klíma is jelentősen átalakult addigra. Mikor és miért léptél ki az együttesből, illetve hogyan emlékszel vissza azokra az időkre? - Kilépésemet megelőzte egy kb. féléves betegség, láz 39,5 naponta, fogyás 50 kg-ra, már lelkileg a pacsker feldobására készültem. (Azért a Cannibal Corpse bulira kiszöktem a kórházból). Szerintem túlhajtottam magam. Ez alatt az idő alatt nem volt semmi, Gábor írta a számokat, próbáltak a srácok és rakták össze a Beginninget. Mikor felépültem, mert mégis dolgom volt ezen a világon még, megírtam a Gabival a számok 2. szólamát és kezdtük összepróbálni a többiekkel. Őszintén megvallva nagyon nehezen ment, mivel a hosszan tartó lázas állapotom megviselte az ízületeimet, úgy mindenhol, de a kezem ujjaim is rohadtul fájtak. Gondolj bele, hogy az akkori barátnőm fürdetett a betegségem alatt, talán még neki sem mondtam, de mindig hálás leszek neki, amit tett értem! Tehát ismertem az egész anyagot fullra, illetve nagyon tetszett és a többiek nem is tudták, hogy mennyit dolgoztam azon, hogy visszanyerjem a betegség előtti időszakot, hogy rendesen járjon a kezem! Nyilván ezt ők vagy nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, ez most már lényegtelen, elkezdték beszervezni a bandába Lalátka Lajost, akit egy rendkívül tehetséges gitárosnak tartottam és a mai napig ezt gondolom róla! Nem is neheztelek rá ezért, csupán rosszul esett akkor, hogy amit eddig tettem, szerveztem, a saját gyermekem volt, időt, energiát beletettem, ellenem fordul, kicsinált a túlpörgés miatt és mielőtt bebizonyíthatnám másoknak és főleg magamnak, hogy nem vett el tőlem semmit, erős vagyok és felállok, kb pont előtte húzza ki alólam a talajt. Nem voltak velem korrektek, mert nem mondták a szemembe, nekem kellett rájöjjek és rákérdezzek, és lépjek. Viszont, mivel gondolom nem tudták, hogyan mondják meg a döntésüket, mivel az együttesnek mennie kell tovább, így valahol érthető volt a döntés. Tehát nem sokon múlott, hogy én is szerepeljek ezen a lemezen, de hát így alakult! - Amúgy, baráti hangnemben váltatok el egymástól? - Részben! Mivel nekem addig az I. A. volt az életem, és előtte hagytam ott a munkahelyem, hogy jobban tudjak vele foglalkozni, ezért eléggé a földre kerültem, mikor rájöttem a dologra! Kevés az az ember, aki az ilyen akadályt mosolyogva átvészeli! Tisztába voltam vele, hogy miként alakulhatott ez így és ki volt, aki ezt az egészet levezényelte, de istenigazából nem haragot éreztem, csupán mérhetetlen csalódottságot. Persze az együttesnek haladni kell tovább. Hozzá kell tennem, hogy 25 év múlva ez az ember bocsánatot kért tőlem! - Neked, személy szerint, tetszett az album? - Az anyag egyébként tetszett, és az mellett, hogy ez már nem grindcore, technikailag komplexebb és hangzásilag jobb lett! Én pár dolgot másképp csináltam volna, de hát nyilván ezt utólag könnyű mondani, viszont egy két apróságot hallottam benne, amin mindenképp változtatni lehetett volna. - Ugyanabban az esztendőben egy Intense Agonizing/Necrobiosis split 7” is napvilágot látott… - Ezt a split 7"-t még akkor kezdtem el intézni, mikor még a csapat tagja voltam. Először a Wild Rags Records érdeklődött az anyag iránt, de róluk rengeteg rosszat hallottunk. Arra mentek rá, főleg itt Kelet Európában, hogy keresik a tudatlan bandákat, akik örülnek, hogy egy külföldi kiadó érdeklődik irántuk, és ezek után lazán kiadatják velük a szellemi terméküket! Persze rossz szerződési feltételekkel, mondván, örülj, hogy foglalkozunk veled! Sok velük szerződött banda panaszkodott, hogy semmit nem kaptak, amiben megegyeztek! Mi informálódtunk és nem kértünk ebből, még kaptunk jó pár levelet tőlük, de innentől hidegen hagyott a "lehetőség". Az egyik akkori barátom, Poller Csabi ajánlott be minket és segített végig vinni az egész folyamatot a német MMI Recordsnál. Mivel nem volt még új anyag készen, ezért a Soul Locked... demóról válogattunk számokat. A kislemez másik oldalára a holland Necrobiosis került. Zenéjük hasonló volt a miénkhez, szerintem jó párosítás voltunk. Váltottunk pár levelet, jó fejeknek tűntek. A terjesztés szerintem nagyon jó volt, ennek köszönhetően ez a kislemez elég szépen elterjedt külföldön, a mai nap is fel-felbukkan itt-ott! Annyit még erről érdekességként, hogy a színes demóborítót nem sikerült megbeszélni, mert tartottak a cenzúrától, viszont a fekete fehér változatára kisebb alkudozás után igent mondtak! - Végül az Intense Agonizing Intense-ként fejezte be pályafutását, Kámfor és testvére megfordult a Set-Off-ban (előbbi részt vett az Obfuscate-ben is), követted később egykori zenésztársaid pályafutását? - Az Intense-ig, tovább nem követtem! Ezekről jóval később hallottam. Eladtam a cuccaimat és teljesen hátat fordítottam a zenélésnek. Család, munka és az ezzel járó nagybetűs életbe vetettem magam. Pár infó szűrődött azért közös ismerősöktől, de nem akartam velük foglalkozni. - Ami, téged illet, csatlakoztál esetleg valamilyen formációhoz vagy szögre akasztottad a hangszeredet? - Mint írtam, '95-ben eladtam mindent, később volt valami szutyok gitárom, de ritkán fogtam kézbe, 2012-ben vettem egy jobb gitárt és egy kis erősítőt, akkor éreztem, hogy mennyire hiányzik a zenélés. Viszont komolyan zenélni, ismét beleadni mindent, bandát alapítani egyáltalán nem volt kedvem. Úgy alakult, hogy megkeresett a legelső együttesemből egy zenésztársam, hogy szeretné a régi bohóckodásunk számait felvenni cd-re, hogy legyen erről egy kézzel fogható emléke. Nehezen álltam rá, mert rengeteget dolgoztam és nem volt kedvem széthajtani magam, de ugyanakkor izgatott is a dolog! Belementem. Próbálgattunk, újra írtuk a régi egyszerű számokat és azon vettük észre magunkat, hogy a még mindig fiatal Gidó (Gidófalvy Attila) támogatásával és segítségével jó pár koncertet nyomunk! Felvettük a CD-t 2017-ben, év végén csináltunk egy saját koncertet, ahol mindenki kapott a belépő mellé egyet és mivel nem igazán egyezett a zenei ízlésünk és gondolataink, ezért a koncert után elváltak útjaink. Jó volt ismét a színpadon, de már nem vágyom erre! Jelenleg van egy boldog párkapcsolatom, ami leköt, és nem tervezek több bandát a hátralevőben! - Követed még manapság a metal zenében zajló folyamatokat, az aktuális kiadványokat? Volt-e olyan előadó/banda az eltelt 4-5 évben, akire felkaptad a fejedet? Sikerült új kedvenceket avatnod? - Egész életemben befogadó voltam nagyon sokféle zenei stílussal és ez nem változott, de ahogy múlnak az évek, már nem a szélsőséges őrületeket veszem előre, de nem szeretem az andalító számokat sem. Új kedvenc alakult, és ráadásul a megszerzett gitárom által, mivel sikerült egy B. C. Rich Assassint szereznem, ami a Five Finger Death Punch magyar gitárosa nevével van fémjelezve. Imádom ezt a hangszert! Tehát nyilván utána néztem a bandának, akik persze igen ismertek, csupán addig az én figyelmemet nem keltette fel. Szeretem a hangzásukat, a riffjeiket, a megjelenésüket és a profizmusukat. Persze rengeteg lassú, érzelmes számuk van, de ezeket elengedem. A magyarok közül az Angerseedet ismerem és szeretem, ők igazán a stílusba vágnak! Úgy gondolom, hogy azt folytatják, amit mi elkezdtünk, csak profibban! Tudom, hogy nagyon sok munkájuk van ebben, megérdemlik a sikert! Szerintem ők az Intense Agonizing reinkarnációja turbó kivitelben! Nagyon drukkolok nekik, mert ők igazán jól nyomják! Hajrá srácok! Amúgy most is meghallgatok sok mindent, ami megdobogtatja a dobhártyámat és a szívemet! Néha meg kell egy kis defibrilláció! - Imre, köszönöm szépen válaszaidat, záró gondolataidat, kérlek, osszad meg olvasóinkkal! - Laci én tartozom köszönettel, hogy elküldted a kérdéseidet! Az olvasóktól pedig a türelmet, hogy ha végig olvasták az agymenésem. Jó volt visszaemlékezni a '90-es évekre, sokan visszasírjuk kicsit azt az időszakot, nem véletlen. Szép idők voltak! Bízom benne, hogy hamarosan vége lesz ennek a kolerának vagy minek és minden a helyére kerül, egy olyan világ kap erőre, erős, céltudatos emberekkel a hátán, akiknek nem degradál odafigyelni embertársaikra és a zene, zeneipar is újra a fény/fémkorát éli majd! A zenészeknek és a kiegészítő stábnak újra tele lesz a naptáruk koncert bejegyzésekkel, mert szükség van a zenére és ez által a bulikra is, és ez nélkülük nincs! A zene hallgatóknak, közönségnek is ki kell tartani és remélni, hogy fognak még koncerteken tombolni és jelenlétükkel támogatni ezt a most nehezen működő iparágat, mivel a zenészek semmit sem érnek nélkülük. Hallgassátok mindig azt a zenét, amit a szívetek diktál és olvassátok a Rattle Inc. írásait!