SLAYER - SHOW NO MERCY (METAL BLADE - 1983) - IN LOVING MEMORY OF JEFF HANNEMAN

SLAYER Show No Mercy 1983 (Metal Blade) Idén, január 31.-én töltötte volna be 51. életévét Jeff Hannemann. Majd' két évvel halála után is nehezen fogjuk fel, hogy már nincs velünk, nincs közöttünk, sosem hallunk tőle már vijjogó, brutális riffeket, horzsoló szólókat. A metal történelem egyik legmeghatározóbb alakja távozott az élők sorából, óriási hatást gyakorolva zenészek ezreire és páratlan karriert, betöltetlen űrt hagyva maga után. 1981-ben Huntinton Parkban (Los Angeles) két, akkor 17 esztendős fiatalember, nevezetesen Jeff Hanneman és Kerry King gitárosok életre hívtak egy bestiát, amely a Slayer nevet kapta a keresztségben. Egy évvel később csatlakozott hozzájuk a 20 esztendős, chilei származású Tomás Enrique Araya Diaz basszusgitáros/énekes és a 17 esztendős, kubai születésű David Vincent Lombardo dobos, mellyel létrejött minden idők egyik legnagyobb, legsúlyosabb, az extrém metal színtérre jelentős befolyást gyakorló zenekara. A fiatalok kezdetben a NWOBHM mozgalom vonalán indultak el illetve Jeff hc/punk hatásokat hozott magával, majd egy 1982-es Metallica koncert győzte meg őket, hogy gyorsabban, súlyosabban játszanak. Korai demóikat követően, melyekkel Los Angeles környékén népszerű koncert bandává váltak (egy koncert erejéig a Dark Angelben is megfordult Bob Gourley helyettesítette Lombardo-t), 1983-ban mutatkoztak be a legendás Metal Massacre III. válogatáson (Aggressive Perfector), majd az év végén világra szabadították a Show No Mercy-t. Roppant találó a cím, ugyanis a Slayer tagjai semmi könyörületet sem mutattak. Ahhoz, hogy az album jelentőségét megértsük, egy kicsit vissza kell repülni az időben. A NWOBHM kezdett lecsengeni, a Metallica hatására egyre több és több gyors zenét játszó alakulat került a felszínre, ami a thrash metal kialakulását eredményezte. Ha jól belegondolunk, a ’83-as év legkeményebb kötésű lemezei az Anvil Forged In Fire-je, a Raven All For One-ja, a Metallica Kill ’em All-ja és az Accept Balls To The Wall-ja voltak. Nem beszélve arról, hogy Los Angeles zeneileg abszolút megosztott volt, hiszen ez idő tájt alakult ki a thrash vs. glam/haj bandák versengése. A Track Record stúdióban, 1983 novemberében rögzített és kevert Show No Mercy 8 óra alatt került felvételre, hogy csökkentsék a stúdiós költségeket, amely egyben megmagyarázza a gyenge hangzás minőséget. (A Kill ’em All ehhez a produkcióhoz képest valósággal szétrobbantotta a hangfalakat). A hangzásbeli fogyatékosság ellenére klasszikus született, mind az extrém (thrash) metal színteret, mind magát a Slayert tekintve ezen a lemezen tétetett le minden: Tom Araya vérfagyasztó sikolyai, a King/Hanneman páros vijjogó váltott szólói, horzsoló, brutális riffjei, Dave Lombardo technikás, precíz dobolása egyből a szélsőséges zenék elit ligájába katapultálta a Slayert és bevonultak a fémzene történelem könyvébe, megkerülhetetlen hatássá, útmutatókká avanzsáltak. Felesleges az albumot analizálni, a színtérre gyakorolt hatása önmagáért beszélt. Roppant gonosz, fenyegető, vészjósló hangulatot sugárzó, sátánista szövegekkel átszőtt tételek kaptak helyet a korongon, olyanok, mint a mindent maga alá söprő, az albumot nyitó Evil Has No Boundaries (e tételben a későbbi Dark Angel ütős Gene Hoglan háttér vokálozott, aki a korong turnéján a csapat fény technikusa illetve road-ja volt és akit felkértek, hogy a ’84-es Haunting North America turnén legyen Lombardo dob technikusa, de zenei karrierje egyengetése érdekében elutasította a feladatot), a The Antichrist, a kimértebb Die By The Sword, a Fight Till Death, a mindenható Black Magic vagy a The Final Command. 1983. december 3.-án történelem, legenda született, ugyanis ezen a napon jelent meg a Show No Mercy, egyben egy fiatal zenekar diadalmenete kezdődött el. Meghódították az Államokat, majd Európát, végül leigázták az egész világot. Hivatalos az is, hogy a Metallica-n kívül a Slayert „dolgozták fel” a legtöbben, a legtöbbször. 2013. május 2.-án gyász borult a metal világára, hiszen a legfontosabb alappillér eltávozott az élők sorából. Nyugodj békében Jeff Hanneman!

HOODED MENACE INTERJÚ LASSE PYYKKÖVEL - TAUSZIK VIKTOR

„…a Christopher Lee-féle Drakula-filmekkel kezdődött…” – interjú Lasse Pyykkövel, a Hooded Menace vezetőjével Rock / metal körökben a horror iránti rajongás egyáltalán nem új keletű jelenség, sőt egyes zenekarok a szövegvilágukban is efféle ijesztő, sokkoló témákkal operálva, a műfaj klasszikusai által megihletve. A finn Hooded Menace, élén a (stúdió)énekes-gitáros Lasse Pyykkövel – aki amolyan két lábon járó horrorfilm-lexikonnak is tekinthető –, szintén a horror megszállottja, ami tökéletesen harmonizál a banda vegytiszta doom / death metaljával. A csapat számtalan EP és split anyag után úgy döntött, egy exkluzív gyűjteményes anyagba sűríti az ezeken szereplő, nagylemezeken nem található dalait. A Gloom Immemorial válogatás ráadásul a következő, sorrendben a negyedik Hooded Menace album megjelenéséig is fenntartja az érdeklődést a csapat iránt. Kérdéseinkre maga a főember Lasse válaszolt. Van valami konkrét oka annak, hogy kétévente jön teljes albumotok? Puszta véletlen volna, hogy a megjelenésük ráadásul mindig páros évre esik? Lasse: Ez igazából csak véletlen egybeesés. Ez alkalommal viszont válogatás-anyaggal jelentkeztetek. Honnan az eddigi 7 és 12 inches EP-iteken, valamint split anyagaitokon megjelent dalaitok egybegyűjtésének ötlete? Lasse: A fejemben már régóta megvolt ez az ötlet, most pedig eljött a megvalósítás ideje, hiszen rengeteg anyagunk halmozódott fel és most úgysem fogunk split anyagokat, EP-ket, meg hasonlókat kiadni egy ideig. Szóval tökéletes volt az időzítés ennek a válogatásnak a megjelentetéséhez. Tudom, hogy sok embernek kimaradtak ezek a nóták. Most egy CD-re préselve begyűjthetik mindet. Az anyagon a Hooded Menace egészen korai korszakából (The Eyeless Horde EP) is van felvétel. Újravettétek és / vagy remaszterizáltátok ezeket a Gloom Immemorialra? Lasse: Nem vettünk újra semmit. A megszokott hangmérnökünk, Mikko Saastamoinen remaszterizálta az összes számot erre a válogatás CD-re. Mesélj a különböző split partner zenekarokkal való együttműködésetekről. Hogyan valósult meg ez a kooperáció a Horse Latitudes, a Coffins és a death metal legenda Asphyx esetében? Segítettek ezek az együttműködések abban, hogy több emberhez (az underground és extrém metal különböző irányzatainak rajongóihoz) jusson el a zenétek? Koncerteztetek vagy turnéztatok valaha bármelyikkel a fenti bandák közül? Lasse: Egyszerűen felvettük a kapcsolatot a bandákkal, hátha benne vannak egy splitben. Ennyi. A legtöbbjükkel persze már azelőtt is megvolt a kapcsolatunk, így a split ötlete magától értetődő volt. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a split anyagoknak mindegyike segített több emberhez eljuttatnunk a zenénket, gondolok itt elsősorban az Asphyx-szel való együttműködésre. De nem csupán arról van szó, hogy a saját magunk népszerűsítése miatt csináltuk. Nem is volt kérdéses a dolog, hiszen a kezdetek óta igen komoly hatást gyakoroltak ránk, úgyhogy a split számunkra volt megtiszteltetés. Nem minden nap adódik lehetőség, hogy egy lemezen szerepelj az egyik legnagyobb hatásoddal. Ami a koncerteket illeti, az Ilsa-val lezavartunk egy rövid turnét, amikor először jártunk az USA-ban, és a Coffinsszal is nyomtunk pár bulit, amikor Finnországban turnéztak. Az Asphyx-szel néhány fesztiválon játszottunk együtt és a Horse Latitudes-szal is volt két közös koncertünk, ha jól rémlik. Milyen kiadvány volt a Live Evil Vol. 1 válogatás (amelyre az I, Devil Master dalotok került fel)? Lasse: Egyfajta megünneplése volt annak, amikor először tartották Londonban a Live Evil Festet Fenriz védnökségével. Mi is felléptünk a fesztiválon, úgyhogy helyünk volt az albumon is. A Gloom Immemorial különleges, limitált példányszámú CD doboz formájában jelent meg. Mesélj a tartalmáról. Lasse: A CD dobozban benne van valamennyi kiadvány eredeti borítója egy-egy külön kártyalapon, a hátoldalon a dalok listájával és a szerzők feltüntetésével. Chris (Misanthropic Art) már dolgozott veletek korábban, hozzá fűződik a Hooded Menace / Loss split borítója. Ezért bíztátok rá a Gloom Immemorial borítóját is? Lasse: Igen, a split borítójával remek munkát végzett és könnyű volt vele dolgozni, ezért kértük fel a Gloom Immemorial borítójára is. Örülök, hogy így döntöttünk, mert csodálatosan sikerült. Mindhárom Hooded Menace album más és más kiadónál jelent meg. A három közül nyilván a Relapse Records a legnagyobb. Hogyhogy 2012-ben lezárult az együttműködésetek velük egy lemez és egy EP után? Erről szólt az eredeti terv és szerződés, és a kiadó nem is kívánt hosszabbítani? Lasse: Nem erről van szó. Két lemezre szóló szerződésünk van velük, így az új albumunkat is ők adják majd ki az év folyamán, ha minden a tervek szerint alakul. Városotok, Joensuu eléggé kieső hely Finnországon belül. Hogyan írnád le és mutatnád be a várost? Miről ismert Joensuu? Jelentett-e valaha akadályt számotokra a nagyvárosoktól való távolság a zenekari munka szempontjából? Nehezebb bármit is elérni ilyen elszigetelt helyről? Lasse: Nos, úgy tűnik, a finneknek a leggyakrabban csak a 90-es évekbeli náci skinhead balhék jutnak eszükbe Joenssuuról. Ami miatt Joensuu esetleg ismert lehet, az az Ilosaarirock fesztivál (az egyik legrégebbi finnországi rock fesztivál), meg az, hogy „Európa Erdészeti Fővárosa” lett, mivel itt található az Európai Erdészeti Intézet. Elég unalmas város. Az egyeteme nélkül egy halott hely volna. Nem állítom, hogy nehéz innen működtetni a zenekart, de nyilván praktikusabb volna Finnország déli részén élni, hiszen a legtöbb buli ott van. Úgy a külföldi koncertjeink sem emésztenének fel annyi költséget és időt. Mikor kezdődött a horror (a Hooded Menace szövegeinek fő csapásiránya) iránti rajongásod? Melyek a kedvenc horrorfilmjeid / könyveid / egyéb művészeti irányzataid? Lasse: Valószínűleg a Christopher Lee-féle Drakula-filmekkel kezdődött, amikor még kissrác voltam. Ezek az első emlékeim a horrorfilmek világából. Mint minden metalos, aki a 80-as években nőtt fel, én is néztem az olyan filmeket, mint a Gonosz halottat, a Bad Taste, a Toxikus bosszúálló, a Holtak napja, a Silent Night Deadly Night, a Halloween, a Rémálom az Elm utcában, és ma is szeretem ezeket. További kedvenceim a Pokol hét kapuja, a Zombik városa, a Sóhajok, a Blind Dead filmek, a Let Sleeping Corpses Lie, a The Devil Rides Out, a gonosz ikrek, meg egy sor másik film. Ami a könyveket illeti, olykor nálam is előkerülnek Lovecraft és Poe dolgai, de leginkább vizuális művészetekről, festőkről, zenekarokról, előadókról és horrorfilmekről olvasok. Vannak-e már terveitek a következő Hooded Menace albumot illetően? Lasse: Vannak. Mint említettem, reményeink szerint valamikor 2015 során fog megjelenni. Az anyagot már teljes egészében megírtuk, áprilisban pedig az Egyesült Királyságbeli Skyhammer stúdióban dolgozunk majd Chris Fieldinggel (Electric Wizard, Moss, The Wounded Kings, Napalm Death stb.). A dalok hosszabbak és dallamosabbak, de természetesen roppant súlyosak és lehangolóak. Megint finomítottunk egy keveset a zenén, de továbbra is eltéveszthetetlenül Hooded Menace-es lesz. https://www.facebook.com/HoodedMenace http://hoodedmenace.bandcamp.com/ „…it started with Christopher Lee Dracula movies…” – interview with Lasse Pyykkö of Hooded Menace Is there any particular reason you release full length albums every second year? Is it just a coincidence that your full lengths come out every even year? It´s just a coincidence really. This time, however, you came out with a compilation album. Where did the idea come from to select tracks from your previous 7” and 12” EPs and split releases? I´ve had this idea in mind for a long time, and now the time was right, cos we had plenty of material, and we aren´t going to record splits, EP´s and such in a while. So this is pretty much a perfect timing to release the compilation. I know a lot of people missed out on these tracks, but now they can have them all wrapped on one CD. The material even contains songs from the earliest period of Hooded Menace (The Eyeless Horde 7” EP). Have those tracks been re-recorded and / or re-mastered for Gloom Immemorial? No re-recordings. Our usual sound engineer Mikko Saastamoinen remastered all the tracks for the compilation cd. Please tell us about your collaborations with all these different bands. How did your partnership with Horse Latitudes, Coffins and death metal legends Asphyx come about? Did all these collaborations help you to reach more people (fans of different genres within underground & and extreme metal)? Did you ever play some shows or toured together with any of the above bands? We just contacted the bands to see if they were up for a split. As simple as that. Of course we were already in touch with most of them, so the idea for a split release came up quite naturally. I´m sure all these splits have helped us to reach more people, especially the one with Asphyx, of course. That´s not to say we did it only to spread our name. It´s no brainer they´ve been a very inspiring band to us since the day one, so first and foremost the split was a true honour to us. It´s not like you get to share a wax with one of your biggest influences everyday, you know. What comes to shows, we toured a little bit with Ilsa when we were in the US for the first time, we also did a few gigs with Coffins when they toured Finland, we´ve shared stages with Asphyx at a couple of festivals, and played twice, I think, with Horse Latitudes. What kind of release was the Live Evil Vol. 1 compilation (the one the song I, Devil Master featured on)? It was released sort of to celebrate the first edition of Fenriz curated Live Evil Fest (London, UK). We played the fest, so we got on the album as well. Gloom Immemorial has been released as a special, limited edition CD box. Please tell us a bit about its contents. The CD box comes with each release’s original art printed on an individual card with the song’s credits on the flipside. Chris from Misanthropic Art has worked with you before, on the cover art of the Hooded Menace / Loss split. Is this the reason why you chose to hire him again for the cover artwork of Gloom Immemorial? Yeah, he did good job on the split art, and was easy to work with too, so we decided to ask him for Gloom Immemorial as well. I´m glad we did, cos the art turned out brilliant. All three Hooded Menace full lengths came out on different labels. Obviously Relapse Records is the biggest of those three. How is it that your cooperation has ended after just one album and an EP in 2012? Is this how your original plans and contract meant to be and they didn’t want to extend it then? You´ve got it wrong. We have a two album deal with them, so they´ll be releasing our new album later this year, if things go as planned. Your hometown, Joensuu is a relatively remote town in Finland. How would you describe and introduce it. What is Joensuu famous for? Has its distance from any major city ever affected you in your work with the band? Is it more difficult to achieve anything from such an isolated place? Well, most often it seems that people in Finland remember Joensuu only for its nazi-skinhead problem back in the 90´s. Joensuu may be famous for Ilosaarirock festival (one of the oldest rock festivals in Finland), and for being the "Forest Capital of Europe", cos the European Forest Institute is based here. It´s pretty sleepy city. If it wasn´t for the university, this place would be dead. I wouldn´t say it´s hard for a band to operate from here, but of course it would be handy to live in southern Finland, cos that´s where most of the shows happen. Also travelling to gigs outside of the country would be less expensive and time-consuming. When did your fascination with horror (the main lyrical theme of Hooded Menace) start? What are your favorite horror movies / books / other forms of art? It probably started with Christopher Lee Dracula movies when I was a kid. That´s my first recollection of horror films. Just as any headbanger that grew up in the 80s I was watching Evil Dead, Bad Taste, Toxic Avenger, Day of the Dead, Silent Night Deadly Night, Halloween, Nightmare on Elm Street, and such, and I still love all that stuff. Other favourites are The Beyond, City of the Living Dead, Suspiria, Blind Dead films, Let Sleeping Corpses Lie, The Devil Rides Out, Twins of Evil, and loads of others. What comes to books, a little bit of Lovecraft and Poe has its time and place, but mostly I read about visual art/painters, bands/artists, and horror movies. Do you have any plans for the next Hooded Menace full length album yet? Yep, like I said, we hope to release it sometime 2015. All the material is written, and we´re heading to Skyhammer Studio in the UK to record with Chris Fielding (Electric Wizard, Moss, The Wounded Kings, Napalm Death etc.) in april. The songs are longer and more melodic, but of course, very heavy and forlorn. We´ve refined it a little bit again, but it´s still unmistakably Hooded Menace. https://www.facebook.com/HoodedMenace http://hoodedmenace.bandcamp.com/

TROUBLE INTERJÚ RICK WARTELL ÉS BRUCE FRANKLIN GITÁROSOKKAL - TAUSZIK VIKTOR

„A The Skull egy klassz kis lemez” – Trouble interjú Bruce Franklin és Rick Wartell gitárosokkal Az egész műfaj – azon belül is az egyik legmostohább sorsú irányzat, a hamisítatlan klasszikus doom metal – egyik legértékesebb és legnagyobb hatású, ugyanakkor leginkább alulértékelt (megint más kérdés, kinek a hibájából alakult így) zenekara, egyszersmind egyik nagy túlélője, a chicagói Trouble tette tiszteletét nálunk immár harmadik alkalommal. A hírnevükhöz a messzemenőkig méltó koncertről már megemlékeztünk nemrég, most következzen a buli után készült interjú a banda két oszlopos tagjával. A szép kerek évfordulóhoz érkezett debütáló albumról és a legutóbbi korongról egyaránt szó esik benne – na meg a The Skullról is, legfeljebb kicsit más vonatkozásban… Idén harminc éve, hogy megjelent az első albumotok. Milyen érzés volt előásni róla azokat a dalokat a mostani turné alkalmából, amelyeket jó ideje nem játszottatok már? Rick: Azt hiszem, csak egy vagy két olyan nóta van róla, amelyeket régóta nem játszottunk. Bruce: A Bastards Will Pay néhány évig kimaradt. A Psalm 9-t is hanyagoltuk a DVD-nk elkészülte óta és az sem tegnap volt. Rick: De jött minden magától. Ahogy a mondás tartja mifelénk, biciklizni nem lehet elfelejteni. Na, ilyesmi volt az érzés. Amint elkezdtük játszani ezeket, egyből beugrott minden. Legalábbis kettőnknek. Bruce: Amikor párszor eljátszottuk ezeket, olyan volt, mintha mindig is nyomtuk volna. Ti ketten a metal műfaj egyik emblematikus, meghatározó gitáros-duója vagytok. Nem egy klasszikus, elválaszthatatlannak hitt páros bomlott már fel az idők folyamán, ti viszont továbbra is kitartóan nyomjátok. Sőt, kettőtök nélkül el sem tudnám képzelni a Trouble-t!.. Bruce: Én sem. Kettőnk nélkül szerintem nem is volna Trouble. Ez ennyire egyszerű. A gitárok teszik a Trouble-t azzá, ami. Mindketten tisztában vagyunk annak fontosságával, hogy itt vagyunk és nyomjuk. Rick: Ehhez talán nincs is mit hozzátennem, pontosan ez a lényeg. Mi írtuk mindazokat a dalokat, amelyeket az emberek örömmel hallanak tőlünk. Ha valaki kiesne, ez már nem volna ugyanaz. A Stereochrist és a Wall Of Sleep játszott előttetek, akárcsak 2007-ben. E két banda vezéregyéniségeit talán még a Mood korszakából ismeritek, Kyle a Glow Burn Scream nótának egy új verzióját is felénekelte az első Magma Rise albumra. Rick: Kyle jobban ismeri őket, de Gáborral (Holdampf) még a Mood időkből ismerjük egymást. Már akkor leveleztünk, amikor az e-mailezés még nem volt elterjedt dolog. Kézzel írott leveleket, meg kazettákat küldözgetett. Ma viszont nem láttam őt és a két banda közül sem sikerült elcsípnem egyiket sem, mert éppen készülődtünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindkettő hozzájárult az este sikeréhez. A turné amúgy jól megy, a ma estihez hasonló koncerteket nyomtunk az Egyesült Királyságban – a londoni bulin Gazzel (Gaz Jennings, ex-Cathedral, ma Death Penalty) is találkoztunk – és Görögországban is, de Magyarország különleges. Minden itteni fellépésünk élményszámba ment és ez alól a ma este sem volt kivétel. Az emberek nagyon rendesek. Bruce: A hely is gyönyörű, tele történelmi nevezetességgel. Rick: Így van, csodálatos. A városotok rabul ejtett! A rajongók is mindig nagyszerűen fogadtak bennünket, mi pedig igazán nagyra értékeljük ezt. Hogyan fogadták az emberek a The Distortion Field albumot, illetve Kyle újbóli csatlakozását? Az első együttműködésetekből ugye még nem születtek dalok annak idején? Rick: Eddig óriásiak a reakciók, nekem legalábbis senki nem panaszkodott. Bruce: Csupa pozitív visszajelzés érkezett, senkitől nem hallottam semmi negatívat. Szóval jó úton járunk. Rick: Amikor az új dalokat játsszuk élőben, azt látom, hogy az emberek éneklik a refréneket. Eleve a turnézás is csak segíti az ügyet, hiszen így a régi Trouble rajongók figyelmét is jobban ráirányíthatjuk az új lemezre. Eljönnek a koncertekre, hallják az új nótákat. Bruce: Kyle korábban nem volt nálunk igazi bandatag. Voltaképp nem is volt együtt a csapat. Nyomtunk néhány bulit és Kyle segített ki énekesként. Csak az újbóli összeállásunk óta működünk ismét tényleges zenekarként. Rick: 1996 közepén oszlottunk fel és 2001-ig szüneteltünk. Arra a néhány koncertre azért összeálltunk Kyle-lal a mikrofonnál, zenekarként azonban nem voltunk aktívak. Nem írtunk számokat és nem törtük magunkat, hogy koncertezzünk. Az emberek viszont azzal jöttek, hogy szeretnének látni bennünket, mi meg rábólintottunk… A mostani nótákat nagyjából az utóbbi négy év során írtuk és még azelőtt vettük fel a teljes album anyagát, hogy Kyle megírta volna hozzá az énektémákat. Lényegében volt egy kész lemezünk, leszámítva az éneket. Azt Kyle dolgozta ki. A legnagyobb élvezettel talán azokat a dalokat játsszuk róla élőben, amelyeket most hallhattál. Van néhány másik is, amelyeket igazán szeretünk, de ezek a legtutibbak. Kanyarodjunk vissza egy kicsit a régi időkhöz. Amikor kijött a Psalm 9, a thrash színtér volt felfutóban. Ennek fényében mennyire kapták fel a fejüket rátok a rajongók az adott zenei közegben? Elég figyelmet kaptatok tőlük? Rick: Nem. Bizton mondhatom, hogy nem jutott ránk annyi figyelem, mint egy csomó thrash bandára, mert akkoriban az volt a felkapott irányzat. Mi viszont nem foglalkoztunk ezzel. Mindig is azt tettük, amit tenni akartunk. Nem az volt a célunk, hogy olyasmit csináljunk, amivel befuthatunk. Tettük a dolgunkat és kész. Az emberek ma visszatekintenek és azt mondják, micsoda mérföldkő volt a Psalm 9 lemez harminc évvel ezelőtt. Holott akkor nem durrant valami nagyot… Bruce: …Ha csak nem Európában. De hát fiatal fejjel nemigen voltunk tisztában azzal, milyen hatást váltottunk ki vele azáltal, hogy felkerültünk az ottani listákra. Keményen güriző banda voltunk, állandóan próbáltunk és csak keveset koncerteztünk. Szóval részben a mi hibánk, hogy nem tudtunk az európai listás helyezéseinkről. Talán át kellett volna lendülnünk ide és népszerűsítenünk a lemezt. Mégsem tettük. Azért így is begyűjtöttünk vele némi elismerést. Rick: Európába csak 1990-ben jutottunk el, akkor játszottunk a Dynamo fesztiválon. Megtudhatnánk végre ennyi év után a teljes igazságot arról, hogy a Metallica egyes tagjai csakugyan ott ólálkodtak-e egy koncertetek alkalmával a színpadon a beállásotok alatt, hogy ellessék a gitárhangzásotok titkát?.. Rick: Mindent lenyúltak. A homokembert, a riffeket, a gitárokat… De komolyra fordítva, kissé talán eltúlozták ezt a sztorit az emberek. Feljöttek és megnézték az erősítőinket, puszta kíváncsiságból. Nem hiszem, hogy bármilyen titkot le akartak volna nyúlni. Kíváncsiak voltak, mert tetszett nekik a hangzásunk. James és Kirk lecsekkolta, hogyan állítottuk be az erősítőinket. Igazából ennyi a történet. A régi lemezeitek közül melyek a kedvenceitek és melyek azok, amelyekkel nem vagytok annyira elégedettek? Rick: Az én személyes kedvencem a The Distortion Field mellett az 1990-es Trouble. Az első anyagunk, amelyet a Def American kiadó adott ki. Bruce: Az enyém a Manic Frustration Az kicsit rockosabb. A legnagyobb csalódás meg alighanem a Run To The Light. Nem a dalok, hanem elsősorban a produkció miatt. Rick: Egyetértek. Egyes korai lemezeitek újrakiadásra kerültek az előző évtizedben. Van valami esély az előbb említett két album (Trouble 1990, Manic Frustration) újbóli megjelentetésére is? Bruce: Nem tudom. Próbálunk időről időre egyeztetni Rick Rubinnal, de nem igazán mutat érdeklődést, úgyhogy nehéz megmondani. Rick: Ő tartja kézben azoknak a lemezeknek a jogait, így azt is ő dönti el, mi lesz a sorsuk. Letölthető változatban elérhetővé tették ezeket, de CD-n vagy bakeliten nem hozták ki. Nekünk viszont nincs beleszólásunk ebbe. Hogyan látjátok ma a Kory Clarke-kal töltött éveket? Bruce: Hogy őszinte legyek, az egy kemény menet volt. Egy rosszul elsült próbálkozás volt. Egy kísérlet, amely nem vált be. Ennyi. Lemezt viszont nem adtunk ki vele, így ő lényegében csak kisegített, amíg Kyle felkészült. Rick: Kyle lett volna az első számú jelöltünk Koryval szemben, de akkor nagyon elfoglalt volt az Alabama Thunderpussyval. Még csak nem is tudtuk, hogy azt mondta, szakítana időt a Trouble-ra, ha megkeressük. De hát nem kerestük meg, mert láttuk, mennyire be van táblázva a banda… Pedig mennyi kínszenvedéstől kíméltük volna meg magunkat, ha akkor beszélünk vele!.. Az egykori Trouble tagok közül Eric Wagner énekes, Ron Holzner bőgős és Jeff Olson dobos jelenleg a The Skull nevű formációban játszik. Milyen ma a kapcsolatotok velük? Bruce: A The Skull egy klassz kis lemez. Az volt a második albumunk. Jó súlyos! Most is játszottunk róla… Rendben, értem én a célzást, de azért is lettem volna kíváncsi erre, mert a The Distortion Field belső borítójában Kyle külön köszönetet mond Ericnek a bíztatásért… Rick: Mi csak tesszük a dolgunkat. Nem foglalkozunk azzal, mit csinálnak mások. Bruce: Ami azt illeti, tudok arról, hogy amikor Kyle beszállt hozzánk, Eric felvette a kapcsolatot vele és sok szerencsét kívánt neki. De ez minden. Tervben van már a következő album? Vannak ötleteitek, témáitok hozzá? Bruce: Igen, Ricknek is, meg nekem is. Együtt még nem játszottuk el ezeket, de jó pár dalt megírtunk már. Lassan teljes zenekarral is neki kellene majd látnunk… Rick: Ha minden jól alakul, valamikor 2015-ben felvesszük. A megjelenés időpontját nehéz belőni, hiszen még el sem próbáltuk a témákat. De ha jövőre meglesz a felvétel, akkor jó esély van rá, hogy 2016 elején kijöjjünk vele. http://www.newtrouble.com/

TORMENTOR

DESASTER/ASPHYX INTERVIEW WITH DRUMMER TORMENTOR

- Tormentor, ich bedanke mich bei Dir, dass Du dieses Interview angenommen hast, wie geht’s, wie steht’s? Bist Du sehr beschäftigt? Hey, na klar. Mach ich doch gerne. Im Moment beruhigt es sich etwas. Die letzten Monate waren sehr anstrengend. Viele Shows, neue Songs, viel Stress auf der Maloche und eine liebe Freundin hab ich ja auch noch  Ist manchmal nicht leicht, alles unter einen Hut zu bringen, aber zum Ende hin hat es jetzt (fast) immer gepasst. /Tormentor, thanks a lot for accepting my interview request, how are you these days? Are you quite busy? Hey there, no problem. At the moment all becomes more calm again. Last months were really heavy. Many shows, new songs and a lot of stress at my regular job. But at the end all worked fine. - Was ist mit Deinen Bands Desaster, Carnal Ghoul, Infektor? Mit Desaster läuft alles super, sind gerade neue songs am schreiben für ein neues album, haben einige coole shows gespielt und ja eine jubileums DVD/ live CD veröffentlicht. Carnal Ghoul dümmüelt im Moment etwas vor sich hin, da leider mir die Zeit fehlt und die anderen mit ihren bands auch einiges zu tun haben (Milking the Goatmachine/ Miseo/ Fleshcrawl). Aber ich denke, wir werden irgendwann noch mal paar neue Songs schreiben. Infektor ist wirklich nicht meine Band, lediglich ein Sideprojekt, wo aber bis jetzt noch nichts kam von Chris (Satanika). What about your bands Desaster, Carnal Ghoul, Infektor? Desaster is going well currently we are writing new songs for a new album, played a lot of great shows the last months and released a anniversary DVD/CD/LP lately. Carnal Ghoul is a bit calm at the moment, because of i haven’t enough time for the band and also the other guys have many stuff to do with their own bands (Milking The Goatmachine/ Miseo/ Fleshcrawl) . But I think we’lll write some new songs in the next time. Infektor is not my band, just a sideproject from Chris (Satanika). - Ich las, dass High Roller Records von Desaster ein Doppelalbum „Live In Bamberg” veröffentlicht hat, was kannst Du uns über diese Platte sagen? War es ein speziales Konzert? Jawohl, wir haben vor Kurzem eine DVD/CD und DoLP via High Roller veröffentlicht. Proffesionell aufgenommen auf unserer Jubileumsshow in Bamberg mit vielen Ex Mitgliedern/ Gast Musiker. Dieser Abend war wirklich magisch. 1,5 Stunden Desaster von 1989-2013. Das Konzert war schon Monate vorher ausverkauft und die Maniacs sind abgegangen, es war sensationell. Diese Show wurde dann auf CD/LP gebannt und als Zugabe gibt es auf der DVD noch 1,5 Stunden eine ausführliche Bandhistory, wo wirklich jeder, der mit Desaster eng im Kontakt steht zu Wort kam, alte Aufnahmen etc. Checkt das Teil aus, es lohnt sich! http://www.hrrecords.de/high_roller/start.html I read, that High Roller Records from Desaster released a double live album titled „Live in Bamberg”, what can you tell us about this record? Was it a special event? Oh yes, we released a live DVD/CD/DoLP via High Roller Records. It was a professional recording on our anniversary show in Bamberg/Ger with many ex members and guest musicians. That night was magic! 1,5 h of total Desaster from 1989 to 2013  The show was sold out months before and banned on CD and vinyl plus a 1,5 h running documentary of Desaster, were all ex member and close friends were interviewed. Check it out! It’s worse to buy it! http://www.hrrecords.de/high_roller/start.html - Was Carnal Ghoul betrifft, ist es nur ein Hobby Project oder sozusagen eine normale Band? Plant ihr eventuell ein Album aufzunehmen? Arbeitet ihr eventuell auf Material? CG ist eine normale Band, jedoch gehen wir die Sache etwas ruhiger an. Die erste volle Scheibe ist geplant. Aber wir werden sehen, wann sich das realisieren lässt. Neues Material ist schon geschrieben, evtl müssen noh 1-2 songs fertig gemacht werden. Time will tell! - As for Carnal Ghoul, is it a side project or so to speak a normal band? Are you working perhaps on some material? Do you perhaps plan to record an album? CG is a real band, but we try to keep things easy, no hurry. The first full length is planned. But we’ll see when we start to record the songs. Maybe we have to write 1-2 more songs, rest is ready! Time will tell! - Für mich ist/war eine grosse Überraschung, dass Du der Schlagzeuger von Asphyx geworden bist, wie ist der Wahl der Gruppe auf Dich gefallen (getroffen)? Ich bekam eines Tages eine Email von Mr. Van Drunen, in der er mich fragte, ob ich nicht Bock hätte bei Asphyx zu trommeln. Ich habe natürlich erstmal verneint, da ich Fan der Band bin und die Jungs von vor der Bühne sehen möchte und nicht deren Hinterteile :D Jedoch nachdem Bob mir auch schrieb, er mir alles erklärte und mir zu verstehen gab, dass nur ich und sonst keiner den Job machen dürfte, willigte ich ich ein. Ich kenne die Jungs schon ewig durch gemeinsame shows mit Desaster. Mit Alwin’s alter Band Pulverizer haben wir for vielen Jahren mal zusammen paar shows gespielt. Auch wenn es mir schwer fällt Asphyx ohne Bob zu sehen. Für mich ist immer noch alles wie in einem Traum. Aber es macht Spaß und die Jungs sind klasse. Alle ziehen an einem Strang und die Magie auf der Bühne ist einfach wahnsinn! Ich bin kein guter/ technisch perfekter Schlagzeuger und mag mehr das gradlinige. Ich denke, das war den Jungs wichtig. Außerdem kann man mit den Jungs sehr geil feiern ;) - For me is/was the biggest surprise, that you became the drummer of legendary cult Dutch death metal act Asphyx, how did you get in the picture being the drummer of the band? Did they audition other drummers too or were you the first choice of the band? One day i received an email from Sir Van Drunen, who asked me to join Asphyx, Of course I said no, because I am a big fan of the band and wanted to see them with bob from infront of the stage and not onstage. But after Bob himself told me that I was the only person who was kind oif „allowed” to drum in Asphyx, I said „yes” :D I know the guys from shows with Desaster. With Alwin’s old band Pulverizer we played some shows many years ago. Even when it’s still hard to see Asphyx without Bob, it’s still like living in a dream. But it’s good fun on stage and beside. All are 100% behind the band and the magic on stage is unbelievable. I am far away from a technical or good drummer, I prefer sraight forward, mabye that’s what was one of the main things. And the aftershow parties are always amazing :D - Bist Du ein Session Trommler oder ein ständiges Mitglied? Es sieht so aus, dass ich ein festes Bestandteil der Band bin. Und ich kann es immer noch nicht glauben. Jedes mal wenn wir „Last one on earth” oder „Forgotten War” oder „The Rack” spielen, hab ich Tränen in den Augen. Are you session drummer or a full time member? Looks like I am a bandmember now :D I still can’ t believe. Every single time when we play „Last one”, „The Rack” or „Forgotten War” live on stage I have tears in my eyes. - Warum hat sich Bob Bagchus die Band verlassen? Gab es irgendwelche Differenzen (ich meine persönliche, musikalische) unter den Bandmitgliedern? Bob möchte einfach mehr zeit mit seiner Familie verbringen. Asphyx ist eine sehr agile live- band, die viel in der weltgeschichte rumfliegt und dieses ganze fliegen ist nun mal leider sehr zeitaufwenig. Der Kontakt zur Band besteht weiterhin. Alleine schon wg Grand Supreme Bloodcourt etc. - Why did Bob Bagchus leave the band? Were there any conflicts between the bandmembers? Did they part ways on a friendly term at the end? Bob wanted more time for his family. Asphyx is playing many shows a year with many flights etc. And to be on plane always needs many time, which he prefered to stay with his children and his wife. He is still in touch with all in the band. He also is still in Grand Supreme Bloodcourt. - Was sagst Du dazu, dass Soulburn in die Szene zurückgekehrt ist? Wie gefällt Dir das „The Suffocating Darkness” Album? Waaah, i liebe Soulburn. Ich war damals auf deren legänderen gig auf dem Wacken Open Air. Keine Ahnung, welches Jahr es war. Leider hab ich das neue Album noch nicht gehört, bis auf ein paar Auszüge. Ich liebe Bob’s drumming und Eric’s shred axe ;) - What do you say to it, that Soulburn returned to the scene? How do you like „The Suffocating Darkness” record? Waaah, I love Soulburn. I was at their show in Wacken many years ago. The new album I didn’t listen yet. Only some sniples. But I love Bob’s drumming and Eric’s shredding axe! - Ist es eine Ehre für Dich mit Martin Van Drunen zusammenzuspielen? Wie würdest Du die Asphyx Mitglieder persönlich charakterisieren? Als ich von den Jungs gefragt wurde, war das wie ein Traum. In dem bin ich immer noch. Es ist einfach geil mit den Jungs auf einer Bühne zu sein und auch der ganze Reisekram macht einfach voll Bock! Martin is so ein cooler Typ, total auf dem Boden geblieben, Metalhead und ich liebe seine (im positiven Sinne) „große Klappe” :D haha… Glaub mir, ich hab schon einiges erlebt im letzten Jahr. Es ist einfach überwältigend! Martin ist für mich das Aushängeschild des Death Metal. Es gibt nur wenige, die eine eigenständige Stimme haben. Und seine hört man einfach sofort raus. Paul ist der Riffmaster General, Sunnyboy und ein super freundlicher Mensch, auf der Bühne ist er wie ein Gummiball. Keine Ahnung wie man so abgehen kann und gleichzeitig Gitarre spielen kann. Alwin ist der typische DM Headbanger auf der Bühne, ein unglaublich witziger Kerl und unser Merchboss :D Ihn kenne ich von allen am längsten! Die Jungs haben es mir sehr einfach gemacht mich einzufügen. Ich muss jetzt einfach mal Danke sagen für die unglaublich geile Zeit in 2014! Ich freu mich auf die nächsten Jahre! Is it a honor for you to play together Martin Van Drunen with? How would you describe personally the Asphyx members? When the guys asked me to join Asphyx, it was like a dream. And I am still dreaming! To be on stage with the guys is amazing and also the whole travel stuff makes fun. Martin is such a „down to earth” guy with a great attitude and absolutly so „rockstar” image. Like all in the band btw! 100% Metalhead! Believe in me, so much great fun happened the last year. Amazing! Marint is for me THE voice in Death Metal. There are only a few who have their own style. And his voice you recognice directly! Paul is the Riffmaster Generall, Sunnyboy and one of the nicest persons I ever met! Onstage he is like a rubberball, can’t belive that a person can freak out on stage like this and still playing guitar! Alwin is the typical DM headbanger on´stage and our Merchboss. I know he longer than the other 2 guys and he is always good for a joke! The guys make it very easy for me to be in Asphyx and I really appreciate every second with them! Thanks Guys for the last 12 month! I raise my sticks for the next years! Cheeeeers godverdomme! - Erinnerst Du Dich noch daran, wie und wann Du Asphyx entdeckt hast? Was war Dein erstes Asphyx Material bzw. Was ist Dein Lieblingsstück von der Gruppe? Was denkst Du über ihre letzte Scheibe „Deathhammer”? Boah, fuck, das weiß ich nicht genau, meine erste Show war 91, gleube ich, damals haben die drei in Trier gespielt. Erstes Album war natürlich „The Rack” hab mir damals sofort noch die 7” bei Nuclear Blast bestellt. Ich habe viele Liebslingssongs, aber vermutlich „The Rack”, „Last one on earth” und „Deathhammer” sind meine Faves. Aber im Endeffekt mag ich alles von der Band. Auch „Asphyx” „Wings of Inferno” etc. In meinen Augen ist „Deathhammer” neben „The Rack” das beste Asphyx album. Es ist kompakt, ohne Geschnörkel, einfach Death Metal wie er sein muss! Das ganze Konzept (Musik, Sound, Layout, Cover) passt perfekt! Danke Jungs! Do you perhaps remember how and when did you discover Asphyx? What was your first material from them respectively what is your favourite material from them? What do you think about their last album „Deathhammer”? Fuckin’ hell, can’t remember exactly, but my first show must be around 1991 here near Koblenz in a town called Trier. My first material i listen to was „The Rack”, after that I bought directly their 7” at a store called Nuclear Blast. Back than they were like a real UG label/mailorder for hard music, hahaha. I have many songs I really like, but maybe „The Rack”, „Last one on earth” and „Deathhammer” are my alltime faves. But I like all stuff Asphyx released, also „Asphyx” and „Wings of inferno” etc. In my opinion „Deathhammer” is next to The Rack” their best album. It is to the point as Death Metal should be! All fits perfect together like coverartwork, layout, music, sound… Thanks guys! - Wie oft probiert ihr bzw. Wie oft könnt ihr probieren? Wie kannst Du die Proben lösen/erledigen?/ Mit Desaster proben wir wöchentlich. Normaler weise 1x die Woche. Asphyx Songs probe ich meistens alleine im Proberaum. Mit der Band haben wir dieses Jahr 4 Proben an 2 Wochenenden. How often do you rehearse respectively how often can you rehearse? How can you reconcile the rehearsals? With Desaster I rehearse once a week. And for the Asphyx songs i rehearse alone in my rehearsal bunker. Last year we had 4 rehearsals on 2 weekends. - Habt ihr eventuell schon neues Material? Wie läuft der Prozess des Songwritings innerhalb der Band?/ Mit Desaster sind wir kurz davor eine neue Platte fertig zu schreiben. Es fehlen noch 3 songs und ein outro. In Asphyx schreibt Paul zuhause dioe meisten songs. Wir werden im Januar zusammen proben um einen Großteil der neuen Songs fertig zu haben. Does Asphyx already have some new material written? What about the songcomposing as a whole? Paul is the songwriter in Asphyx and he allready has some tracks ready I guess. We’ll rehearse in January. - Ist es kein Problem/Spielt keine Rolle, dass die Bandmitglieder auch in verschiedenen Gruppen spielen, z. B. Grand Supreme Blood Court, Hail Of Bullets, Thanatos, Escutcheon? Habt ihr viel Zeit sich (könnt ihr) auf Asphyx zu konzentrieren? Nein, das ist alles ok. Plamnung ist alles :D Isn’t any problem/Doesn’t play any role, that the bandmembers are playin gin several bands, such as Grand Supreme Blood Court, Hail Of Bullets, Thanatos, Escutcheon? Do you have time (can you) to concentrate on Asphyx? No, thats fine :D good planning is important! - Soviel ich weiss, ihr habt in Russland gespielt, wie war die Reise nach Russland? War es zum ersten Mali n Russland zu spielen? Ist alles gut gelaufen?/ Jawohl, wir haben eine show in moskau gespielt und es war fantastisch! Organisation, Fans und Bier… alles war super! - - If I’m correct, you played in Russia, how was the trip to Russia, how did the tour come into being respectively how did the whole tour go? Was itt he first time for Asphyx to play in Russia? Yes, sir… we played a show in moscow some weeks ago and it was fantastic. Good organisation, beers and fans! - Habt ihr eventuell während des Sommers an verschieden Festivals teilgenommen? Wie haben die Fans auf die Gruppe reagiert/ Wir haben einige shows gespielt. Ich habe bis jetzt noch keine Klagen gehört. :D Did you take part on several festival in the summer by the way? Did the fans like the band? We played a shitload of festivals last summer. I heard nothing negative so far :D - Zwischen Desaster und Pentacle gibt es eine gute Freundschaft, hast Du eventuell Informationen über die Gruppe (Pentacle)? Hat Dir ihre letzte Scheibe „The five candles are burning red” gefallen? Haha, da musst du die jungs selber fragen! Wir haben zusammen auf unserer 25 jahres party gespielt. Das wars aber auch. Neue Scheibe ist saustark! Between Desaster and Pentacle is a good friendship a long time ago, do you have any information about them? Do you like their last record „The five candles are burning red”? Haha, you better ask the guys by themself! We only played together on our 25 years anniversary party. And yes, the new record is absolutely killer! - Tormentor, vielen Dank für die Antworten, ich wünsche Dir alles Gute, teile uns bitte Deine letzte Wörter mit! Danke fürs Interview! Man sieht sich an der Bar! - - Tormentor, thanks a lot for your answers, I wish you good luck, all the best, any closing words? Thanks for the interview! See you at the bar!